31.-124. hét

Borka megtudta mi a karácsony és szerintem tetszett neki. A karácsonyfáért egészen oda volt, mikor megkérdeztük mi van rajta, mondta, hogy kicsi lámpák, csokik és gömbök. A lelkesedés egészen addig tartott, amíg végig nem látogattuk az összes nagyszülőt, akik persze jóval nagyobb fákat állítottak, így amikor hazaértünk Bori kijelentette, hogy a mienk kicsi. Nagyot!  Meskét viszont a szoba bármely pontjára tesszük le öt percen belül a fánál terem és irtó elszántan ráncigálja, amit csak elér rajta. Ha pedig megakadályozzuk, hogy üveggömböt gyömöszöljön a szájába, vérig sértődik. Egy szaloncukor papírral órákig képes eljátszani, amikor pedig a belevalóval együtt kapta meg és csak sikerült csokit juttatnia a szájába, vagy öt percig cuppogott teljes elégedettségben. Mivel Borka most már jó egy hónapja egyáltalán nem alszik délutánonként, az ajándékok a pásztorjáték alatt kerültek a fa alá. (mellékesen megjegyzem, hogy itt Bori párnacsatába keveredett egy kislánnyal, Meske pedig igazándiból azt kapta ajándékba, hogy ezalatt itthon büntetlenül megrághatta Bori legféltettebb játékait is). Igazi rácsodálkozástól csillogó gyermekszemek mellett hallgattuk a Mennyből az angyalt, de Borka már ezalatt kiszúrta, hogy a legnagyobb dobozból kilóg egy kormány. Mondanom sem kell ugyanis, hogy megvettük neki az autót. Piros, alig futott, megkímélt állapotú, nem dohányzó hölgy tulajdonostól… na jó, azért egy kicsit kisebb, mint apáé, de irtó boldog volt vele. A másik ajándék egy diavetítő lett volna, filmekkel, amit még Eszteréktől kaptunk nászajándékba, de négyszer túrtunk fel mindent és nem lett meg, így még egy Duplós repülőt kapott (csupa kislányos ajándék, nem? Azért szerencsére a rokonságtól kapott hegynyi ajándék között akadnak igazi csajos cuccok). Nagyon boldog volt. Az pedig külön hab a tortán, Bori mindenkinek nagyon önzetlenül és irtó élvezettel segített kibontani az ajándékát, és amikor mindennel végzett, megkérdezte, hogy mi van még?  Persze Meske is kapott játékokat, de őt leginkább a műanyag ajándékkötőző masnival tehettük boldoggá.

Már korábban is említettem, hogy Emese a legaranyosabb baba korban van, de hozzáteszem a legizgalmasabban is. Hihetetlen nézni, ahogy napról napra egyre ügyesebb és ügyesebb, mindig produkál valami újat. Nem tudom, hogy a karácsony tette-e, de mindenesetre a héten aztán tényleg belehúzott. 26.-án felült, 27.-én elindult négykézláb, 28.-án életében először felállt, 29.-én először vette a szájába a nagylábujját, 30.-án meg azon kaptuk, hogy két ujjal csippent. Igazi ámokfutás! Azóta egy dolog érdekli: olyan kapaszkodó elérése, amin függőleges helyzetbe tudja húzni magát, és ilyenkor azt mondja, hö!, hogy nézzük már meg milyen ügyes és dicsérjük meg. Közben pedig egyszerűen lerí az arcáról az elégedettség.

GySzR:

Ha esetleg ti is feltennétek Borkának a gyerekeknek ilyen tájban leggyakrabban feltett kérdést, hogy mit kapott karácsonyra?, akkor azt fogja válaszolni, hogy

- ajándékot!

30.-123. hét

Mostanság hogy Emese baba olyan lett, mint a gázok: kitölti a rendelkezésére álló teret, vagyis komoly helyváltoztatásra is képes, megkezdődött a háború a játékokért és újra kiújultak a testvéri villongások. Szerencsére vannak üdítő kivételek, képzeljétek, mostanában rendre azon kapom a gyerekeket, hogy együtt duplóznak. Borka épít, Emese meg vele szemben fekszik és egyenletesen bevonja nyálával az érdekesebb darabokat. Ilyenkor szent a béke. Sőt anno én építgettem a tornyokat Borinak, amiket olyan lelkesen borogatott le, most viszont ő rakosgatja Emesének. Meske továbbra is ellenállhatatlanul cuki. Az ideje nagy részét oldalfekvésben tölti, olyan testtartással, mint egy római patrícius, de egyre többet gyakorolja a négykézláb állást és gyakran kinyomja magát lábujjhegyre. Ha valakinek vagy valaminek nagyon örül, akkor felhúzza kis fitos orrát és hangosan szuszog. Nem túl fotogén, de irtó aranyos. Persze lehet, hogy azt ünnepli, hogy végre kivételesen kap levegőt az orrán. Eközben Borka ismét taknyos, és ő is zabálnivaló, mert amikor igazán mérgesen és hatékonyan fújja az orrát akkor magastartásba emeli a kezeit.

         A napjaink amúgy a karácsonyi készülődéssel telnek. Borka élvezettel nézegeti a témába vágó mesekönyveket, de úgy látom egy kicsit kezd összezavarodni… a mézeskalács, az adventi koszorú, -naptár és -vásár, az angyalkák, akik karácsonyfát hoznak, és mindenhonnan lógnak még hagyján, de a Jézuska, aki ajándékot hoz, születésnapja van, a templomban lakik és a betlehemekben ő a kisbaba, már megülte a gyomrát. Ráadásul néhány mesekönyvben még karácsonykor is megjelenik a Mikulás, ami pláne megzavarta. Az meg végképp hab a tortán, hogy az adventi vásárban összefutottunk egy Mikulással, akinek nagy fehér szakálla volt, csak éppen női hangja. Bori teljesen lemerevedett. Aztán amikor este meséltem neki, hogy már csak kettőt kell aludni, és itt a karácsony, akkor megkérdezte, hogy Anya a karácsony micsoda? Szerencsére már nincs sok hátra és megtudja!

GYSzR:

Ismét két gyöngyszem a gasztronómia területéről, a kocsonya és a tejbegríz Borka-módra:

-         pocsonya és tejgebíz

29.-122. hét

Sokan mondják, hogy a második gyerekkel nem duplázódik a teendők mennyisége, hanem hatványozódik. Ezzel nem értek egyet, ugyanis szerintem csak simán kétszer annyit kell pelenkázni, etetni, altatni, öltöztetni, mosni stb. stb.. Ráadásul Borka már most előszeretettel magyarázza, hogy Nem szabad Ese baba!, szóval még a nevelés se sokkal nehezebb, sőt! Cserébe viszont a velük való öröm tényleg nem csak egyszerűen duplázódik, hanem többszöröződik, mert azon túl, hogy aranyos az egyik meg a másik is külön-külön, ketten együtt még annál is helyesebbek. Mostanában két kedvenc játékuk van, Borka elnevezése szerint az ugrálunk és a szaladunk. Az előbbinél sok hetes erőfeszítésünk gyümölcseként Bori végre megtanult páros lábbal ugrálni és azóta előszeretettel, kb.  napi 2 órát, gyakorolja az ágyunkon (mit ne mondjak, baromira megérte a tanítgatás!). Ha ezt Meske meglátja felveszi a ritmust és a nővérével teljes harmóniában rugdos a lábával. Mindkettő akkor a legboldogabb, amikor Emesét is függőleges helyzetben az ágy fölött tartom és ritmusra emelgetem úgy ahogy elrúgja magát. Teljes eufória, mindkettőnek fülig ér a szája, és őszintén felháborodnak, ha a bicepszem húsz perc után elfárad. A szaladgálás még ennél is jobb. Ilyenkor Borka föl alá rohangál, közben úgy tesz mintha kormányozna, néha még el is bújik, mi meg vágtatunk Emesével utána, néha lemaradva, hirtelen előbukkanva. Eközben Emese szuszog, vigyorog és irtóra koncentrál, hogy nehogy egy másodpercre is szem elől tévessze a nővérét, aki viszont kipirulva liheg és vihog, ha pedig meglátják egymást, akkor mindketten visongva nevetnek. Ezt nekem kismama torna! De elhihetitek, annyira cukik, hogy megéri! Azt viszont elképzelni sem merem, hogy micsoda viháncolás lesz itt egy év múlva!

GySzR:
Újabb három gyöngyszem: a karalábé, a fogkefe és a töpörtyű:
- karabálé, fokfeke és pötyörtyű

28.-121. hét

Örömmel jelentem, hogy Emese most már tényleg és végérvényesen, fogat növesztett. Ráadásul egyszerre kettőt - képzelhetitek mennyit aludtunk mostanában. Viszont mégis megtanulta az anatómiát, ugyanis az két alsó egyes jött ki, ami Attila szerint azért is jó, mert már tud sört nyitni. És hogy tovább dicsérjem, Emese most már stabilan tud kúszni. Persze kell hozzá motiváció: Borka épp használatban lévő játéka, a számítógép és a telefonom tökéletesen megfelelnek erre célra. Ráadásul Borka irtó kegyetlen tud lenni vele. A szeme sarkából figyeli, hogy épp Meske mit nézett ki magának és mi felé indul el. Úgy tesz, mintha nem érdekelné és békésen játszik tovább, majd az utolsó pillanatban egy szempillantás alatt elrántja a húga elől a nagy nehezen elért áhított tárgyat. Emese viszonylag edzett és ettől még nem jön zavarba, újabb látni(rágni)való után néz és nagy nyögdécselések közepette útnak indul. Igen ám, csakhogy Borka ismételten résen van és szívtelenül elrántja az orra elől a játékot épp a legeslegutolsó pillanatban. Szóval Meske igazán gyorsan tanul kúszni, de azért úgy az ötödik ilyen alakalom után még őt is ki lehet hozni a béketűréséből.

