2013. március 31., vasárnap

44.-137. hét



A lányok megtáltosodtak a héten. Borka már kétszer is pisilt a wc szűkítőn, bezsebelte az elismeréseket, kicsit fürdött a figyelemben, majd úgy döntött, hogy most már megmutatta, hogy ezt is tudja, de jó neki a pelus. Amúgy a legjobban azt élvezte, hogy ilyenkor beköltöztünk a fürdőszobába, és ő ott trónolt, míg én meséltem. Mindeközben látványosan megnőtt a wc-papir és a víz fogyasztásunk, mert a törölgetés és a lehúzó gomb nyomogatás tűnt a legérdekesebbnek. Ezalatt Emese kipakolta az összes piperémet, ráadásul, amikor valami izgi előkerült, akkor Borka lehúzott nadrágját feledve vetődött és egy hatalmas hasassal landolt a kőpadlón. Aztán amikor egy héten keresztül eredmény nélkül teletek ezek a szeánszok, ideiglenesen ismét beszüntettem őket. Ami viszont jó hír, hogy Bori egyedül mos kezet, feléri ugyanis a csapot. Azért elárulom, hogy nem bántam volna, ha nyárra esik ez az időszak, talán jellemzi a helyzetet, hogy Bori már úgy vonul be a fürdőbe, hogy közli
- Anya, nem pancsolok sokat, jó?
Meske meg egyedül iszik, és minden alkalommal földhöz vágja utána a poharat, majd egy fél mosollyal rám néz és határozottan azt a kérdést lehet kiolvasni a tekintetéből, hogy
- Na, erre most mit lépsz?
Mit? Hát felveszem. Hátha iszik még. Továbbra is lúzer anyu vagyok. Vagy úgy is nézhetjük, hogy jó fej, aki szintén úgy gondolja, hogy jó játék 10 perc alatt 50-szer felvenni egy poharat.

Hogy telt a Húsvét? Jövőre csak jobb lehet… Mesketém lázasan töltötte a nagyhetet, de szó szerint. Még csütörtökön meg is jegyeztem, hogy hihetetlen, hogy mit ki nem bírnak a gyerekek, mert akkor már 5 napja lázas volt, 3 napja nem evett, nem ivott, alig aludt és mégis, kicsit nyűgösebben ugyan, de négykézláb jött ment a lakásban és vadászott Bori felügyelet nélkül hagyott javaira. Én már tuti kinyúltam volna, aztán Nagypéntekre (mikor máskor?), ő is így tett, így bevonultunk a János kórházba. Sokszor eszembe jutott, hogy régen milyen magas volt a csecsemőhalálozás, és milyen jó, hogy most született, mert biztos nehezebben vészelte volna át a dolgot az a két liter steril Rindex 5 nélkül. A szájába továbbra sem vesz a mellemen kívül semmit, ha mégis beletesznek valamit a beleegyezése nélkül, addig öklendezik, míg ki nem hányja. Szegénykémnek tele van a hócipője az egésszel, a vizsgálatokkal, a vizeletes tasakokkal, a tűkkel, már ha csak a szemetet jönnek kiüríteni, akkor is sírva fakad… Nekem meg a szívem szakad meg, amikor annyira rázza a hideg, hogy vacog az a hat foga, amelyikből ráadásul kettő még csak fél. Már azon is megsértődtem, hogy a felvételkor azt írták a státuszába, hogy „sovány testalkatú”, de mostanra aztán végképp megcsappantak a hurkák…
Szóval kedves Nyuszi, én az alábbiakat szeretném kérni:
-         ne kelljen Mesikét többször lefogni és másik három nővér se feküdjön rá
-         ne kerüljön rám több testváladék Emeséből, mert az elmúlt pár napban mindenből jutott, ami alul vagy felül, természetes vagy mesterséges nyíláson elhagyhatja hab testét
-         egyszerűen szólva, gyógyuljon meg végre!
Bori eközben apai nagyszülőkkel húsvétolt, nélkülem. Így csak elbeszélések alapján tudom, hogy páros lábbal ugrált, úgy örült a nyuszi ajándékoknak, a locsolás elől bebújt az ágy alá, a tojásokat pedig én kaptam. A menü és a sonka dömping is ínyére való volt és bár nem sokon múlt, szerencsére nem kapott csokimérgezést. Összességében mély benyomást tett rá ez a nyuszi dolog, de azért még van egy kis zavar a fejében. A minap ugyanis még a cipőjét és kipucolta és kirakta az ablakba, hátha jut még valami.


GySzR:

- famingló
 Mondjuk, tényleg több értelme van, mint a flamingónak.

2013. március 24., vasárnap

43.-136. hét



Szerintem minden kisgyereknek van lámpás időszaka, Emeséé most. Arra a varázsszóra, hogy „lámpa”, felderül az arca, felnéz a plafonra és felveszi a szuperman tartást – egyik öklét a magasba emeli, a lámpa felé. Ha pedig esetleg olyan helyre jutunk, ahol több fényszóró is van, az kész eksztázis. Egyébként Meském olyan, mint egy kis majom, próbál minket utánozni és irtó boldog, ha sikerül. Ezáltal bármikor vevő egy kis tapsolásra vagy játék összekocogtatásra, és fülig érő szájjal az egész lakáson keresztül követ, ha én is négykézlábra ereszkedem. Úgy tűnik a következő szenzáció az integetés lesz. Néha sikerül azt is ellesnie, bár nem mondom, hogy minden alkalommal és azonnal veszi a lapot, így megesik, hogy az Apja reggel még 5 percig pápázik a lépcsőházban, ami annyira érdekes, hogy Emese vigyorgó tátott szájjal bámulja. És amikor már az összes szomszéd is neki drukkol és sutyiban integet az ajtók mögött, akkor becsukódik a liftajtó, Meske pedig erősen integetésre emlékeztető kézmozdulatot tesz és azt mondja, hogy pa-pa.
         Borka pedig túlesett élete első hajvágásán. OK, én belátom, hogy nem volt praktikus az előző frizurája, utál hajat mosni, folyton kócos és lenyomja a sapka. Szóval tényleg csinos az új hajviselet… nekem mégis a szívem szakad meg a kis kunkorikért. Egy párat eltettem emlékbe, de a legnagyobb vigaszom mégiscsak az, hogy egyszer majd visszanőnek. Ugye, ugye?

GySzR:

Találjátok ki, mi lehet a csecsap és a kalalúz!

(hát persze, hogy ketchup és kalauz!)

2013. március 17., vasárnap

42.-135. hét



Olyan kiszámíthatatlan a gyerekek ízlése. Miért imádják a virslit? Miért szeretik, ha a babák pucérra csupaszítottan hánykolódnak? És legfőképp miért vannak oda Bogyó és Babócáért? Borin kitört a Bogyó és Babóca (BB) láz, ami szerintem még mindig jobb, mint az Anna, Peti, Gergő, de azért jobbat is el tudnék képzelni. Nem reprezentatív felmérésem szerint minden anyukának borsózik a háta Bartos Erikától és minden öt éven aluli pedig imádja a könyveit. Az én lányom is BB rajongó lett. Amatőr természetbúvárként nehezen tudom valahogy túltenni magam azon, hogy a csigának és a katicának is négy végtagja van, hogy míg a mókus téli álmot alszik, addig a katica és a csiga sapkát és sálat vesz, ha hidegre fordul az idő, és míg legelső részben az az alapprobléma, hogy nem bírnak el egyedül egy cseresznyét, pár résszel később meg már körtékkel repkednek. Közben látom, hogy a táplálkozási láncot sem ez alapján fogja megérteni a gyermek, mert például a százlábú egérfogaton közlekedik, a süni pedig jó barátja a csigának. Leginkább próbálom az igazi állatok és a karakterek közötti párhuzamot titokban tartani. Csak azt mondjátok meg nekem, miért fehér mindenkinek a feje? Ami viszont kellemes csalódás, az animáció és Pogány Judit, akit sose kedveltem igazán, de ezeket a történeteket tényleg fantasztikusan meséli el.
És hogy mit csinál mindeközben Emese? Egy pillanatig sem tétlenkedik. Izeg-mozog, jön-megy, mászik és pakol. Rákapott ő is a könyvekre, mint anno Bori, csak neki egyéni specialitása, hogy a pakolgatáson túl szíves örömest kitépdesi a lapokat. Látszólag most nem nő új foga, mégis mindent megrág, a kamrából előszedett vöröshagymától kezdve az asztal lábán át, a vállamig. Ha állok, legszívesebben a nadrágomba kapaszkodik és mélységesen felháborodik, ha a nagy ráncigálásban lecsúszik rólam. Akkor a legboldogabb, ha leülök a földre, ilyenkor rövid időn belül odacsattog és minden irányból felkapaszkodik, körbelépked, odabújik, kukucsol, rám mászik, összenyálaz és megharap. Na de mit számít! Anyai szívnek is ez a legnagyobb boldogság. 

GySzR:

Nem a szokásos zebrán mentünk át az úton, mire Borka a legnyafibb hangján felkiáltott:
-         A zsiráfon menjünk át!

