A héten a
másik nagyszülőknél vendégeskedtünk. Én kialudtam magam a lányok meg igazán jól
érezték magukat. Dögönyözték a cicát, kutyát, nyulat, ugráltak, homokoztak, csúszdáztak,
kavicsot dobáltak, apátságban jártak, motoroztak, kertészkedtek, fagyiztak,
láttak közelről stuccot, el lettek halmozva sok finomsággal és rengeteg Anna
Peti Gergőt hallgattak… Soha rosszabbat!
GySzR:
Nagypapa
szervezett a lányoknak lovaglást, rém izgatottak voltak. Borka nagyon ügyes és
bátor volt, a lovat ugyan nem merte megsimogatni, de végig fülig érő szájjal
kapaszkodott a nyeregbe és csalódottan vette tudomásul, hogy egyszer ez is
véget ér és le kell szállnia. Emese lelkesedése a sisak felvételével bezárult
(repülők voltak rajta, még jó, hogy örült), vagyis addig még kitartott, hogy
amikor felült, megsimogatta a ló sörényét (ezt azóta is büszkén emlegeti), de
amint a póni elindult alatta, leszegte a fejét és kezdett görbülni a szája, de
szó nélkül tűrte a dolgot. Aztán mikor mondtam neki, hogy nyugodtan szólhat, ha
le szeretne szállni, eltört a mécses és szinte egyből a nyakamba ugrott a
nyeregről. Utólag meg csak nagy biggyesztések közepette ennyit mondott:
- Túl zörgős volt a lovacska! – amiről azóta már tisztáztuk, hogy zötyögős.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése