2010. november 25., csütörtök

15. hét

Képzeljétek bele magatokat egy kicsit Borka életébe: egy nap rájöttök arra, hogy az az amorf izé ami néha megjelent a látóteretekben és legtöbbször a frászt hozta rátok, hozzátok tartozik! Sőt ha nagyon akarjátok még akár mozgatni is tudjátok! De persze sose úgy, ahogy eredendően elképzeltétek. Aztán napok múlva gyanússá válik, hogy ennek a valaminek köze lehet ahhoz a másik gömbölyű és sajnos túlságosan nagy dologhoz, amit néha sikerül valahogy részlegesen a szátokba gyömöszölni. És ilyenkor az egyik kedvenc szolgátok (e konkrét esetben ez remélem én vagyok) valami olyan érthetetlen dolgot hablatyol, hogy "azért ne edd meg az egész kezed, még később szükséged lehet rá"...
Stresszes egy élet, nem?

Borka evésbe folytja a feszültségét, ahogy az apja szeretetteljesen mondta, falánk egy kis jószág. Persze szegény, mi mást tudna tenni, a köztünk lévő kommunikációs szakadék egyelőre nem teszi lehetővé ilyen kifinomult téma megvitatását, csokit nem tud enni és a sportolás is kimerül a végtagkalimpálásban, ráadásul alkoholt nem kap és még szerencsére, rá sem gyújthat. Abból ítélve, azonban hogy mennyit vigyorog, úgy tűnik hatásos a módszere. Ráadásul ennek folyományaként mostanra megduplázta a születési súlyát és ez most már az alakján is meglátszik: nem érem át a combját azzal a kezemmel, aminek a kisujját nem éri át az ő keze! Na erre varrjatok gombot!

Félreértés ne essék, nem azért készül annyi alvós kép, mert olyan sokat alszik, hanem amikor éber, annyira ficánkol, hogy nehéz rendesen lekapni (mint ahogy ez az egyik remekművön látszik is).

2010. november 18., csütörtök

14. hét

Borka ezen a héten 3 hónapos lett, egynegyed éves! Azt mondják az okosok, hogyha egy baba betölti ezt a nemes kort és meghaladja az 5 kilót, akkor az anyagcseréje már alkalmas arra, hogy átaludjon evés nélkül egy éjszakát. Bori ugyan mindkét kritériumot teljesíti, de sajnálatos módon nem olvas szakirodalmat, szinte óramű pontossággal 3 óránként felébred és félreérthetetlenül követelőzik. Írásos források arra is utalnak, hogy bizonyos trükkökkel le lehet beszélni éjjelente a babákat arról hogy sírjanak és elhiggyék, hogy amit éreznek az nem éhség, de az én anyai szívem még nem elég szőrös az alkalmazásukhoz. Hiszen ha ilyenkor felveszem és enni adok neki, akkor körülbelül olyan intenzitással cuppog, mintha minimum 3 napja anyatejnek még csak a közelébe sem került volna. És egyszerűen olyan boldog, hogy inkább én nem alszom. Aztán reggel amikor felébreszt, mindig az az első gondolatom, hogy "jaj, csak még tíz percet...", de általában nincs menekvés. Viszont ha összeszedem magam és feltápászkodom, meglát és azt mondja, hogy űűhü és huncutul rám mosolyog. Ilyenkor úgyse lehet mást tenni, mint visszamosolygni, és akkor úgy elkezd vigyorogni, hogy még a nyakát is behúzza és annyira fülig ér a szája, hogy ha lennének fogai még az ötösei is látszódnának, mind a négy végtagjával kalimpál és azt mondja hogy öhöhö... akkor elolvadok és elfelejtem, hogy már megint nem aludtam ki magam. Szóval ki van ez találva, ha nem így lenne kihalna az emberiség.

