A 13. hét nem jön be a gyerekeimnek.
Borka ekkor kapta meg a kengyelt, szegény kis Emesém pedig szemészeten
járt, könnycsatorna tágításon, átmosáson és egyéb kínzásokon. Ő
szívszaggatóan, torka szakadtából zokogott bent, én meg csendben
pityeregtem kint. De úgy néz ki túl élte, bár a könnye továbbra sem
vezetődik le az orrába. Azt hittem majd haragudni fog rám, hogy ilyen
helyre vittem, de amikor meglátott a pirosra gyömöszölt szemeivel, akkor
rámmosolygott, amit egyértelmű jelnek veszek, hogy megbocsájtott.
Eközben Borka itthon szórakoztatta a Dédijét, és mivel a vártnál később
értünk haza, már aggódtam, hogyan boldogulnak az ebédeléssel és a
délutáni alvással. Mint utólag kiderült alaptalan volt az aggodalmam,
mire hazajöttem aludtak. Bori ugyanis tökéletesen elvezényelte
dédnagyanyját, felemeltette magát és bekapcsolta neki a mikrósütőt,
megmutatta hogyan kell leengedni a redőnyt és hol tartjuk a cumikat
valamint csalafinta módon kibekkelte a peluscserét, ugyanis a pelenkák
lelőhelyét nem árulta el, cserébe megmutatta, hogy neki van bilije,
amire aztán nem volt hajlandó ráülni. De ez részletkérdés, a
dédnagyanyja így is le volt nyűgözve, csak úgy hízott a mája a
büszkeségtől és már el is tervezte, hogy majd Bori fogja megtanítani
internetezni (úgy legyen!).
A másik nagy hír, hogy a héten megtörtént nálunk az első
babahajvágás. Na nem, nem Borkáé... Emese frufruját kellett megnyírni,
mert már belelógott a szemébe. Hát nem mondom, hogy túl jól sikerült, se
nem egyenes, se nem ideális hosszúságú, de a kisasszony nem volt túl
kooperatív, frászt kaptam, hogy kiszúrom a szemét, de minimum megnyírom a
szempilláját is, ráadásul Borka kiborult a látványtól és alig lehetett
meggyőzni hogy ez nem fáj. Szép kilátások a jövőre nézve, jobb ha gyakorolunk...
Végezetül
elárulom, hogy Emesének a héten az egyetlen célkitűzése hogy
begyömöszölje a szájába az öklét, de nem ám csak úgy ímmel-ámmal, hanem
tövig. Mindez úgy a legkényelmesebb számára, ha a karomban teszi
mindezt, mert akkor a vállam segít neki a kezét a szájánál tartani.
Ennél már csak az teszi boldogabbá, ha szórakoztatom is közben és
fel-alá mászkálok (igen, tudom, de ha már az elsőt elkényeztettem,
igazságtalannak érezném a ridegtartást a másodiknál). Emese ezalatt
pedig (hálából) irgalmatlan mennyiségű nyálat termel, ami eleinte
szolidan végigfolyik a karomon, majd a földre csepeg és ha a járkálásnál
egy meghatározott nyomvonalat követek, akkor pár perc után tökéletesen
rekonstruálható az útvonal a padlón lévő nyálcsík alapján, ami egy
szerényebb csiga is bármikor megirigyelne.
2012. augusztus 26., vasárnap
2012. augusztus 19., vasárnap
12.-105. hét
És hogy mit csinált mindeközben Emese? Nem tudom, hogy a jó levegő tette, vagy a kánikula utáni viszonylag enyhébb időjárás, vagy egyszerűen jót tesz neki, ha nagy körülötte a zsivaj, de mindenesetre gyakorlatilag átaludta az egész nyaralást. Sebaj, majd jövőre!
2012. augusztus 12., vasárnap
Borka két éves - szülinapi különszám
Bármennyire is közhely, mégis, csak úgy
repül az idő, hiszen Borka lányunk máris két éves! Az elmúlt egy év sem
telt el nyom nélkül. Bori ezalatt nőtt két ruhaméretet, felszedett két
és fél kilót és növesztett vagy öt centinyi hajat és hét új fogat. A
legnagyobb változások azonban belül történtek. Borka az elmúlt egy évben
megtanult stabilan járni, futni, toporzékolni, Duplózni és babázni
valamint kialakult benne a késztetés, hogy mindenre felmásszon,
és tényleg fel is mászik. Már tud szívószállal inni, koccintani, minden
köhögés után megveregeti a saját hátát (hogy hogyan fogom átszoktatni
arra, hogy inkább a szája elé tegye a kezét, azt nem tudom), határozott
ízlése lett és minden alkalommal komoly marketing tevékenységet kell
folytatnom, hogy azt vegye fel, amit én szeretnék, de ha nem
sikerül simán le tud vetkőzni, valamint szerencsés esetben felveszi
egyedül a nadrágját. Rögeszmésen közölni szeretné a gondolatait és már
úgy karattyol, hogy addig ismételgeti a mondókáját míg meg nem értem és
le nem fordítom borkáról, magyarra. Megtanulta, hogy azzal bármikor
megnevettet, ha a legváratlanabb helyzetben egy huncut ábrázat
kíséretében azt mondja, hogy kukucs, és már tud feleselni,
vitatkozni és némi cumi reményében azt füllenteni, hogy ő nagyon álmos.
Eleinte három napig röhögött a saját vezetéknevén, de mostanra rendesen
be tud mutatkozni és még azt is elmondja hogy két éves. Kedvenc szava a
csipa és a fika és meg azt szeretem a legjobban, amikor próbálja
kimondani, hogy küklopsz. Már egy csöppet sem babás, határozottan
kislány benyomást kelt és hát van-e annál egyértelműbb jele annak, hogy a
dackorszakba lépett, hogy már csak ha szólítom, hogy Bori, akkor is
azonnal rávágja, hogy NEM!
A jeles napot természetesen kellőképpen megünnepeltük, igazi babazsúr volt az összes női rokonával, tortával és rengeteg ajándékkal. Végre lett saját duplós kukásautója és az apjával még gyerekkonyhát is csináltunk neki (nem tudom eldönteni minek örült jobban), kapott hozzá sütős és főzős edénykészletet is, amiből a sodrófát következetesen azóta is borsdarálóként használja. A tortán saját maga fújta el a gyertyákat, majd elszaladt a villájáért és nekikezdett... ezek után érthető, hogy vérig volt sértve, amikor elkezdtük felszeletelni az ő tortáját. De ezt a kis intermezzót leszámítva egy szülinaposhoz méltó módon ragyogott egész nap.
Hajrá Borka, csak így tovább! Isten éltessen sokáig!
A jeles napot természetesen kellőképpen megünnepeltük, igazi babazsúr volt az összes női rokonával, tortával és rengeteg ajándékkal. Végre lett saját duplós kukásautója és az apjával még gyerekkonyhát is csináltunk neki (nem tudom eldönteni minek örült jobban), kapott hozzá sütős és főzős edénykészletet is, amiből a sodrófát következetesen azóta is borsdarálóként használja. A tortán saját maga fújta el a gyertyákat, majd elszaladt a villájáért és nekikezdett... ezek után érthető, hogy vérig volt sértve, amikor elkezdtük felszeletelni az ő tortáját. De ezt a kis intermezzót leszámítva egy szülinaposhoz méltó módon ragyogott egész nap.
Hajrá Borka, csak így tovább! Isten éltessen sokáig!
11.-104. hét
A hét nagy részét az apai nagyszülőknél
töltöttük. Emesének egyetlen célja az volt, hogy valahogy átvészelje a
kánikulát és irtóra élvezte a létet a hálós járókában, amely teljesen
Borka-mentes övezetnek bizonyult. Begyűjtött jó pár "hú mennyi haja van"
dicséretet és mindenkit elbűvölt a mosolyával és azzal, hogy még a
saját tükörképére is képes vigyorogni. Bori (az apjával egyetemben) az
olimpia lázában égett, amint bekapcsolták a tévét vad hajrázásba
kezdett, függetlenül attól, hogy épp ki játszott. És közvetíthettek akár
úszást, akár birkózást, ha örültünk Bori biztos rázendített, hogy góóól! góóóól! Borkát horgászni is elvitte a Japapa
(=Nagypapa), bár a várttal ellentétben, Borit a pecázásnál sokkal
inkább lázba hozta az autó, amivel mentek és alig lehetett elvontatni a
