A lányok megtáltosodtak a
héten. Borka már kétszer is pisilt a wc szűkítőn, bezsebelte az elismeréseket,
kicsit fürdött a figyelemben, majd úgy döntött, hogy most már megmutatta, hogy
ezt is tudja, de jó neki a pelus. Amúgy a legjobban azt élvezte, hogy ilyenkor
beköltöztünk a fürdőszobába, és ő ott trónolt, míg én meséltem. Mindeközben látványosan
megnőtt a wc-papir és a víz fogyasztásunk, mert a törölgetés és a lehúzó gomb
nyomogatás tűnt a legérdekesebbnek. Ezalatt Emese kipakolta az összes
piperémet, ráadásul, amikor valami izgi előkerült, akkor Borka lehúzott
nadrágját feledve vetődött és egy hatalmas hasassal landolt a kőpadlón. Aztán
amikor egy héten keresztül eredmény nélkül teletek ezek a szeánszok,
ideiglenesen ismét beszüntettem őket. Ami viszont jó hír, hogy Bori egyedül mos
kezet, feléri ugyanis a csapot. Azért elárulom, hogy nem bántam volna, ha
nyárra esik ez az időszak, talán jellemzi a helyzetet, hogy Bori már úgy vonul
be a fürdőbe, hogy közli
- Anya, nem pancsolok sokat, jó?
Meske meg egyedül iszik, és
minden alkalommal földhöz vágja utána a poharat, majd egy fél mosollyal rám néz
és határozottan azt a kérdést lehet kiolvasni a tekintetéből, hogy
- Na, erre most mit lépsz?
Mit? Hát felveszem. Hátha
iszik még. Továbbra is lúzer anyu vagyok. Vagy úgy is nézhetjük, hogy jó fej,
aki szintén úgy gondolja, hogy jó játék 10 perc alatt 50-szer felvenni egy
poharat.
Hogy telt a Húsvét? Jövőre
csak jobb lehet… Mesketém lázasan töltötte a nagyhetet, de szó szerint. Még
csütörtökön meg is jegyeztem, hogy hihetetlen, hogy mit ki nem bírnak a
gyerekek, mert akkor már 5 napja lázas volt, 3 napja nem evett, nem ivott, alig
aludt és mégis, kicsit nyűgösebben ugyan, de négykézláb jött ment a lakásban és
vadászott Bori felügyelet nélkül hagyott javaira. Én már tuti kinyúltam volna,
aztán Nagypéntekre (mikor máskor?), ő is így tett, így bevonultunk a János
kórházba. Sokszor eszembe jutott, hogy régen milyen magas volt a
csecsemőhalálozás, és milyen jó, hogy most született, mert biztos nehezebben
vészelte volna át a dolgot az a két liter steril Rindex 5 nélkül. A szájába
továbbra sem vesz a mellemen kívül semmit, ha mégis beletesznek valamit a
beleegyezése nélkül, addig öklendezik, míg ki nem hányja. Szegénykémnek tele
van a hócipője az egésszel, a vizsgálatokkal, a vizeletes tasakokkal, a tűkkel,
már ha csak a szemetet jönnek kiüríteni, akkor is sírva fakad… Nekem meg a
szívem szakad meg, amikor annyira rázza a hideg, hogy vacog az a hat foga,
amelyikből ráadásul kettő még csak fél. Már azon is megsértődtem, hogy a
felvételkor azt írták a státuszába, hogy „sovány testalkatú”, de mostanra aztán
végképp megcsappantak a hurkák…
Szóval kedves Nyuszi, én az
alábbiakat szeretném kérni:
-
ne kelljen
Mesikét többször lefogni és másik három nővér se feküdjön rá
-
ne kerüljön rám
több testváladék Emeséből, mert az elmúlt pár napban mindenből jutott, ami alul vagy felül, természetes vagy mesterséges
nyíláson elhagyhatja hab testét
-
egyszerűen
szólva, gyógyuljon meg végre!
Bori eközben apai nagyszülőkkel
húsvétolt, nélkülem. Így csak elbeszélések alapján tudom, hogy páros lábbal
ugrált, úgy örült a nyuszi ajándékoknak, a locsolás elől bebújt az ágy alá, a
tojásokat pedig én kaptam. A menü és a sonka dömping is ínyére való volt és bár
nem sokon múlt, szerencsére nem kapott csokimérgezést. Összességében mély
benyomást tett rá ez a nyuszi dolog, de azért még van egy kis zavar a fejében.
A minap ugyanis még a cipőjét és kipucolta és kirakta az ablakba, hátha jut még
valami.
GySzR:
- famingló
Mondjuk, tényleg több értelme van, mint a
flamingónak.