2016. október 30., vasárnap

231.-325. hét

Ti észrevettétek már, hogy Emese nem tud menni? Csak úgy szimplán menni. Tud viszont szaladni, futni, szökellni, sasszézni, ugrándozva és pörögve haladni vagy egy lábon ugrándozni, valamint az ovi felé menet vánszorogni vagy reggelente az étkező felé félálomban négykézláb mászni. Irtó látványosan tudja vonszolni magát és ugyanolyan szembeszökő, amikor repesve szökell. De hogy csak úgy simán menjen? Na nem, az egyáltalán nem jellemző.

Szerintem az embereket két nagy csoportra lehet osztani aszerint, hogy ha kapnak egy maroknyi különböző cukorkát, melyiket eszik meg először: amelyiket a legjobban szeretik, vagy amelyiket a legkevésbé és a végére hagyják a legjobbat. Hosszasan tudnám mindkét hozzáállás szempontjait és érveit sorolni de talán nem is kell őket ismerni ahhoz, hogy az ember eldönthesse, a szíve melyik csoporthoz húzza. Bori ez ügyben színt vallott és egyértelműen a tartogatósok közé tartozik. Raktároz, őrizget, válogat, beoszt és a legjobbakat hagyja a végére. Pedig lássuk be, nem túl előnyös mindez egy olyan húggal, aki viszont az „amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra” elvek szerint viszonyul az édességekhez, majd később Boritól kunyerál. Illetve akkor sem túl praktikus, ha valaki olyan egyszál belű, mint Bori és mire megeszi az összes pizzatésztát a feltét alól, addigra tele lesz és a sok igazán finom falat már nem is fér bele.

GySzR:

Imádom hallgatni, ahogy a lányok beszélgetnek egymással. Ilyenkor Bori gyakran hívja Emesét picikémnek, de a legjobb, amikor az mondja neki, hogy kis pajtásom!

2016. október 24., hétfő

230.-324. hét

Mamiék beújítottak, és nem ismét Velencére Ele-Fülöphöz, hanem a Bükkbe, Felsőtárkányra
vittek el minket és meg kell hagynom, hogy igazán jó döntés volt az újítás. A lányok szokás szerint nagyon éltek, itt is volt pancsolás és medence, mondjuk a barlangfürdő résztől inkább megijedtek, mint hogy lenyűgözte volna őket, de volt játékszoba, gyerekdiszkó, jól főztek, a szálloda kertje, pedig igazán fantasztikus. Igazi fa labirintussal, kengurukkal, mindenféle majom szobrokat kereső rejtvényekkel és feladványokkal és egészen különleges játszótéri játékokkal. Az már csak igazán hab volt a tortán, hogy mindenhez pluszban igazán gyönyörű őszi időnk volt, képeslapba illő sárguló levelekkel és erdei tájjal. És akkor a legjobbat még csak a végére tartogattam. A szálloda közepén lévő belső udvarban szurikáták laknak és irtó helyesek. Borira szinte szedálóan hatott, ha kiültettük hajnalban a szurikátákhoz és ott meglepő módon békében ücsörgött nézte őket és még azt is hagyta, hogy ezalatt rendesen megfésüljük. Állítom még a mesénél is jobban tetszett neki, pedig azért az esetében nagy szó. Azt már csak csendben teszem hozzá, hogy én is legalább annyira élveztem a látványukat-

(GySzR) 

El is nevezték a helyet a lányok egész egyszerűen a szurikátás szállodának.

2016. október 16., vasárnap

229.-323. hét


Az óvoda fő nevelési elve arra alapul, hogy a gyerekeknél a szabad játéknak van a legnagyobb építő ereje. Nem tudom, hogy ez mennyire igaz, de abban egészen biztos vagyok, hogy ez a legkényelmesebb és azt is feltételezem, hogy némi átmenet nem ártana Borkának az óvodai szabad játék és az iskolai élet között ezért beírattuk az ovisuliba. Borikám azóta szépen be tud mutatkozni, tudja mikor született, hol lakik és hogy hívják szüleit. Most már nagyjából sejti melyik a jobb és bal keze (néha magabiztosabban mint én) és rengeteget olyan feladatot kapott, amiben színeznie kellett. És arra jöttem rá, hogy ez bizony kellett ahhoz, hogy megerősödjenek a kis kéztőizmai és ügyesebben tudjon rajzolni vagy bármilyen más finom-mozgást végezni. Arról nem is beszélve, hogy irtó nagy boldogsággal tölti el, hogy van tolltartója, táskája és még uzsonnát is csomagolok neki. Arról nem is beszélve, hogy ezen a heti egy délelőttön szabotálhatja az ovit…