2010. november 11., csütörtök

13. hét

Előre leszögezem, hogy nem vagyunk babonásak, ennek ellenére ez a 13. feltűnően nem volt Borka kedvenc hete. Nem elég hogy megint kapott oltást, ráadásul a Match pontgyűjtő akcióban szerzett Duploját is felbontottuk és egész este azzal játszottunk, amíg ő aludt, a legrosszabb mégis az orthopedián történt vele. Ricsi kudarcot vallott... a bal csípője még mindig nem az igazi, ezért most Bori váltott és Pavlik-kengyelt hord. Ha eddig úgy gondoltam, hogy a ricsi olyan mint egy középkori kínzóeszköz, akkor tévedtem, mert EZ olyan. Az ortopedus nő azt állította, hogy a babák észre sem veszik és tulajdonképpen jó nekik benne, ráadásul csak 2-3 hónapig kell hordani. Majdnem mondtam neki, hogy akkor hordja ő CSAK 1 napig, de nem tettem. Részben azért, mert gondoltam mégse annyira rossz ötlet jóban lenni vele, ha már hetente fogunk odajárni kontrollra, másrészt meg azt mondta amikor meglátott minket, hogy gyönyörű feje van a lányomnak. Szóval ilyen pragmatikus és lekenyerezhető vagyok ha a gyermekemről van szó. Viszont Borka a vártnál lényegesen jobban tűri a szíjakat, aminek két magyarázata lehet, vagy tényleg nem annyira kényelmetlen neki, vagy (a számomra valószínűbb verzió szerint) a lányom egy hős és a jókedvét ilyen apróságokkal nem lehet letörni. Rugdalózót viszont a kengyel miatt nem tud hordani, úgyhogy kislányosan szoknyában jár. Ezeket a ruhadarabokat az üzletben hálózsáknak titulálják, de ebből látszik, hogy nem értenek a divathoz.

És csak hogy folytatódjon a pechsorozat, míg ezt a levelet írtam Bori kint levegőzött a teraszon és nem vettem észre, hogy eleredt az eső. De mielőtt szólnátok a gyámhatóságnak, mindenkit szeretnék megnyugtatni, hogy a lábzsák nem
ázott át, a gyerek nem lett vizes és békésen alszik továbbra a nappaliban!

2010. november 4., csütörtök

12.hét

A babás szakirodalom hemzseg az olyan leírásoktól, hogy mikor mit kellene tudnia egy csecsemőnek. Van egy pár dolog azonban amit senki nem mondott előre, a mi Borka lányunk ugyanis a leírtaknál sokkal többet tud!

Lássuk csak, mi mindenre képes:
  • hatalmas nyálbuborékot fújni és napi több deci nyálat a lakás különböző pontjain illetve hódolói vállán és saját ruháján eloszlatni
  • méretét meghazudtoló módon olyan hangosan sikítani, hogy csukott ablak mellett is hallatszik az utca végén
  • hajnali négykor teli szájjal és hosszasan vigyorogni
  • felnőtt emberek idejét beosztani
  • szopizás közben úgy köhögni, hogy közben nem csökken a vákuum
  • a háta közepéig felkakálni és ezáltal akár 3 réteg ruhát átáztatni. Mindezt lehetőleg a tisztábatétel utáni 10 percben és kifejezetten hangos, félreérthetetlen hanghatásokkal
  • egy rozsdás ajtót megszégyenítő módon nyekeregni
  • 3 másodpercen belül teljes átéléssel zokogni, majd minden átmenet nélkül vigyorogni - mindezt fordított sorrendben is
  • úgy megizzadni, hogy büdös (=lábszagú) legyen a 7 centis talpa
  • a lehető legkényelmetlenebb pozitúrákban, akár égbe emelt kezekkel és olyan mozgó hintában elaludni, amelyiknek én már a látványától is szédülök
  • perceken keresztül teljes erőbedobással rúgkapálni - lehetőleg a mérlegen
  • 6 felnőttet 2 másodperc alatt levenni a lábáról egy röpke kis huncut mosollyal
  • egyszerre akár mindkét öklét begyömöszölni a szájába
Persze igyekszik hozni a papírformát is, jövő hétre már talán tudatosan fog fogni. De egyelőre ez a legújabb képességére okozza a legnagyobb örömet:


A hétvégén továbbá világot látott, elutazott apai nagyszüleihez, ideiglenesen kegyvesztetté tett egy értetlenkedő macskát, újabb hódolóknak tette lehetővé, hogy személyesen is leróhassák tiszteletüket és legfőképpen agyon dajkáltatta magát (mentségére legyen mondva, ez ügyben csöppnyi ellenállásba sem ütközött). Szóval szerintem elégedett.