2016. szeptember 25., vasárnap

226.-320. hét


A héten férjhez ment Kati, lányok pedig már évek óta várták ezt a pillanatot. Kati fehér, földig érő menyasszonyi ruhában, hatalmas torta és még szép ruhát is lehet venni, sokáig fent lehet maradni és még lehet, hogy tánc is lesz? Miért lelkesedne két 5 év körüli kislány, ha nem egy esküvőért? A lányaim habos-babos csipkeruhában díszelegtek és tervek szerint ketten párban lettek voltak a koszorúslányok, Bori azonban az utolsó pillanatban visszamondta a fellépést (hiába, a lámpalázas primadonnák szeszélyesek), így Emese egyedül látta el a nemes felkérést. Nagyon megilletődve vonult elsőként a padok között, az én színpadra vágyó kislányom arcán látszott, hogy minden bátorságára szükség volt a menethez. Aztán bebizonyította, hogy szíve mélyén ő is egy szeszélyes primadonna és határozottan fellázadt a fényképezés ellen. A bulit jól bírták a csajok, végigették a menüt, lelőhetetlenül megvárták a tortát, táncoltak és tovább bírták ébren, mint a násznép többsége. Az egyetlen bánatuk, hogy a közeljövőben a rokonságban nincs túl sok lagzi kilátásban.

GySzR:
Az esküvő vége felé Emese megszólalt:
- Anya! Ha nagy leszek és nekem is lesz esküvőm, téged majd meghívlak! Meg a Borit, Apát, Mamit, Papit is. Meg a Dédit. És majd oda is eljön a Nagyi, Nagypapa és Kati is.
- És ha már így összeállítottad a vendéglistát, ki lesz a vőlegény?
- Hát a Marci! Jaj, Anya, tényleg! Akkor majd a Marci anyukáját és testvérét is meg kell hívni!

2016. szeptember 18., vasárnap

225.-319. hét


A lányok idén elkezdtek síiskolába járni. Nagyon szeretnének majd velünk jönni síelni, úgyhogy igazán motiváltak. Szerintem igazán előnyös úgy kezdeni, hogy az ember nem fázik, nem párás a szemüvege a szakadó hóban és lát, össze tudja zárni a lábát, mert nincs Michelin babának öltöztetve (bár kipárnázás szempontjából van előnye) és eleinte egyszerre csak egy óráig tart. Na meg tanítani is könnyebb őket úgy, hogyha valaki elesik vagy elcsúszik, egyszerűen a hóna alá nyúl az oktató és röpke 15 kilójukat egy könnyed mozdulattal arrébb pakolja.
A csoportban Borka a legnagyobb (és a legügyesebb) és a kezdő osztrák kis kölkökkel ellentétben már Emese is nagyobb, mint a bukósisakja. Igazán jól vették az első akadályokat, már az első alkalommal többször felgyalogoltak és lecsúsztak a lejtőn. Már tudnak fel- és lecsatolni és végig fülig ért a szájuk. Én meg megtudtam, hogy manapság már senki nem hívja hóekének a hóekét, a mai gyerekeknél ha uncsi, akkor háztető, de az igazán menő helyeken ez a lábtartás a pizzaszelet. Sőt! Ha nagyon be akarnak a gyerekeknél vágódni, eldönthetik, hogy epres vagy csokis tortaszelet. 

GySzR:
Hajnali fél háromkor felharsan a kétségbeesett Anyaaaa! kiáltás. Kikecmeregtem az ágyból, félig csukott szemmel átvánszorogtam a gyerekszobába, mire a tökéletesen ébernek tűnő Emese nekem szegezte a halaszthatatlan kérdését:
- Ősszel miért van hamarabb sötét?

