2012. augusztus 26., vasárnap

13.-106. hét

A 13. hét nem jön be a gyerekeimnek. Borka ekkor kapta meg a kengyelt, szegény kis Emesém pedig szemészeten járt, könnycsatorna tágításon, átmosáson és egyéb kínzásokon. Ő szívszaggatóan, torka szakadtából zokogott bent, én meg csendben pityeregtem kint. De úgy néz ki túl élte, bár a könnye továbbra sem vezetődik le az orrába. Azt hittem majd haragudni fog rám, hogy ilyen helyre vittem, de amikor meglátott a pirosra gyömöszölt szemeivel, akkor rámmosolygott, amit egyértelmű jelnek veszek, hogy megbocsájtott. Eközben Borka itthon szórakoztatta a Dédijét, és mivel a vártnál később értünk haza, már aggódtam, hogyan boldogulnak az ebédeléssel és a délutáni alvással. Mint utólag kiderült alaptalan volt az aggodalmam, mire hazajöttem aludtak. Bori ugyanis tökéletesen elvezényelte dédnagyanyját, felemeltette magát és bekapcsolta neki a mikrósütőt, megmutatta hogyan kell leengedni a redőnyt és hol tartjuk a cumikat valamint csalafinta módon kibekkelte a peluscserét, ugyanis a pelenkák lelőhelyét nem árulta el, cserébe megmutatta, hogy neki van bilije, amire aztán nem volt hajlandó ráülni. De ez részletkérdés, a dédnagyanyja így is le volt nyűgözve, csak úgy hízott a mája a büszkeségtől és már el is tervezte, hogy majd Bori fogja megtanítani internetezni (úgy legyen!).
A másik nagy hír, hogy a héten megtörtént nálunk az első babahajvágás. Na nem, nem Borkáé... Emese frufruját kellett megnyírni, mert már belelógott a szemébe. Hát nem mondom, hogy túl jól sikerült, se nem egyenes, se nem ideális hosszúságú, de a kisasszony nem volt túl kooperatív, frászt kaptam, hogy kiszúrom a szemét, de minimum megnyírom a szempilláját is, ráadásul Borka kiborult a látványtól és alig lehetett meggyőzni hogy ez nem fáj. Szép kilátások a jövőre nézve, jobb ha gyakorolunk...

Végezetül elárulom, hogy Emesének a héten az egyetlen célkitűzése hogy begyömöszölje a szájába az öklét, de nem ám csak úgy ímmel-ámmal, hanem tövig. Mindez úgy a legkényelmesebb számára, ha a karomban teszi mindezt, mert akkor a vállam segít neki a kezét a szájánál tartani. Ennél már csak az teszi boldogabbá, ha szórakoztatom is közben és fel-alá mászkálok (igen, tudom, de ha már az elsőt elkényeztettem, igazságtalannak érezném a ridegtartást a másodiknál). Emese ezalatt pedig (hálából) irgalmatlan mennyiségű nyálat termel, ami eleinte szolidan végigfolyik a karomon, majd a földre csepeg és ha a járkálásnál egy meghatározott nyomvonalat követek, akkor pár perc után tökéletesen rekonstruálható az útvonal a padlón lévő nyálcsík alapján, ami egy szerényebb csiga is bármikor megirigyelne.

2012. augusztus 19., vasárnap

12.-105. hét

Kis családunk a héten a Balatonon nyaralt, bár a tó közelségét nem sikerült a klasszikus értelemben kihasználni. Borka ugyanis beledugta a lábujját a stégről és közölte, hogy hideg, amivel tökéletesen egyetértettem. Ezután csak vödörrel hordta a vizet a homokozóba, illetve a felfújható medencéjét csónakosítva és abban szárazon ülve volt csak hajlandó eltávolodni a parttól, azt viszont rémesen élvezte. Hosszasan győzködtük, hogy legalább a gyerekmedencében, vagy az élményfürdőben merítkezzen meg. Ezeket az alkalmakat Borka különös lelkesedéssel fogadta, mert halacskás úszópelenkát kapott és felvehette az új, (eleinte még) hófehér fürdőköpenyét. Ebben aztán úgy sétált fel-alá a parton, mint egy nyugdíjas bokszoló (tippelhettek kitől származik a hasonlat), és annyira meg volt elégedve vele, hogy utána homokozni is abban akart. Aztán a harmadik napra sikerült elérni, hogy megmerítse hab testét és a végére eljutottunk ahhoz a gyerekkoromból is ismert klasszikus szituációhoz, amikor is a gyermek lila szájjal, fog vacogtatva kérleli az őt kiparancsoló szülőt, hogy mééég eeegy kiiicsit. A legjobban persze a pezsgőfürdőt élvezte, ahol közölte, hogy bugyog, ezzel ismét meglepve engem, hogy vajon mikor tanulta ezt a szót, milyen kontextusban és hogyan emlékezhetett rá. A szárazon töltött időben nagyrészt homokozott, legtöbbször valamilyen idegen ajkú gyermek társaságában. Itt ismét lenyűgözött, ugyanis teljesen adekvátan bólogatott a német kisfiúnak, kérésre még a lapátot is odaadta. Aztán egyik délelőtt órákon keresztül tökéletes összhangban játszottak egy orosz kisfiúval, aki folyamatosan beszélt hozza, mi sem értettük mit, Bori meg teljes áhítattal csüngött minden szaván és lelkesen bólogatott. Azért egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy amikor rongyosra beszélem a számat és ő ugyanilyen kitartóan helyesel, vajon akkor is ennyit ért csak belőle? További kimeríthetetlen örömforrást jelentett számára a svédasztalos félpanzió, ahol reggelire kulbászt ehetett tejbegrízzel, vacsorára pedig tortát husival és dinnyével. Hiába, tud élni. Mindez általában úgy zajlott, hogy az étterembe érkezve kijelentette, hogy Borj kap piros etetőszék, majd miután beleült feltette a kezét és közölte, hogy Boji választ süti, mire valamelyikünk a kellő magasságban tartva elvitte egy körre a sütispulthoz. Amikor pedig végzett, fennhangon kijelentette, hogy pincér bácsi elvisz tányé. Aztán annyira jól teltek a napjai, hogy a nyaralás végére egy igazi jó gyerekhez mérten alig maradt épp bőrfelület a lábszárán és olyat tett az etetőszékben, amilyet korábban soha:

 

És hogy mit csinált mindeközben Emese? Nem tudom, hogy a jó levegő tette, vagy a kánikula utáni viszonylag enyhébb időjárás, vagy egyszerűen jót tesz neki, ha nagy körülötte a zsivaj, de mindenesetre gyakorlatilag átaludta az egész nyaralást. Sebaj, majd jövőre!

2012. augusztus 12., vasárnap

Borka két éves - szülinapi különszám

Bármennyire is közhely, mégis, csak úgy repül az idő, hiszen Borka lányunk máris két éves! Az elmúlt egy év sem telt el nyom nélkül. Bori ezalatt nőtt két ruhaméretet, felszedett két és fél kilót és növesztett vagy öt centinyi hajat és hét új fogat. A legnagyobb változások azonban belül történtek. Borka az elmúlt egy évben megtanult stabilan járni, futni, toporzékolni, Duplózni és babázni valamint kialakult benne a késztetés, hogy mindenre felmásszon, és tényleg fel is mászik. Már tud szívószállal inni, koccintani, minden köhögés után megveregeti a saját hátát (hogy hogyan fogom átszoktatni arra, hogy inkább a szája elé tegye a kezét, azt nem tudom), határozott ízlése lett és minden alkalommal komoly marketing tevékenységet kell folytatnom, hogy azt vegye fel, amit én szeretnék, de ha nem sikerül simán le tud vetkőzni, valamint szerencsés esetben felveszi egyedül a nadrágját. Rögeszmésen közölni szeretné a gondolatait és már úgy karattyol, hogy addig ismételgeti a mondókáját míg meg nem értem és le nem fordítom borkáról, magyarra. Megtanulta, hogy azzal bármikor megnevettet, ha a legváratlanabb helyzetben egy huncut ábrázat kíséretében azt mondja, hogy kukucs, és már tud feleselni, vitatkozni és némi cumi reményében azt füllenteni, hogy ő nagyon álmos. Eleinte három napig röhögött a saját vezetéknevén, de mostanra rendesen be tud mutatkozni és még azt is elmondja hogy két éves. Kedvenc szava a csipa és a fika és meg azt szeretem a legjobban, amikor próbálja kimondani, hogy küklopsz. Már egy csöppet sem babás, határozottan kislány benyomást kelt és hát van-e annál egyértelműbb jele annak, hogy a dackorszakba lépett, hogy már csak ha szólítom, hogy Bori, akkor is azonnal rávágja, hogy NEM!  

A jeles napot természetesen kellőképpen megünnepeltük, igazi babazsúr volt az összes női rokonával, tortával és rengeteg ajándékkal. Végre lett saját duplós kukásautója és az apjával még gyerekkonyhát is csináltunk neki (nem tudom eldönteni minek örült jobban), kapott hozzá sütős és főzős edénykészletet is, amiből a sodrófát következetesen azóta is borsdarálóként használja. A tortán saját maga fújta el a gyertyákat, majd elszaladt a villájáért és nekikezdett... ezek után érthető, hogy vérig volt sértve, amikor elkezdtük felszeletelni az ő tortáját. De ezt a kis intermezzót leszámítva egy szülinaposhoz méltó módon ragyogott egész nap.

Hajrá Borka, csak így tovább! Isten éltessen sokáig!