2013. március 10., vasárnap

41.-134. hét



Emese kinövesztette a hatodik fogát és megtanult köpni. Számomra rejtély, hogy lehet, hogy máris messzebbre tudja köpni a céklapürét, mint amilyen hosszú a karom, de ebből is látszik, hogy tehetséges kis csaj. Ráadásul elkezdett verbálisan is kommunikálni velem. Ez leginkább abban merül ki, hogy ellentmondást nem tűrő hangon azt mondja nekem, hogy ÖÖH. Leggyakrabban akkor kényszerül ilyen jellegű kinyilatkoztatásra, ha már megunta az etetőszékben ücsörgést, már a fülén bugyog ki a brokkolis krumpli és mivel kimászni még nem tud (de erősen próbálkozik), azt próbálja értésemre adni, hogy vegyem már ki. És ezt az ÖÖH-t addig ismételgeti, míg én, az értetlen anyja végre meg nem értem. A legszebb az az egészben, hogy az amúgy hatalmas szókinccsel bíró Borka lányomnak is megtetszett ez a lényegre törő és egyszerűségében nagyszerű közlési mód, és újabban ő is így próbál kommunikálni velünk. A hétvégén 10 percig adtuk a hülyét a Rómain egy büfé előtt és csakazért sem értettük meg, hogy az ööh azt jelenti, hogy kérek szépen egy palacsintát, hátha így rájön, hogy hatékonyabb a beszéd, de végül mi adtuk fel hamarabb. És ha már az ilyen jellegű kitartásáról beszélünk a kisasszonynak, elmondom, hogy Borka úgy tud alkudozni, mint egy dörzsöltebb lókupec. A kompromisszum szó jelentését tüntetőleg nem akarja megérteni, és amikor az elképzeléseink szöges ellentétben állnak egymással és én mégis nagyvonalúan azt mondom, hogy na jó, akkor egy picit, akkor ő teljes mellszélességgel és ugyanolyan intenzitással küzd tovább, hogy nagyon sokat!!! A meggyőzés eszközeinek egész arzenálját beveti a földön fetrengős hisztitől, a (vaj szívemnek sokkal hatékonyabb) naaagyon szeretném-ig. Amatőr módon egyszer megengedtem neki, hogy a játék babakocsiját letolja a játszótérre (egy óráig tartott mire hazaértünk, ott meg hisztériás rohamot kapott ha valaki ránézett), azóta kész katasztrófa minden indulás. Akár egy óráig alkudozik, hogy mit vigyen, esküszöm egy arab bazári árus gáláns ellenfél hozzá képest. Ráadásul ha meg is állapodunk valamiben, két perc múlva mintha mi sem történt volna kezdjük az elejéről. Én meg csak abban reménykedem, hogy későbbi élete során nem csak velem szemben fogja alkalmazni ezt a fergeteges érdekérvényesítő képességét.


GySzR:


2013. március 3., vasárnap

40.-133. hét



Bori lányomnak új mániája van. Az ujjközkosz. Felfedezte ugyanis, hogy a lábujjai között zokniszöszök telepednek meg és azokat ki lehet, sőt egyenesen kötelező kiszedegetni. Napi 15-ször. És nem csak a sajátját, hanem az enyémet és persze Meskéjét is. Szóval eddig is egy szélmalomharcnak éreztem, hogy zoknit tartsak a húsos kis talpain, de most már szinte lehetetlen, feladtam, és energiáimat arra koncentrálom, hogy legalább Emese görbe lábain maradjon valami ruhadarab. Az ujjközkosz mánia mostanra pedig oda fajult, hogy reggel mikor bementem Borihoz már a lábát tanulmányozta és közölte velem, hogy az ujjközkoszok felébredtek. Remek, gondoltam, ismét szép napra ébredtünk!
Emesét viszont elrontottam. Egy délutáni séta alkalmával ugyanis nem aludt el és elkövettem azt a végzetes hibát, hogy kivettem a babakocsiból a játszótéren*. Sőt még a hintába is beültettem és a babacsúszdán is lecsúszhatott. Fülig ért a szája és nagyon tetszett neki, az ott lévő nyüzsgésről nem is beszélve. Kis Cukorfalat kezd rácsodálkozni a világra, és képzeljétek, tud tátott szájjal is vigyorogni – ha kutyát lát, imádja nézni a gyerekeket és mostanság hülye lesz erről a lehetőségről holmi alvás miatt lemondani. És mivel a földre még nem lehet letenni, Borkát meg ha egyszer végre kiérünk a játszótérre képtelenség onnan másfél óránál hamarabb kirobbantani, igen intenzíven gyúrok karra, Mesike ugyanis ott trónol és mindent szemmel tart. (Mindezt azért írom le ily részletesen, hogy ne sírjam vissza, amikor végre le lehet Emesét rakni és ketten fognak folyamatosan háromfelé futni.) További rövid híreink, hogy Meske kinövesztette az ötödik fogát, végre elkezdett látható mennyiségeket is enni és kukucsjáték-függővé vált. Visongva nevet rajta, és ha nem is túl jó minőségben, de sikerült megörökíteni. Ha van egy felesleges percetek, nézzétek meg, garantált felvidulás, a csattanó a végén!



GySzR:

Ha gyurmázunk Borka mindig kéri, hogy csináljak neki babát. Egyszer úgy igyekeztem a kedvébe járni, hogy egyből gyúrtam neki egy babát, majd nagy lelkesen mutattam és kérdeztem:
-         Na, mi ez Bori?
-         Gyurma. – mondta teljesen érzelemmentes arccal.


* Igen, feladtam a hordozóban cincálást és áttelepítettem Mesit a babakocsiba, Borkát meg kipateroltam a kismotorra, amihez kapott egy helyes madzagot és a kritikusabb emelkedőkön, a séta vége felé, vagy ha időre megyünk valahova (illetve forgalmasabb helyeken) azzal húzom. Egy kicsit azért elbizonytalanodtam, hogy mi volt jobb egyszerre cipelni Emesét és tolni Borit, vagy Emesét tolni és Borkát húzni egy időben, de akár ikertestvére is lehetne valamelyiknek, nem igaz?