2011. augusztus 25., csütörtök

54.hét

Borka határozottan nem babás már, kifejezetten kisgyerek formája kezd lenni. Már nem fér el keresztben a kiságyban és egész nap eltántoríthatalanul küzd a függőleges pozícióért. Egyedül feláll a szoba közepén valamint egyre gyakrabban felejti el, hogy ő csak kapaszkodva tud gyalogolni. Ilyenkor olyan karmozdulatokat mutat be, mint egy enyhén ittas szörfös és ha sikerül egyedül eljutnia valahová, akkor szinte lesüt az arcáról a büszkeség. Pedig a vízszintesen haladás nem is jelent számára olyan örömet, mint az, ha magasra mászhat. Minden útjába kerülő székre, padra, kanapéra felkapaszkodik, egy percre nem nézek oda és máris az asztalon ül és dobálja lefelé a tányérokat, vagy a széken állva püföli a klaviatúrát, vagy épp a könyvespolcra próbál átcsimpaszkodni a kanapé karfájáról. Most már szinte mindennapos, hogy valami eltörik és szerintem csak a védőangyalainak a hathatós közreműködését bizonyítja, hogy ő maga (eddig) úgy igazán, még nem esett le sehonnan. Az eseményeket folyamatosan kommentálja, ma éppen a szava járása a "koty-koty-kotya" volt. Mindezt hadarva mondja és már alig várom, hogy értsem is, főleg azért, mert néha ő maga is annyira viccesnek tartja, hogy jókat kuncog rajta. És ha már így áll a dolog, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy megtanuljon kanállal enni. Egyelőre nem tűnik túl hatékonynak a dolog, de azt én is hamar beláttam, hogy fejjel lefelé sokkal jobban illeszkedik a kanál az ember szájába. A kánikula miatt mosni nem kell pluszban, de Borka már nem csak lefekvés előtt és a játszótér után, hanem az evéseket követően is fürdik. Ráadásul a homokozó után mostanában olyan koszos, hogy a mosdókenőcs egyre esélytelenebb. Lehet, hogy itt az ideje valami durvább szer (Vim, Cif) bevetésének...

2011. augusztus 22., hétfő

53.hét

Kissé megkésve ugyan, de jelentjük, megérkeztünk a nyaralásból. Borka igazi kis világjáró lett, az elmúlt 4 hétben nagyszülőktől nagyszülőkig, egyik kirándulásból a másik nyaralásba esett, így ebben az időszakban összesen kb. 24 órát töltött itthon, azt is 3 részletben és 7 különböző helyen aludt. Mindettől egy csöppet sem billent ki lelki egyensúlyából, egyedül annyi történt, hogy az utolsó németországi etapban a még kevesebb nappali alvást több evéssel kompenzálta. Egyébként nagyon tetszett neki a sok új inger, rengeteg kastélyt és várat végig mászott, áfonyát szedett a Fekete-erdőben, galambokat hajkurászott, ült kukásautóban a Mercedes múzeumban, hegyi kisvasúton utazott úgy, hogy alig lehetett visszahúzni az ablakból, ismét magassági rekordot döntött (Schafberg - 1783m) és rengeteget volt jó levegőn és tavak közelében. Eközben persze egy csomó mindenben ügyesedett. Például simán ki tud már bújni az autósülése öveiből és ha szorosabbra húzom, csak a szintidő növekszik. Az autó bármelyik pontjában elhelyezve, bármilyen barikádon átmászva percek alatt a vezető ülésre tudja küzdeni magát (rájött, hogy ott a lényeg). Már dudálni is tud, és a motor beindításakor garantáltan jár az összes ablaktörlő és az index. Már teljesen stabilan áll támaszték nélkül is, lehet vele kézenfogva sétálni, feltéve persze, hogy azonos az úticél és már nem csak a lépcsők jelentenek legyőzhetetlen ingert a megmászásra, hanem a székek és kanapék is. Ez a képessége pláne előrevetíti a hegymászó jövőjét, én ugyanis tuti nem tudok egy mellmagasságig érő tárgyra felkapaszkodni. A kis Haspók mindenből kunyerál, ha meglátja hogy eszünk és hősies szolidaritásból akkor is legyűri, ha látszólag egy csöppet sem ízlik neki. A hét újdonsága pedig, hogy nem csak dobálózni szeret, hanem dolgokat átnyújtani is. Ennél már csak az izgalmasabb, ha valakinek a szájába adogathatja az szőlőszemeket. Ez azért is nagy szó, mert ez az új kedvenc, egész fürtök eltűnnek a hasában, szóval alaposan meggondolja ám, hogy kivel legyen ilyen nagyvonalú. Összességében nézve,szuper kis nyaralás volt, kár hogy semmire nem fog emlékezni belőle...