11.-104. hét

A hét nagy részét az apai nagyszülőknél töltöttük. Emesének egyetlen célja az volt, hogy valahogy átvészelje a kánikulát és irtóra élvezte a létet a hálós járókában, amely teljesen Borka-mentes övezetnek bizonyult. Begyűjtött jó pár "hú mennyi haja van" dicséretet és mindenkit elbűvölt a mosolyával és azzal, hogy még a saját tükörképére is képes vigyorogni. Bori (az apjával egyetemben) az olimpia lázában égett, amint bekapcsolták a tévét vad hajrázásba kezdett, függetlenül attól, hogy épp ki játszott. És közvetíthettek akár úszást, akár birkózást, ha örültünk Bori biztos rázendített, hogy góóól! góóóól! Borkát horgászni is elvitte a Japapa (=Nagypapa), bár a várttal ellentétben, Borit a pecázásnál sokkal inkább lázba hozta az autó, amivel mentek és alig lehetett elvontatni a vezetőülésről. És persze volt homokozás, csúszdázás, fagyizás, kényeztetés, cica dögönyözés minden mennyiségben. Mindezek mellett mostanában Borka kedvenc elfoglaltsága a babázás, ő és Bobó baba szinte elválaszthatatlanok. Minden lefekvésnél szinte szertartásszerűen elkéri Bobó-baba összes tartozékát, úgymint cumi, sapka, ruha, (mert természetesen ilyenkor már pizsamában van B.-baba is), cumisüveg, takaró (ami eredetileg Apa gyerekkori zsebkendője volt), babahordozó. Aztán mikor elalszik próbálom B.-babát feltűnés nélkül az ágy végébe csempészni, ugyanis ha Bori véletlenül ráfekszik akkor B.-baba hangos cuppogásba vagy nevetésbe vagy baba-baba felkiáltásba vagy vad oázásba kezd és mindehhez még a feje is pirosan világít (ez ügyben még nem sikerült átlátnom a tervező koncepcióját, lehet, hogy arcüreg gyulladása van, de az biztos, hogy mikor Bori először meglátta sírva fakadt). Ezen kívül van B.-babának bilije is, de még ő sem szobatiszta, mert Bori folyamatosan lopkodja neki Emese pelenkáit és popsitörlőit, ráadásul arról is gondoskodik, hogy B.-baba tudjon mit pisilni, ugyanis rendszeresen megszoptatja. De ez mind eltörpül amellett, hogy B.-babának babakocsija is van, ami egyértelműen a legtöbbet használt és legszentebb játéka Borkának. Egész álló nap tologatja fel-alá a lakásban és mindent belepakol, ami csak kicsi szívének fontos, a kedvenc mesekönyveitől kezdve a legértékesebb építőelemeken át, a plüss zöldségekig tényleg bármit. Az ülőrészen ül egymás hegyén hátán minden aminek szeme és füle van, a babáktól kezdve a macin át, a duplós állatkákig, a szárrészre pedig felaggat mindent aminek csak füle van, legyen az kosár, szatyor vagy táska, így növelve a tárolókapacitást. És ha véletlenül túl sok mindent vesz ki előlről, akkor az egész felborul, ami számára egy újabb felháborító manifesztációja a gravitációnak. Ha valami kis tárgy hiányzik otthonról, kocsikulcs, villamosjegy, kiskanál, vagy bármi, ami alaphelyzetben 120cm alatt helyezkedik el a lakásban, azt a legcélravezetőbb Borka babakocsijában keresni. De ha épp nem hiányzik semmi akkor is érdemes heti egyszer sutyiban átselejteznem, az almacsutkák és szilvamagok, kavicsok és blokkok között mindig találok valami rég óta keresett apróságot, arról nem is beszélve, hogy így nyerek egy nyugis fél órát - ennyi idő kell ugyanis ahhoz, hogy Borka teljes elmélyültségben ismételten összegyűjtse kincseit és megtöltse a babakocsit.  

2012. augusztus 5., vasárnap

10.-103. hét

Ha mondanom kellene egy napot, amikor Borka beszélni kezdett, akkor az 2012. augusztus 2. lenne. És a fordulópontnak azt veszem, hogy kimondta, hogy törülköző. Így egyben és mindennemű rövidítés nélkül. Szerintem, ha valaki ki tudja mondani, hogy törülköző, az tud beszélni. Gyakorlatilag továbbra is folyamatosan karattyol, csak most már egyre többet értek belőle, már mondatokat is fel lehet ismerni, néha ragoz és szinte már mindent végig kimond, és így még a korábbinál is pimaszabb. Ha rosszalkodik, akkor vagy kijelenti, hogy vicces és tényleg jót röhög rajta, vagy századszorra is ígéretet tesz, hogy nem többet, amit szerintem ő maga sem hisz el, de mégis méltányolom. Ha pedig indulnánk haza a játszótérről, vagy kéne menni lefeküdni és szólok neki, akkor pedig felemeli a mutatóujját és kérlelően azt mondja, hogy picit. Vaj szívemről árulkodik, hogy ez sokkal hatékonyabb, mint amikor azt mondta, hogy nem. Na és tudjátok mi a válasz arra, hogy „Borka szólj, ha segítsek!”? Szóóól!
Emesének továbbra is felderül az arca, ha fölé hajolok és határozottan megriad, amikor meghallja, hogy „Szia Baba, itt a Boji!”. A legújabb kunsztja pedig, hogy határozottan készség szinten forog most már hasról hátra. Ráadásul már nem csak úgy véletlen, szerencsés karpozíció esetén, hanem a klasszikus popsit az égbe emelő és oldalra billentő technikával. Aztán ha sikerrel jár, akkor hosszasan vigyorog örömében.