2013. július 28., vasárnap

61.-154. hét



A turnénk következő állomásaként Mamiéknál nyaraltunk, Dédivel kiegészülve négy generációból az 5 nő és nőpalánta együtt. Emese igazán elemében volt, a legújabb szórakozása, hogy szökik. Legtöbbször enged a gravitáció csábításának, elindul lefelé és hihetetlen sebességgel kapkodja a kis görbe lábait. Néha huncutul hátrapillant, hogy lohol-e utána valaki, és ha igen visongva szalad tovább. Mivel szereti a kihívásokat, általában egyenesen nekirohan a lépcsőnek, és irigylésre méltó bizalommal vetődik a mélybe, mondván, úgyis lesz valaki, aki elkapja. Nagy szerencséje, hogy eddig tényleg volt! A másik nagy kedvenc, meg a húzogatós játék. Úgy látom ez valami feltételes reflex, hogy ha látnak valamit, ami tud gurulni és madzag van rajta, azt húzni kell.
A napjaink azzal telnek, hogy próbáljuk átvészelni a kánikulát, fogy a fagyi. Kismedencét is felfújtuk a kertbe, de valamilyen érthetetlen oknál fogva nem nagyon szeretnének beleülni, legkedveltebb elfoglaltságuk, hogy csere alapon kihordják belőle a vizet a homokozóba, az így nyert helyet pedig feltöltik homokkal.
Azt hiszem, mostanra kezdenek kiegyenlítődni az erőviszonyok a lányok között, illetve néha már Borit kell jobban félteni. Borka szokott olyat tenni, hogy szeretgetésnek álcázva jó erősen megölelgeti Emesét, de tényleg minden erejét beleadva, már szinte fojtogatva. A múltkori alkalommal Emese a pozicióját kihasználva jól beléharapott, na ne féljetek, egyből leszokott róla. Már a játékokért folytatott vitáknak sem lehet borítékolni a lefolyását. Az igazi fordulópontot mégis az jelentette, amikor valami csekélységen úgy összevesztek, hogy Emese lendületből nekirohant Borinak, feldöntötte, majd így összekapaszkodva legurultak egy kisebb lejtőn. Érkezéskor Emese került felülre és teljes erejéből püfölte tovább a nővérét. Szóval tévedtem, amikor azt gondoltam, hogy ha egy kicsit megnőnek könnyebb lesz velük az életem. Ugyanúgy rajtuk kell tartanom a szemem, mielőtt még kinyúvasztják egymást!

GySzR:

A lányok egész nap egymásra licitálva nyafogva kántálják, hogy
- Annnya! Annnya!
A mai nap 723 : 679 az állás Emese javára.

2013. július 21., vasárnap

60.-153. hét


A héten többhetes nyári turnéra indultunk a lányokkal, végiglátogatjuk a nagyszülőket, Vértesszőlősön kezdtünk. Bori egyedül megmászta Csókakő várát, simogatott lovat és hallott igazi szamárbőgést, Emesében mély nyomott hagytak a tyúkok és szó szerint még mélyebb nyomott hagyott a kis ujján egy igazi vérnyúl. Utaztak a tatai kisvonaton, rettegésben tartották a Büdi macskát. Horgászni is kimentek a Nagypapával és míg Emese megdézsmálta a halak beetetős kenyerét, addig Bori vagy húsz halacskát is kifogott egy igazi horgászbottal. Homokoztak, hintáztak, pancsoltak, jókat ettek, fagyiztak – ilyenkor Emese egy üres tölcsért kap, amit aztán hangos ööö-ööö kíséretében odadug valakinek a fagyijához, majd kidugja a kis nyelvét és bandzsítva igyekszik lenyalni a finomságot. Meskéről amúgy is listát lehetne írni, hogy milyen új cuki szokásai vannak. Például, ha valamit nagyon szeretne, akkor előtte állva mutogat és közben topog a lábaival. De ha nagy nevetést hall maga körül, akkor ő is kuncogni kezd, nagyon igyekszik, még az orrát is felhúzza hozzá. A két legújabb szava pedig az ott és az oda, ezek kíséretében bármit megmutat és tökéletesen elmondja, hogy hová szeretne menni és mit szeretne megkapni. Hiába, kezd ő is belenőni a törpediktátorságba!
Viszonylag jó idő, kertes ház és jelentős segítség – ideális kombinációnak tűnt ahhoz, hogy Borka végképp elbúcsúzzon a pelustól. Kapott egy bilit, valamint bugyit és nadrágot. Első nap egyből kilencszer. Aztán második nap már csak négyszer és én optimistán azt gondoltam, hogy ez egy tendencia, de tévedtem. Úgy tűnik ez a hibaarány tartósan megmarad. Általában mire eszmél, hogy esemény lesz, illetve mire szól, addigra már rég késő. Mivel a szilárd produktum kissé lassabban érkezik, így több esély van a bilibe varázsolni. Ilyenkor persze körtáncot jár az egész család, mindenki nagyon örömködik. Emesét is persze borzasztóan érdekli mire ez a nagy felhajtás, úgyhogy minap míg Borka fogadta a gratulációkat, Mesi fogta és kikapta a biliből a cuccot és jó alaposan meggyömöszölte…

