A nyaralássorozatot
Szlovéniában folytattuk, rengeteg tervvel érkeztünk, de az a nem várt
körülmény, hogy az első napot leszámítva végig szakadt az eső, némileg
keresztbe húzta a számításainkat. Egy ideig még próbáltunk fedett programokat
keresni, de pár nap után kifogytunk a lehetőségekből, ezért innentől kezdve
esernyő és esőkabát alatt töltöttük az időt. Emesét nem kellett sokat
győzködni, hogy nyugton üljön a hátihordóban, irtó elégedett arcot vágott,
amikor megtaláltuk rajta az esőellenzőt (német gyártmány, eleve ilyen időre
tervezték). Így aztán láttunk vízeséseket, hófoltot, várakat, mocsarat,
gombákat, teheneket, gyönyörű fenyveseket, tavakat, kacsákkal és bedobható kavicsokkal,
ettünk áfonyát, Emese fogott villanypásztort, Borka meg vadlesekbe mászott.
Csónakáztunk Blednél, és persze a harangot is meghúztuk a tó közepén. A lányok
elárulták, mit kívántak: Borka egy cicát, Meske meg rém praktikusan azt, hogy
szóljon a harang. A postojnai cseppkőbarlangba is elvittük őket, Borka irtóra
élvezte a kisvonatot és az audioguide hallgatást, de persze a cseppkövek is
tetszettek neki. Emeske nem igazán értette a hirtelen „éjszakát”, villanyfényt
és sötétet, egy idő után beletörődött és nem mondogatta, hogy menjünk ki, de
éreztem rajta a megkönnyebbülést, mikor felértünk a szabadba és azóta a
mélygarázsokban is aggódva szemlélődik. Borka nagyon élvezte a kirándulásokat,
és irtó ügyesen és sokat gyalogolt. Emese jelenlegi tempóját egyikünk sem bírja
sokáig idegekkel, egy idő után ő sem, de némi elemózsia társaságában vidáman
töltötte az idejét a hátihordóban. Az autózást is meglepően jól bírták, annak
ellenére, hogy odafelé, az öt órás út alatt egy percet sem aludtak. Hiába,
kezdenek belenőni a lányok a nyaralásba, egyre érdeklődőbbek és egyre jobban
bírják a strapát!
Itt
töltöttük Borka szülinapját is, megkapta az áhított fésülhetős babát. Jelen
esetben nem bíztam a véletlenre, mert annyira egyértelmű volt mindannyiunk
számára, hogy ezt fog kapni, hogy úgysem lett volna meglepetés, ezért hagytam,
hogy ő válasszon (jobb is, mert én tuti másikat vettem volna). A nagy torta
majd csak otthon lesz a családi zsúron, de itt is kapott tortaszeleteket, gyertyával
és marcipánnal. Az étteremben épp egy olasz csoport evett, akik mind
megtapsolták Borit, hatalmas volt az ováció. Aztán minden nő odajött hozzá
gügyögni egy kicsit, persze olaszul, mintha mi sem lenne természetesebb és
mintha értenénk is. Borka viszont megtanulta első idegen szavát és a nyaralás
végére már lazán mondta nekik, hogy: Ciao!
GySzR:
Meglehetősen
lehangoló dolog a svédasztalos vacsora helyet hányni és csak egy kicsit segít
rajta, ha közben egy 2 éves támasztja az ember hátát és azt kérdezgeti:
- Anya, miért öblítesz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése