2014. augusztus 31., vasárnap

118.-211. hét



Így augusztus végén levonhatom az összegzést, hogy jót tett a lányoknak a nyár, a sok élmény és a változatosság. Sokat nőttek, értek és fejlődtek. Borka egész jól leszokott a nyafogásról, elmúlt a vízfóbiája és tőle eddig teljesen idegen módon a játszótéren játékba keveredik vadidegen gyerekekkel és irtó jól mulat. Emeske belenőtt a klasszikus „miért?”-korszakba, és egy kis biggyesztőbajnok, aki mélyre torzított hanggal és megnyújtott arccal fejezi ki nemtetszését. Két fő érdeklődési területe van, a hasa, illetve amit abba pakolhat, ezen belül is a húsfélék, illetve a játszótér, ott pedig leginkább a hinta. A haja kiszőkült, pedig nem is sütött nyáron a nap, így pláne úgy néz ki, mintha melíroztatná.
         A hét csúcspontja határozottan Balázséknál töltött vendégségek lettek. A lányok teljesen odavoltak a fél éves Katáért, az eddigi életüket név nélkül tengető babákat egyből erre a névre keresztelték. Sőt ismét előkerült a kistestvér kérdés. Borka vállalta, hogy a leendő jövevény aludhat vele az ő ágyában és még azt is megígérte, hogy ha kell, megszoptatja éjszaka. Kata igazi stramm második gyerek, aki vigyorogva tűrte Borka kitüntető figyelmét, sőt egy hangja sem volt, amikor Bori emelgette. De Balázs is indulhat a nap hőse címért, mert irtó jól viselte, hogy a két betolakodó nőszemély kipakolja és széttúrja az összes játékát (na jó, a kisvonat és a dzsip szent dolog, ez kétségtelen, na meg nem is lányoknak való). Sőt, azt is hagyta, hogy Borka megvizsgálja, rendesen bevette a „gyógyszerét”, és még azt is tűrte volna, ha nem lépek közbe, hogy Bori a homlokán keresse a patellareflexét. Igazán helyesek voltak együtt, még a végén kiderül, hogy óvodaérettek lettek?

GySzR:

Valahol bulit tartottak a közelben és behallatszott hozzánk is a zene. Emese ezt így kommentálta:
- Mink is ’alljuk, hogy muzsikálnak a mulatságban!
Így jár az, aki mondókákon neveli a gyermekét!

2014. augusztus 24., vasárnap

117.-210. hét



Visszatértünk a régi kerékvágásba, szegény lányok, egész nap csak játszanak. Rémesek ezek a szürke hétköznapok! Nagy elhatározásra jutottam, megpróbálom Emesét kipaterolni a babakocsiból és négy helyett három kerékre, de legalábbis két lábra szoktatni. Megváltásként gondoltam erre az eseményre, hogy végre nem kell majd azt rém ócska babakocsit cincálnom, főleg úgy, hogy egyre többször száll ki belőle az én már kicsit sem babának tekinthető lányom, de lehet, hogy annyira mégsem jártam jól. A túlélőfelszerelés, ami eddig a babakocsi aljában utazott, ezennel a vállamat nyomja és itt nem kevés cuccról van szó! Váltás ruha balesetek esetére, a plusz pulóver, amit mindig mániákusan magamnál hordok, a pelenkázó felszerelés, a három napi hideg élelem és a két egymástól jól megkülönböztethető vizesflakon, a fél köbméter homokozójáték, plusz az a pár egyéb játék, amiket a lányok még bepakolnak, mert egyszerűen még egy sétálásnyi időre is nélkülözhetetlenek. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy hazafelé bevásárolunk, és gondolom kitaláltátok, hogy egy idő után megkapom a kismotort is, aztán Emesét a nyakamba, majd Borka futóbiciklijét, ennek nagyjából még a fülemen jut hely, már csak azért is, mert az elsőszülöttem ragaszkodik hozzá, hogy ha nem bringázik, akkor fogjam a
kezét. Ilyenkor, ha esetleg bizonytalan lennék, hogy karácsonyfának vagy málhás szamárnak érezzem magam, akkor Borka elkezd nyafogni, hogy őt is vegyem fel, így egyértelműen a szamár a helyes döntés. A második napra eljutottam oda, hogy játékot nem viszünk, néha kismotort sem (Emese nem olyan motorozós alkat, mint a nővére volt) és hajcsárkodom. Csak azt magyarázza meg nekem valaki, hogyan képesek még órákig fel-alá rohangálni a lakásban, azután, hogy hazaúton már mindkettő halni készült a fáradtságtól? Sebaj, előbb utóbb csak megedződünk (legalább én), addig is minden alkalommal örülök, ha végre hazaérünk.

(GySzR)

A lányok is, amint az emeletre érünk, Emese az ajtóhoz rohan, háttal nekitámaszkodik, szétteszi a karját és felkiált:
- Sorompóóóó!!! – erre Borka mindig unott hangon bejelenti
- Ezt Emese minden nap eljátssza. – tényleg így van. Majd ő is melléáll, és amint kinyitom az ajtót, háttal mindketten beesnek az előszobába.

2014. augusztus 17., vasárnap

116.-209. hét



A nyaralássorozatot Szlovéniában folytattuk, rengeteg tervvel érkeztünk, de az a nem várt körülmény, hogy az első napot leszámítva végig szakadt az eső, némileg keresztbe húzta a számításainkat. Egy ideig még próbáltunk fedett programokat keresni, de pár nap után kifogytunk a lehetőségekből, ezért innentől kezdve esernyő és esőkabát alatt töltöttük az időt. Emesét nem kellett sokat győzködni, hogy nyugton üljön a hátihordóban, irtó elégedett arcot vágott, amikor megtaláltuk rajta az esőellenzőt (német gyártmány, eleve ilyen időre tervezték). Így aztán láttunk vízeséseket, hófoltot, várakat, mocsarat, gombákat, teheneket, gyönyörű fenyveseket, tavakat, kacsákkal és bedobható kavicsokkal, ettünk áfonyát, Emese fogott villanypásztort, Borka meg vadlesekbe mászott. Csónakáztunk Blednél, és persze a harangot is meghúztuk a tó közepén. A lányok elárulták, mit kívántak: Borka egy cicát, Meske meg rém praktikusan azt, hogy szóljon a harang. A postojnai cseppkőbarlangba is elvittük őket, Borka irtóra élvezte a kisvonatot és az audioguide hallgatást, de persze a cseppkövek is tetszettek neki. Emeske nem igazán értette a hirtelen „éjszakát”, villanyfényt és sötétet, egy idő után beletörődött és nem mondogatta, hogy menjünk ki, de éreztem rajta a megkönnyebbülést, mikor felértünk a szabadba és azóta a mélygarázsokban is aggódva szemlélődik. Borka nagyon élvezte a kirándulásokat, és irtó ügyesen és sokat gyalogolt. Emese jelenlegi tempóját egyikünk sem bírja sokáig idegekkel, egy idő után ő sem, de némi elemózsia társaságában vidáman töltötte az idejét a hátihordóban. Az autózást is meglepően jól bírták, annak ellenére, hogy odafelé, az öt órás út alatt egy percet sem aludtak. Hiába, kezdenek belenőni a lányok a nyaralásba, egyre érdeklődőbbek és egyre jobban bírják a strapát!
Itt töltöttük Borka szülinapját is, megkapta az áhított fésülhetős babát. Jelen esetben nem bíztam a véletlenre, mert annyira egyértelmű volt mindannyiunk számára, hogy ezt fog kapni, hogy úgysem lett volna meglepetés, ezért hagytam, hogy ő válasszon (jobb is, mert én tuti másikat vettem volna). A nagy torta majd csak otthon lesz a családi zsúron, de itt is kapott tortaszeleteket, gyertyával és marcipánnal. Az étteremben épp egy olasz csoport evett, akik mind megtapsolták Borit, hatalmas volt az ováció. Aztán minden nő odajött hozzá gügyögni egy kicsit, persze olaszul, mintha mi sem lenne természetesebb és mintha értenénk is. Borka viszont megtanulta első idegen szavát és a nyaralás végére már lazán mondta nekik, hogy: Ciao!

GySzR:

Meglehetősen lehangoló dolog a svédasztalos vacsora helyet hányni és csak egy kicsit segít rajta, ha közben egy 2 éves támasztja az ember hátát és azt kérdezgeti:
- Anya, miért öblítesz?

2014. augusztus 12., kedd

Szülinapi különszám - Borka 4 éves



Elérkezett a várva várt pillanat Borka életében, 4 éves lett. Körülbelül tizenegy hónapja várta napi szinten ezt a napot, már vagy fél éve minden érdeklődőnek eleve ilyen idősnek mondta magát és most, hogy tényleg betöltötte a négyet, már alig várja, hogy 5 legyen. Sőt! Ha valaki a korát firtatja, határozottan kijelenti, hogy nemsokára 5! Mostanra már nagyobb lett egy méternél, a plüssfeje helyett egy gyönyörűen göndörödő hajkoronát növesztett. A saját hajánál azonban jobban szereti mindenki másét fésülgetni és copfokat gyártani. Ennek leggyakoribb áldozatai a hozzánk érkező nőnemű egyének, de gyakorlatilag mindenbe hajgumit tesz, aminek 5 centiméternél hosszabb szőrszerű képződménye van. Továbbra is imád babázni, irtó ügyesen és precízen színez és már egész szépen, felismerhetően rajzol, a virágok mellett az emberalakok is felkerültek a repertoárba. A kedvenc műalkotásom az a két lábon járó cica, amelyiknek egy emberi fej van a pólójára rajzolva, ha már egyszer ő legszívesebben cicás ruhákat hord. Az öltözködés továbbra is meghatározó pontja az életének, még mindig a rózsaszín és lila korszakát éli. Kedvenc szava járása az irgalmatlanul és pont most tölti azt az kort, amikor irtó viccesnek tartja, ha némi halandzsával megfűszerezve olyanokat mond, hogy pisi, kaki, puki, ráadásul Emese személyében még kiváló közönségre is lelt hozzá. Kifejezetten érdeklődő gyermek, mindent látni, fogni, hallani és nézni szeretne. Folyamatosan hegyezi a fülét, itthon nem hangozhat el úgy mondat, hogy Borka legalább egy kérdést ne tegyen fel azzal kapcsolatban, majd ezt továbbfűzve még vagy hármat és ha már kifogy az ötletekből akkor még az ellenkezőjét is megkérdezi az „és ha nem?”  szófordulatot használva. Így néha kimondottan értelmetlen kérdéseket kapok, összesen úgy nagyjából napi kétszázat (megszámoltam, komolyan!). A nyáron megszerette a vizet és a pancsolást, fontos lett neki, hogy megdicsérem-e és Emese lett a legjobb barátja. A fagyiszezon kezdete óta fényevő, fagylalton, olajbogyón és pirosdinnyén kívül nem sok minden mást eszik. Számomra rejtély, hogy mégis miből van ennyi energiája, mert egy helyben ülni nem sokat szokott. Meg is nyúlt, így aztán igazi nádszál kisasszony lett, kilógó bordákkal, és gyönyörű, bájos pofival. Ugye mondanom sem kell, hogy ő a legnagyobb kincsem? Isten éltesse sokáig!