GySzR:

Borka szólt, hogy kakilnia kell. Rohantam a biliért és mikor visszaértem Bori vigyorogva büszkélkedett:
- Nézd Anya, csináltam neked egy kivit ide a fűbe!

2013. július 14., vasárnap

59.-152. hét



Boka szobatisztaságra nevelése továbbra is tart. Azt hiszem nálunk az alapvető probléma a motiváció hiánya. Borit ugyanis minden előzetes híresztelés ellenére, egyáltalán nem zavarja a dolog. Hallgathatok az (örző-)védőnőre, vehetek ócska pelenkát és hagyhatom rajta sokáig is, Borkát teljesen hidegen hagyja, ha folyik a pisi és ha rajta múlna órákig ülne a kakiban. Jöhetek az ovival, a nagylánysággal, az összes már szobatiszta ismerőssel, erre az a reakció, hogy kifejti, hogy ő bizony még kisbaba és kell neki a pelus. A beígért táncolás, bukfencezés és dicséretek varázsa kb. 3 alkalom után kimerült és mostanra kiolvastuk az összes témában megjelent mesekönyvet. Már a jó ízlés határán túl lévő csodabilijeink is vannak és hegyben állnak a mindenféle mintás bugyik. Félredobtam a szakirodalmat mely szerint szigorúan tilos az ilyesmi, és a józan észemre hallgatva, azt mondtam, hogy ha produkál a bilibe, kaját kap. Sőt! Hörögjetek! Édességet! Birsalmasajtot! Erre az történt, hogy amikor Borkának kedve szottyan egy kis birsalmasajt majszoláshoz, ráült a bilire, meséltett magának addig, míg ki nem csurran kb. 3ml, begyűjti a jutalmat, majd visszaköveteli a pelenkát. Így empirikusan sikerült igazolnom, hogy ez a fajta motiválás sem a legjobb megoldás, és tényleg csak akkor lesz szobatiszta a gyerek, ha maga a szobatisztaság érdekli… Na de csavartam egyet a dolgon és most kiválaszthatott magának egy gyönyörű plüssnyuszit, amit akkor kap meg ha szobatiszta lesz! Meglátjuk.
         És hogy Emesét se mindig dicsérjem, elárulom, hogy egy igazi kis rosszcsont! Mit tud rosszalkodni egy ekkora gyermek? Ha csak teheti leveszi a szemüvegemet és összemaszatolja az üvegét, csak úgy kedvtelésből, rendszeresen megharap. De nem is akárhogy! Olyan lila foltok lesznek rajtam, hogy már messziről látszik, hogy családon belüli erőszak áldozata vagyok. Dobálózik az ennivalóval, tépkedi a virágokat, kikaparja a földjüket, ami csak kifér a nyúlrácson (és azt is ami látszólag nem) kidobálja a teraszról, ha úri kedve úgy hozza kitépi a könyvlapokat, a hosszúkás tárgyakkal pedig előszeretettel püföli Borka fejét. Mindehhez ellenállhatatlanul vigyorog, mielőtt belekezd rám néz, csak hogy megbizonyosodjon felőle, hogy van közönsége. Ha pedig esetleg rászólok, hogy nem szabad, az csak olaj a tűzre! Megerősítésnek veszi és hangosan kacagva folytatja. Mit rontottam el?

GySzR:

...de van remény, mert tényelg lehet valami igazság abban, hogy a sokadik gyereknél már nevelik egymást a testvérek, Borka is imádja a húgát irányítgatni. Minap Emese felállt az etetőszékben, mire Bori kiosztotta:
- Emese csücsülj vissza! Nem szabad felállni az etetőkében! Kiesel és összetöröd magad! Üvegszilánkok lesznek! Anyának fel kell majd porszívóznia! Letörik a karod és a lábad, meg a ruhád! Anya nem tudja ám megragasztani!