és ahogy ígértem
egy mozgókép múlt hétről a kecskék (és kislányok) réméről. Adjatok rá hangot, ugyanis az a folyamatos visítás bizony Borkából jön, ahogy félelemérzet nélkül ront rá az összes kecskére, alig lehet a nagyobbaktól elvontatni... és ez kb. addig így ment, míg az összes el nem menekült:

2011. augusztus 12., péntek

Születésnapi különkiadás

Bármennyire is hihetetlen, Bori lányunk egy éves! Elképesztő, hogy 12 hónapja csak feküdt, tehetetlenül, mint a hátára fordított teknősbéka, most meg megfelelő motiváció esetén megy. Egy év alatt megháromszorozta a súlyát, nőtt 25 centit, növesztett 10 fogat, jó pár hurkát, szempillát és annyi hajat, hogy ha nagy a szél, már akár lobogni is tud. Megtanult kúszni, mászni, ülni, állni, totyogni, lépcsőn fel-le mászni, kifejezni és határozottan érvényesíteni az akaratát (ebben meglepően jó), integetni, pacsit adni, az ujjával puszit cuppantani, illetve percekig tartó monológokat mondani, amit ugyan nem értünk, de lehet, hogy bennünk van a hiba. Amit viszont továbbra sem tanult meg: kés-villával enni, írni-olvasni-számolni, magát bepelenkázni, tájfutni (ezt főleg az apja sajnálja) illetve átaludni az éjszakákat (ezt főleg nekem hiányzik). Ráadásul ahogy az apja felhívta rá a figyelmemet, a mai nappal lejárt a garancia, szóval már visszavinni sem tudjuk. Sebaj, soha rosszabbat!

A születésnapját megfelelően megültük, ugyan pezsgő nem folyt, de kapott saját tortát, olyat, amiből ő is ehet, zenélő gyertyával, és ajándékképpen elvittük az állatkertbe. Nem is reméltem, hogy ennyire fogja élvezni, képtelenség volt elaltatni, minden érdekelte, de főként azok az állatok, amelyek kb. az ő súlycsoportjába tartoztak és intenzíven mozogtak. A leszedhetetlenül feltapadt az akváriumok üveglapjára, fókaetetésnél együtt tapsolt a tömeggel, az állatsimogatóban a kisebb kecskéket a farkuknál fogva visszahúzta, mígnem az összes menekült előle és előrenyújtott kézzel őő-őő felkiáltásokkal jelezte, hova kíván menni. Az állatoknál jobban pedig csak a tájékoztató táblák és a gyerekek érdekelték. Szerintem jó napja volt.

Isten éltesse Borkát!

2011. augusztus 11., csütörtök

52.hét

Ma csak röviden jelentkezünk, mert épp nyaralunk. Éviéknél vendégeskedünk a Feketeerdő szélén, Németországban (köszi a vendéglátást!). Borka igazi stramm kis csajszi, jól bírja a gyűrődést, sőt úgy tűnik kifejezetten jól érzi magát. Imádja a kacsákat és kecskéket, a virágtépkedést és elmondhatja magáról, hogy már 3 kastély parkettjét koptatta és ha hazaérünk, ezek után, ebédkor irtó unalmasnak fogja tartani az etetőszékből elé táruló látványt. Közben persze egyre ügyesebb és beszédesebb és hihetetlen, de mindig meglepődik, ha német szót hall. Az egész napos kényeztetés és jó levegő is megteszi a hatását, nálam is, úgyhogy a részletesebb beszámoló jövő héten várható!

2011. augusztus 4., csütörtök

51.hét

Borka egész álló nap csipog, úgy jár a kis szája, mint a kacsa hátsója. Csak sajnos egyelőre nem teljesen értjük, hogy mit mond. Néha azért van elképzelésünk. A kis haspók ugyanis határozottan cuppog, ha nem kapja meg azon nyomban a vacsoráját, ha eszem, kinézi a számból a falatot és hangosan kiabálja, hogy hő-hő és a kajára mutogat. A babakocsiban úgy utazik, mint egy szuper(wo)man: előrenyújtott ököllel halad. Talán annyi különbséggel, hogy neki nyújtva van a mutatóujja és mindent kommentál. A gyerekméretű bevásárlókocsit lekaparhatatlanul, fülig érő szájjal tologatja, a normál méretűbe ül, mindenkinek integet és úgy karattyol. Amúgy lehet, hogy azért reklamál, mert ennyire pocsék az idő és nem mehet ki elégszer dobálni a homokot az új homokozójából, tépkedni a százszorszépeket vagy fogdosni a kavicsokat. Amúgy szerintem is felháborító, még szerencse, hogy amikor hétvégén a Bakonyban nyaralt, nem ázott bőrig. Cserébe viszont vadlesre mászott, trónolt a hátunkon és fakérgeket hántott. Nincs rossz dolga, na.