GySzR:
Bármilyen meglepő, Borinak több, mint 3 évet kellett eltöltenie az oviban, hogy legyen olyan ovistársa, akitől megtanulhat káromkodni, Emesének pedig mindezt 20 másodpercig tartott eltanulni tőle. Nem tudom mennyire hasznos nevelési módszer, de nálunk 1 káromkodásra 10 guggolás a tarifa. És ha valamelyikük hangosan ordítva szalad ki a gyerekszobából árulkodni:
- Anya, képzeld Emese azt mondta, hogy …!!!!
Na akkor ez is kimondásnak számít és együtt guggolhatnak.
Ennek az lett az eredménye, hogy múltkor azt hallom, ahogy szépen békében guggoltatják egymást a gyerekszobában és örvendeznek, hogy majd milyen jó popsijuk lesz (igen, a szó szinonimájáért is jár 10 guggolás).

2016. október 9., vasárnap

228.-332. hét


Így, hogy Emese középsős lett, járhat ovis focira. Erre várt már mióta és irtó lelkesen indult neki az ovónénik legnagyobb meglepetésére. Aztán ő is meglepődött, amikor kiderült, hogy a csoportból ő az egyetlen lány és az egész focin is egyébként is csak egy kislány van. Ez azért még nem lohasztotta le a lelkesedését és igazándiból a foci az egyetlen alkalom, amikor hajlandó szoknya nélkül leledzeni. Az edző Lionel bácsi, akinek kicsit nehezen sikerült megjegyeznie a nevét. Az edzés első részében mindenkinek saját labdája van, amivel mindenki maga ügyeskedik, és már ez maga kész eufória. Az óra vége pedig játék. Három csapattal, így bizony néha Emese kispadozik, de mikor pályára kerül egész sok esélye van kibontakozni, úgyanis egyszerre két labda is a pályán van, hogy pörgősebb legyen a játék. 

GySzR:
Emese otthon lelkesen mesélte, hogy az összes kisfiút lepipálva ő 13 gólt rúgott a focin. Miután kellően kiörvendeztük magunkat ezen, megkérdeztem tőle, hogy mégis hogyan csinálta:
- Hát úgy, hogy odaálltam a kapu elé és ha arra jött a labda berúgtam.
Ennyi.

2016. október 2., vasárnap

227.-321. hét


Emese alig várta már hogy elég nagy legyen ahhoz, hogy idén már ő is járhasson balettra és persze Borka is folytatja. Idén Mami viszi őket minden csütörtökön balettórára, kitartóan, útbaejtve minden héten a cukrászdát is. Sokat persze nem tudok róla így mesélni, hogy nem vagyok jelen, de otthon én is rengeteget látom őket balettozni. Fel-alá sasszéznak a szönyegen, már mindkettőjüknek megy a kiskosár és a karika és csupa olyan dolog, amit én már vagy 20 éve nem tudnék megcsinálni. Egymás félrelökve pipiskednek a tükör előtt, Emese legszívesebben aludni is csak tütüben aludna. Eleinte külön csoportba jártak, de hamar kiderült, hogy egyikőjük sem bírja elviselni a tényt, hogy amig balettozik, Mami kettesben van a másikójukkal. Állandósult a hiszti és nem lehetett őket úgy otthagyni az órán, hogy nem maradt volna Mami a függöny mögött leselkedni. Ebből aztán az lett, hogy most már együtt járnak, mindketten a nagylányos csoportba és Mami egyszerre gyönyörködik bennük.

GySzR:
Mondanom sem kell, hogy feltétlen el kellett mennünk megnézni a Balerina című filmet is és mikor mondták a lányok, hogy majd ők is balerinák lesznek, ha megnőnek, megjegyeztem hogy ahhoz majd nagyon sokat kell ám gyakorolni és balettórára járni. Mire Emese szemrebbenés nélkül közölte:
- Nekem már most is nagyon jól megy és én már most is annyira jól tudok balettozni, nézd!
És ellejtett egy 10 perces táncbemutatót.