2016. szeptember 11., vasárnap

224.-318. hét


Mióta Bori tudja, hogy nem marad a pénztárosnál a pénz, amit összegyűjt, már nem vonzza annyira ez a pálya, de továbbra is imád vásárolni és boltosat játszani. Az ágya alatt működik a Bori Bolt, ami minden
nap 8-kor zár. Hogy mikor nyit arról nem szól a fáma, de lényeg az, hogy ha nyitva van, akkor sietni kell és sürgősen oda kell járulni vásárolni. Emese utál vásárolni, cserébe ő az áru, ő ugyanis robotosat szeret játszani. Így rám jut a vásárló szerepe, akinek a balhé elkerülése végett minden alkalommal robotot kell vásárolnia. Ott áll bent a boltban Mesi-robot is, aki szépen mosolyog és az eladó hosszasan győzköd, hogy milyen segítőkész, jól viselkedő kedves kis robot ő, aki soha nem fog elromlani, hosszú rá a garancia. Majd hosszasan megalkudunk az árán, én gálánsan fizetek, elkérem a visszajárót és megkapom a robotom, aki robot járásban megy egy kört a szobában, majd elromlik. Ekkor hosszasan reklamálok a boltosnál, aki műanyag ételekkel és láthatatlan kávéval próbál megvesztegetni, hogy ne vigyem vissza az árut, majd jobb híján elkezdek saját magam robotot szerelni. Ez abból áll, hogy minden potenciálisan mozdítható alkatrészt, a fülektől a lábujjakig alaposan megvizsgálok és megtekergetek, majd láthatatlan kapcsolókat és gombokat nyomogatok a készülék hastájákán, amire a javulófélben lévő robotom egyre kevésbé szögletes mozgással reagál. Megjavul, így már persze a boltos is visszaveszi és kezdődhet az egész elölről.

GySzR:
Borinak lett egy új csoporttársa az oviban. Egy indonéz kisfiú, akinek magyarul lány neve van és az anyukája melegben is kendőt hord. Ez már magában nagyon izgalmas, de újabb érdekességek derültek ki:
- Képzeld el, Niki allergiás a disznóhúsra. Anya, te hallottál már ilyet?

2016. szeptember 4., vasárnap

223.-317. hét

Igazán empatikus vagyok az óvónőkkel és megértem, hogy elemi érdekük, hogy a rájuk bízott 25 gyerek egyszerre maradjon csöndben délutánonként két órát. Bevallom, én is vágynék akár csak egy óra délutáni nyugira hétvégénként, de ezt már évek óta nem sikerült összehozni, úgyhogy feladtam. Amit viszont nem fogok feladni az a fél 9-es villanyoltás. Márpedig ha Emese délután 3-ig alszik, esze ágában sincs fél 9-kor lefeküdni, sőt aktivitása csúcsán van… Bori sokszor már a mese alatt elalszik, Mesi viszont simán bírja fél 11-ig és még így is hajnali 4-kor felkelt megkérdezni, mikor lesz már reggel, vagy elvárja, hogy fél kettőkor is még énekelgessem addig a Bóbitát, míg vissza nem alszik. És hogy mégis miért alszik az oviban délután? Ott ugyanis körbejár a plüssmaci, amit akkor lehet megkapni, ha valaki szépen alszik. Az 50. Bóbita után egyik este 10 körül azon morfondíroztam, mivel lehetne a macit überelni? Mi lehetne nagyobb nála? Mert ha ezen múlik, én esküszöm, veszek egy hatalmas plüss BÁLNÁT és megkapja minden reggel az, aki 9 és reggel 7 között alszik, csendben van és végre hagy egy teljes éjszakát az ágyamban végigaludni.

GySzR:
Borka igazán fogékony az összes marketingfogásra. Tuti, hogy minden lehetséges matricát és kártyát gyűjt, bármit el lehetne adni neki, amin valamilyen kedvenc mesefigura van és bármilyen extra ajándékért lelkesedik. Legnagyobb örömére sikerült olyan dobozos tejet vettünk, amelyiknek halak vannak az oldalán. Ráadásul nem is akármilyenek, halak a Szenilla nyomában című meséből. Borit a halacskás tej teljesen lázba hozta és leállíthatatlanul áradozott, hogy milyen aranyos és mennyire jó, hogy ilyet vettünk és mennyivel finomabb ez az új tejecske. Emese, aki nem sokkal azelőtt ébredt, félig nyitott szemmel az asztalon könyökölve támasztotta a fejét, rezignáltan kanalazta a müzlijét és csak ennyit mormolt az orra alá:
- Pont ugyanolyan, mint a sima tej.