117.-210. hét

Visszatértünk a régi kerékvágásba, szegény lányok, egész nap csak játszanak. Rémesek ezek a szürke hétköznapok! Nagy elhatározásra jutottam, megpróbálom Emesét kipaterolni a babakocsiból és négy helyett három kerékre, de legalábbis két lábra szoktatni. Megváltásként gondoltam erre az eseményre, hogy végre nem kell majd azt rém ócska babakocsit cincálnom, főleg úgy, hogy egyre többször száll ki belőle az én már kicsit sem babának tekinthető lányom, de lehet, hogy annyira mégsem jártam jól. A túlélőfelszerelés, ami eddig a babakocsi aljában utazott, ezennel a vállamat nyomja és itt nem kevés cuccról van szó! Váltás ruha balesetek esetére, a plusz pulóver, amit mindig mániákusan magamnál hordok, a pelenkázó felszerelés, a három napi hideg élelem és a két egymástól jól megkülönböztethető vizesflakon, a fél köbméter homokozójáték, plusz az a pár egyéb játék, amiket a lányok még bepakolnak, mert egyszerűen még egy sétálásnyi időre is nélkülözhetetlenek. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy hazafelé bevásárolunk, és gondolom kitaláltátok, hogy egy idő után megkapom a kismotort is, aztán Emesét a nyakamba, majd Borka futóbiciklijét, ennek nagyjából még a fülemen jut hely, már csak azért is, mert az elsőszülöttem ragaszkodik hozzá, hogy ha nem bringázik, akkor fogjam a
kezét. Ilyenkor, ha esetleg bizonytalan lennék, hogy karácsonyfának vagy málhás szamárnak érezzem magam, akkor Borka elkezd nyafogni, hogy őt is vegyem fel, így egyértelműen a szamár a helyes döntés. A második napra eljutottam oda, hogy játékot nem viszünk, néha kismotort sem (Emese nem olyan motorozós alkat, mint a nővére volt) és hajcsárkodom. Csak azt magyarázza meg nekem valaki, hogyan képesek még órákig fel-alá rohangálni a lakásban, azután, hogy hazaúton már mindkettő halni készült a fáradtságtól? Sebaj, előbb utóbb csak megedződünk (legalább én), addig is minden alkalommal örülök, ha végre hazaérünk.

(GySzR)

A lányok is, amint az emeletre érünk, Emese az ajtóhoz rohan, háttal nekitámaszkodik, szétteszi a karját és felkiált:

- Sorompóóóó!!! – erre Borka mindig unott hangon bejelenti

- Ezt Emese minden nap eljátssza. – tényleg így van. Majd ő is melléáll, és amint kinyitom az ajtót, háttal mindketten beesnek az előszobába.