         Borkának kellőképpen megültük a névnapját, csak úgy fojt a gyerekpezsgő, gombát ettünk gombával és tortával, és megérkezett az újabb ajándékdömping. Ráadásul megjött az igazi Mikulás is, akiért még a kis csizmáját is kipucolta Bori. Reggel, amikor kimentünk a cipőkhöz felmérni a terepet és meglátta az ajándékokat, az első kérdése persze az volt, hogy mit kapott Ese baba? Amúgy Borka ajándék mennyiségét megnézve a Mikulásnak nem túl jók az értesülései a viselkedésével kapcsolatban, bár meg kell jegyezni, mióta szóbakerült ez a téma, minden rosszalkodás után fennhangon kijelenti, hogy jól viselkedem!  Szerintetek nagy disznóság lenne januártól Húsvétig a nyuszival fegyelmezni? Mindenesetre így a Mikulás ürügyén annyi édességet evett 3 nap alatt, mint eddig egész életében. De még ezzel sem ért véget a sok ajándék, mert Borinak varrtam egy igazi kis zsákocskás adventi naptárt. Belátom amatőr dolog volt. Azóta vége a hajnali, ágya mellett fekvős szunyókálásaimnak, mert azonnal ki akar jönni. Az elsőben hajcsat volt, azóta is reklamál, hogy a többiben miért nem az van, ráadásul napközben többször is hisztizik, amiért csak egyet szabad kibontani… jövőre jobban megfontolom ezt a dolgot!

        

GySzR:

Meséltem már, hogy Borkának beletört a bicskája az elváló idekötőkbe és a felszólító módra. De azt is be kell látni, hogy nem elég logikus a nyelvünk és igenis van, amiben tulajdonképpen igaza van, amikor ilyeneket mond:
- leöltözik!
- visszatéped!
- kidugod a porszívót! (a konnektorból)

27.-120. hét

Hihetetlen, hogy repül az idő, de Meske fél éves lett! Ennek örömére nekikezdtünk a hozzátáplálásának a héten. Hát nem mondanám, hogy rákapott az ízére, de legalább irtó jókat szórakozom a grimaszokon, amiket közben vág. Három-négy nap után ott tartottunk, hogy öt kanálnyi kinyomkodott léből kb. 3-at egyenletesen eloszt a ruháján, az etetőszéken és a partedlijén, a maradék kettő célt ér és a szájába kerül, ahonnan ügyesen egyet még a nyaki redői közé csorgat. Így egy etetés alatt annyi szennyes edényt és mosandót termel, mint Bori. Borka folyamatosan figyelemmel kíséri próbálkozásainkat, az első alkalommal a húga védelmére kelt és kioktatott, hogy miért nem finomat adok neki. Kénytelen voltam megkóstoltatni vele, így hamar meggyőztem, hogy nem a kínálattal van baj. A vége viszont az lett a nagy kóstolgatásnál, hogy Bori Meske első falatja után már a maradékért kuncsorog, sőt mostantól már csak reszelve hajlandó megenni az almát. De úgy, hogy míg hámozom az almát elégedetten elrágcsálja velem a héját felesben. Ő sem tudja igazán eldönteni, hogy olyan szeretne lenni, mint a felnőttek, vagy inkább baba, bár egyre inkább az az érzésem, hogy okosabb annál, hogy ilyen döntést hozzon, mindkettőből kiválasztja az előnyös dolgokat.

         A Miulás úgy tűnik nálunk egész hetes ünneplés sorozat lesz, már most vasárnap elkezdtük. A céges ünnepségen Borka nem tudta kivárni, hogy odaérjünk a Mikuláshoz és egy krampusztól is elfogadta az ajándékot. Úgy tűnik, számára mellékes a körítés, az egészben az ajándék a lényeg. Itt egy adventi kalendáriumot kapott, de szegénynek nem mutattuk meg, hogy csoki rejtőzik az ablakok mögött, ezért úgy kezeli, mint egy különleges mesekönyvet. Aztán a Mechwart ligeti Mikulást is megnéztük. Itt Borka leszedhetetlen volt a pónifogatról, a Mikulással meg a többi gyerekkel ellentétben nem volt hajlandó társalogni, egyszerűen kikapta a kezéből a csomagot és elszaladt.

        

GySzR:

Bori már egész szépen ragoz és már nem csak egyes szám harmadik személyben beszél magáról, hanem mondja, hogy én. Az elváló igekötőkkel viszont nem igazán tud megküzdeni, tulajdonképpen nem hajlandó tudomásul venni ezt a nyelvtani fordulatot:

- Bobo baba nem felöltözik!