2011. május 26., csütörtök

41.hét

Biztos vagyok benne, hogy nem osztozik mindenki a lelkesedésemben, de én már alig vártam a kánikulát. Méghozzá azért, hogy elég meleg legyen a ledér öltözethez és egész álló nap gyönyörködhessek Borka lábaiban. Na nem mintha az őz kecses végtagjai jutnának róla eszembe, mert nem elég, hogy vaskos, még hurkák is vannak rajta és legfőképpen görbe, de az én anyai szememnek nincs is ennél szebb. És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a föld felőli végéhez egy párnás kis talp és 5 nokedli ujj is jár. Bori ennek megfelelően egész nap mezítláb mászkált és mint kiderült a kis tappancsa még nincs hozzászokva a terheléshez. A sok ácsorgás után ugyanis vízhólyag nőtt a hüvelykujjára, majd szépen a bőr is lejött. Így kénytelen vagyok néha zoknit adni rá, ennek következtében pedig igen sajátos mintázat keletkezett az ajnározott lábain: a térde barna, a kisnadrág és a zokni helye pedig világít a fehérségtől. Ennél már csak a kézfeje volt érdekesebb, mert a még hosszujjas, de már napsütéses idő beköszöntével az barnult le legelőször. Az apja kérdezte is este a fürdetésnél, hogy mivel kentem úgy össze a kezét, hogy nem lehet lemosni. Hozzáteszem, nem teljesen alaptalan a feltételezés, mert mióta felfedeztük, hogy a játszótéren homokozni (és kavicsot enni) is lehet, estére tényleg olyan koszos, mint egy kismalac. Mint egy görbelábú tündéri kismalac.

2011. május 19., csütörtök

40.hét

Úgy gondolom, nagyon együtt érző vagyok. Megértem, hogy mókás dolog szétpakolni valami azalatt, míg az anyukám pakolja utánam azt, amit 2 perce pakoltam szét. Szerintem is vicces dolog megfogni valakinek a fogait, és belátom, hogy disznóság, hogy néha aludni kell, pedig annyi érdekes dolog van még a világon. Azt is elfogadom, hogy ezek közül az egyik a szemetes, mert folyamatosan új dolgok kerülnek bele, mindig máshogy néz ki és konzekvensen nem szabad tanulmányozni. Még azt is elhiszem, hogy jó érzés kitúrni a virágföldet a cserépből, (főleg mivel folyton a Kis Vakondos mesekönyvet kell nézegetni), sőt! aziránt is kellő empátiával viselkedem, hogy szinte irreális elvárás, hogy pelenkázás közben valaki nyugodtan feküdjön, ráadásul hanyatt. Elnéző vagyok, ha hajnali háromkor felébreszt valaki, hogy éhes vagy egyszerűen csak magányos egyedül a kiságyában. Én is utálok öltözködni és szívem mélyén irigylem, ha valaki bárhol és bármikor visíthat, ha úri kedve épp úgy hozza. Szerintem is logikus, hogy mindent alaposan meg kell vizsgálni mielőtt megesszük és ti is beláthatjátok, hogy enni irtó unalmas, hacsak nem kenünk össze mindent brokkoli péppel. Ráadásul azt is megértem, hogy a babakocsiban nem jó hátradőlni, (még a végén elnyomhatná az álom!), hanem egyenes háttal kell ülni a korlátba kapaszkodva, nehogy valami észrevétlen maradjon. És tényleg, mi mást lehetne mondani, valami nagyon érdekes dolog láttán, mint hogy "hőööööö!".
De valaki magyarázza már meg nekem, hogy miért jó megrágni a cipőket????

2011. május 12., csütörtök

39.hét

Borka egyre jobb birkózásban. A támadás még kevésbé megy, mert nem hiszem, hogy túl szabályos az ellenfél orrának harapdálása, de hiába vagyok nagyobb pár súlycsoporttal, egyre esélytelenebb, hogy két vállra fektessem. A pelenkázás kész tortúra, az egyetlen fegyverem, ha csinálok valami meglepőt, de mivel a két kezem foglalt közben és legalább fél percig kell tartania, úgy érzem a lehetőségeim végesek és kimerülő félben vannak. Ráadásul a súlykülönbséget is igyekszik legyőzni, egy vödörnyi pempőt megeszik naponta. Míg korábban nem tudtam olyan keveset csinálni neki, hogy ne maradjon, lassan nem tudok eleget kotyvasztani, hogy elég legyen. Eleinte persze mindig kevés repetát olvasztottam fel, mondván hogy "na ennyit már biztos nem eszik meg" - volt, hogy négyszer egymás után. Mindezt úgy, hogy közben hangosan visítva reklamál és méltatlankodik a kiszolgálás sebessége miatt. A másik nagy előrelépés, hogy állásból vissza tud ülni. Egészen sajátos módszere van, eltávolodik a támasztéktól, kidugja a gömbőc popsiját majd letérdel és utána fülig ér a szája, irtó elégedett magával. Majd nagy lelkesen elindul, hisz mindig kitalál valami rosszaságot és ha lehet peckesen menni négykézláb, na akkor ő azt csinálja!

2011. május 6., péntek

38. hét

A héten Bori kísérleti nyuszi volt a Babakutatóban. Egy kisfilmet kellett megnéznie míg kamerával rögzítették a szemmozgását és ebből következtetnek arra, hogy hogyan észlelik a babák a mutatott tárgyaknál a minőségi vagy mennyiségi változást. Nagyon tetszett neki a helyzet, végig vigyorgott, úgyhogy mondták menjünk máskor is. Biztosra mentek, Borkát lekenyerezték egy ajándék kék plüss farkassal (mentségükre legyen mondva, ő választotta egy vödörnyi narancssárga rénszarvas közül), tőlem meg megkérdezték, hogy én vagyok-e az az anyuka, aki a telefonos egyeztetésnél szólt, hogy még kiskorú. Hiába, profik, mégis sejtésük sincs, hogy a mi kis Cuncink mi mindent tud már. Ismét készítettem egy listát:
  • harapni. De nagyon. Már 8 foga van és nem fél használni. Megrágja a küszöböt, a falat, a fiókok szélét, az asztal lábát és bárkit, bárhol ahol csak éri, úgy, hogy belilul utána. Úgyhogy a Monty Python vérnyula után elneveztük Vércuncinak.
  • irtó elszánt arcot vágni és nagyon kitartónak lenni. Ha elhatározza hogy valamit megkaparint, hiába építek a hatalmas barikádot, addig túrja, húzza-vonja, küzd, amíg meg nem oldja. Ráadásul a legújabb célja, hogy megkaparintsa valamelyikünk uvuláját illetve végre egyszer valakinek megfoghassa a szemét. Szegény már kezd frusztrált lenni, amiért minden szem becsukódik, mire odaér az ujja.
  • egy méter magasságig mindent végig taperolni legyen az üvegajtó, szekrénysor, az álló emberek lába, vagy a faliszőnyeg. Hogy növelje a hatékonyságot, már nem ereszkedik vissza a helyzetváltoztatáshoz, hanem kapaszkodva végigtotyog a támaszték mentén.
  • szinte minden reggel óramű pontossággal hatkor felkelni. Míg mi félálomban próbáljuk összeszedni magunkat, zárt ajtók mögött szabadon garázdálkodik a hálószobában és lehetőleg minden keményet kellő magasról a földhöz vág, hadd tudják meg a szomszédok is, hogy reggel van (már nem csak nem köszönnek, az ajtót is becsapják az orrunk előtt). Mindeközben rendszerint hangosan kommentálja a történéseket, ha csendben van, akkor visszaalszunk. Öreg hiba, ugyanis ilyenkor akár 2 perc alatt kipakol egy fiókot, és ha marad még ideje, minden kivasalt darabot szétcincál és alaposan megrágcsál, majd megtapos.
  • felülni a kádban, hasizomból és ha nem lennénk résen, ki is mászni belőle, valamint óriási kacagások közepette nyitogatni a csapot.
  • mindenféle papírt megenni. Ideje lenne utánanézni, van-e kecske a felmenők között, mert az anyatej után a cellulóz a második kedvenc.
  • akár egy kis kockányi krumplit úgy szétmajszolni, hogy egy 3 négyzetméteres terület egyenletesen maszatos legyen.
  • csupán egy pár hangsoros "szókincs" (abbaba-ba, lalalala-la, ja-ja-jajaja, annya-nya-nya-nya) birtokában is bármit kifejezni.
  • úgy és annyira mosolyogni, hogy felhúzódjon és ráncolódjon az orra...
  • és ezzel elérni, hogy nincs akkora rosszcsontság, amiért kicsit is haragudni lehetne rá.