2013. július 7., vasárnap

58.-151. hét



Kitört nálunk a háború a babákért. Azt eddig is tudtuk, hogy Bori igazi kislányként imád babázni, de mostanra kiderült, hogy Emese is ellenállhatatlan vonzalmat érez a babák iránt. Ráadásul teljesen máshogy viszonyul hozzájuk, mint anno Borka, aki hol földhöz vágta, hol meg cincálta az azóta Lili-babává avanzsált abortátum babát. Emese ölelgeti és bármennyire is hihetetlen, szabályosan ringatja őket. Mindemellett Meskete teljesen odavan a plüss állatokért is, amik Borkát (eddig) teljesen hidegen hagyták. Ha Mamiéknál vagyunk, Emese első útja a plüssmackóhoz vezet, ami kb. akkora, mint ő maga, és onnantól fogva elválaszthatatlanok, az élete kockáztatása árán is felvonszolja magával a lépcsőn. A másik kritikus pont nálunk a babakocsi. Méghozzá a babáknak való babakocsi, abból ugyanis csak kettő van otthon. Emese még nem igazán tudja tolni őket, de kitartóan próbálkozik, tolja, tolja, aztán ha megakad, segítségkérően rámnéz, én irányba állítom, ő meg határtalan boldogsággal tolja a következő tereptárgyig, illetve addig, amíg Borka felháborodottan ki nem csupálja a kezéből. Bori szerencsére már rég leszokott arról, hogy vitás helyzetben megüsse Emesét, helyette egy kevésbé szomszédbarát, de kétségtelenül feszültséglevezető módszert választ: az áhított tárgyat szorongatva teljes erejéből visít Emesére. Na nehogy azt higgyétek, hogy a kicsit félteni kell, hamar tanul, ő is pont ugyanezt csinálja. Már edzett vagyok, úgyhogy csak röhögök rajtuk, ahogy állnak egymással szemben, előrehajolva, az arcuk egymástól öt centire és mindkettő visít a másikra. Hogy jót is meséljek, néha még a babakocsikkal kapcsolatban is összejön közöttük az összhang, ilyenkor Bori ül a babakocsiban, a lábával kormányoz, Meskete pedig annyira koncentrál, hogy még a kis nyelvét is kidugja, és úgy tolja… Ráadásul úgy tűnt a babaháborúra, megoldást fog nyújtani Emese közelgő névnapja, Borkának ugyanis Mami beígérte, hogy Meske is kap még saját babát és egy babakocsit is. Mesike nagyon örült, de a háború nemhogy csitult volna, hanem még jobban kiéleződött. Az új babakocsi ugyanis sokkal jobb, mint az eddigiek, mert macis és csomagtartója és napfénytetője is van és ha ez még nem lenne elég, az is kiderült, hogy Bori egyszerre hármat is tud tolni (mekkora öröm, az se gond, ha az unokáim hármasikrek lesznek). Az új baba, meg tökéletesen ugyanolyan, mint Bori Fifi-babája, konkrétan az ikertestvére, de ne gondoljátok, hogy így nem veszekednek rajta. Szóval végső következtetésként megállapítottam, hogy teljesen mindegy, hogy hány baba és babakocsi és akármi van, hogy azok tök egyformák, vagy kicsit különbözőek, mindkettőnek mindig az és csak az kell, ami épp a másik kezében van.
A nagy névnapi ünnepléssorozatban azért más is csurrant cseppent Emesének, torták, hódolók sora és rengeteg plüss állat. Mi elvittük az Ikeába, hogy válasszon magának, teljesen magán kívül volt örömében, percekig kiabált, hogy go-go és mindegyiket szerette volna megfogni, megölelni és hazavinni. A legboldogabb akkor volt, amikor beraktuk kétszáz plüssnyuszi közé, úgyhogy végül egy olyat kapott. Mostanra kissé meghosszabbodott az altatási idő, ugyanis az összeset bekéri maga mellé az ágyba és hiába csak 76 centi, már alig fér be közéjük.

GySzR:

Elhangzott Borkával közöttünk az a párbeszéd, amit semmiképpen nem szeretnék 20 év múlva megismételni:
-         Nézd Anya, mekkora a hasam! – mutat a pólója alá gyömöszölt homokozóformákra – Kisbaba van benne!
-         Tényleg Borka? És ki az apukája?
-         Hát azt nem tudom!