vezetőülésről. És persze volt homokozás, csúszdázás, fagyizás,
kényeztetés, cica dögönyözés minden mennyiségben. Mindezek mellett
mostanában Borka kedvenc elfoglaltsága a babázás, ő és Bobó baba szinte
elválaszthatatlanok. Minden lefekvésnél szinte szertartásszerűen elkéri
Bobó-baba összes tartozékát, úgymint cumi, sapka, ruha, (mert
természetesen ilyenkor már pizsamában van B.-baba is), cumisüveg, takaró
(ami eredetileg Apa gyerekkori zsebkendője volt), babahordozó. Aztán
mikor elalszik próbálom B.-babát feltűnés nélkül az ágy végébe
csempészni, ugyanis ha Bori véletlenül ráfekszik akkor B.-baba hangos
cuppogásba vagy nevetésbe vagy baba-baba felkiáltásba vagy vad oázásba
kezd és mindehhez még a feje is pirosan világít (ez ügyben még nem
sikerült átlátnom a tervező koncepcióját, lehet, hogy arcüreg gyulladása
van, de az biztos, hogy mikor Bori először meglátta sírva fakadt). Ezen
kívül van B.-babának bilije is, de még ő sem szobatiszta, mert Bori
folyamatosan lopkodja neki Emese pelenkáit és popsitörlőit, ráadásul
arról is gondoskodik, hogy B.-baba tudjon mit pisilni, ugyanis
rendszeresen megszoptatja. De ez mind eltörpül amellett, hogy B.-babának
babakocsija is van, ami egyértelműen a legtöbbet használt és
legszentebb játéka Borkának. Egész álló nap tologatja fel-alá a lakásban
és mindent belepakol, ami csak kicsi szívének fontos, a kedvenc
mesekönyveitől kezdve a legértékesebb építőelemeken át, a plüss
zöldségekig tényleg bármit. Az
ülőrészen ül egymás hegyén hátán minden aminek szeme és füle van, a
babáktól kezdve a macin át, a duplós állatkákig, a szárrészre pedig
felaggat mindent aminek csak füle van, legyen az kosár, szatyor vagy
táska, így növelve a tárolókapacitást. És ha véletlenül túl sok mindent
vesz ki előlről, akkor az egész
felborul, ami számára egy újabb felháborító manifesztációja a
gravitációnak. Ha valami kis tárgy hiányzik otthonról, kocsikulcs,
villamosjegy, kiskanál, vagy bármi, ami alaphelyzetben 120cm alatt
helyezkedik el a lakásban, azt a legcélravezetőbb Borka babakocsijában
keresni. De ha épp nem hiányzik semmi akkor is érdemes heti egyszer
sutyiban átselejteznem, az almacsutkák és szilvamagok, kavicsok és
blokkok között mindig találok valami rég óta keresett apróságot, arról
nem is beszélve, hogy így nyerek egy nyugis fél órát - ennyi idő kell
ugyanis ahhoz, hogy Borka teljes elmélyültségben ismételten összegyűjtse
kincseit és megtöltse a babakocsit.
2012. augusztus 5., vasárnap
10.-103. hét
Ha mondanom kellene egy
napot, amikor Borka beszélni kezdett, akkor az 2012. augusztus 2. lenne. És a
fordulópontnak azt veszem, hogy kimondta, hogy törülköző. Így egyben és mindennemű rövidítés nélkül. Szerintem, ha
valaki ki tudja mondani, hogy törülköző, az tud beszélni. Gyakorlatilag
továbbra is folyamatosan karattyol, csak most már egyre többet értek belőle,
már mondatokat is fel lehet ismerni, néha ragoz és szinte már mindent végig
kimond, és így még a korábbinál is pimaszabb. Ha rosszalkodik, akkor vagy
kijelenti, hogy vicces és tényleg jót
röhög rajta, vagy századszorra is ígéretet tesz, hogy nem többet, amit szerintem ő maga sem hisz el, de mégis
méltányolom. Ha pedig indulnánk haza a játszótérről, vagy kéne menni lefeküdni
és szólok neki, akkor pedig felemeli a mutatóujját és kérlelően azt mondja,
hogy picit. Vaj szívemről árulkodik,
hogy ez sokkal hatékonyabb, mint amikor azt mondta, hogy nem. Na és tudjátok mi a válasz arra, hogy „Borka szólj, ha
segítsek!”? Szóóól!
Emesének
továbbra is felderül az arca, ha fölé hajolok és határozottan megriad, amikor
meghallja, hogy „Szia Baba, itt a Boji!”. A legújabb kunsztja pedig, hogy
határozottan készség szinten forog most már hasról hátra. Ráadásul már nem csak
úgy véletlen, szerencsés karpozíció esetén, hanem a klasszikus popsit az égbe
emelő és oldalra billentő technikával. Aztán ha sikerrel jár, akkor hosszasan
vigyorog örömében.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)