Szülinapi különszám - Borka 4 éves

Elérkezett a várva várt pillanat Borka életében, 4 éves lett. Körülbelül tizenegy hónapja várta napi szinten ezt a napot, már vagy fél éve minden érdeklődőnek eleve ilyen idősnek mondta magát és most, hogy tényleg betöltötte a négyet, már alig várja, hogy 5 legyen. Sőt! Ha valaki a korát firtatja, határozottan kijelenti, hogy nemsokára 5! Mostanra már nagyobb lett egy méternél, a plüssfeje helyett egy gyönyörűen göndörödő hajkoronát növesztett. A saját hajánál azonban jobban szereti mindenki másét fésülgetni és copfokat gyártani. Ennek leggyakoribb áldozatai a hozzánk érkező nőnemű egyének, de gyakorlatilag mindenbe hajgumit tesz, aminek 5 centiméternél hosszabb szőrszerű képződménye van. Továbbra is imád babázni, irtó ügyesen és precízen színez és már egész szépen, felismerhetően rajzol, a virágok mellett az emberalakok is felkerültek a repertoárba. A kedvenc műalkotásom az a két lábon járó cica, amelyiknek egy emberi fej van a pólójára rajzolva, ha már egyszer ő legszívesebben cicás ruhákat hord. Az öltözködés továbbra is meghatározó pontja az életének, még mindig a rózsaszín és lila korszakát éli. Kedvenc szava járása az irgalmatlanul és pont most tölti azt az kort, amikor irtó viccesnek tartja, ha némi halandzsával megfűszerezve olyanokat mond, hogy pisi, kaki, puki, ráadásul Emese személyében még kiváló közönségre is lelt hozzá. Kifejezetten érdeklődő gyermek, mindent látni, fogni, hallani és nézni szeretne. Folyamatosan hegyezi a fülét, itthon nem hangozhat el úgy mondat, hogy Borka legalább egy kérdést ne tegyen fel azzal kapcsolatban, majd ezt továbbfűzve még vagy hármat és ha már kifogy az ötletekből akkor még az ellenkezőjét is megkérdezi az „és ha nem?”  szófordulatot használva. Így néha kimondottan értelmetlen kérdéseket kapok, összesen úgy nagyjából napi kétszázat (megszámoltam, komolyan!). A nyáron megszerette a vizet és a pancsolást, fontos lett neki, hogy megdicsérem-e és Emese lett a legjobb barátja. A fagyiszezon kezdete óta fényevő, fagylalton, olajbogyón és pirosdinnyén kívül nem sok minden mást eszik. Számomra rejtély, hogy mégis miből van ennyi energiája, mert egy helyben ülni nem sokat szokott. Meg is nyúlt, így aztán igazi nádszál kisasszony lett, kilógó bordákkal, és gyönyörű, bájos pofival. Ugye mondanom sem kell, hogy ő a legnagyobb kincsem? Isten éltesse sokáig!