80.hét

Ezen a héten összegyűjtöttem Borka legszivetmelengetőbb megnyilvánulásait. Igen, tudom ez majdnem olyan mint a gyerekszáj rovatok, hogy leírva tizedannyira sem szórakoztató, mint a valóságban, de hátha...

- ha egy magasságba kerülünk, például a pelenkázón van, vagy öltöztetjük, akkor mindig a nyakamba csimpaszkodik és megölel
- néha arra ébredek éjszaka, hogy hangosan kacag álmában
- úgy is játszik kukucs játékot, hogy a szeme elé teszi a kezeit, de közben persze végig lesekszik az ujjai között és szent meggyőződése, hogy ezt mi nem látjuk
- eddig minden madár varjú volt és azt mondta, hogy kár!, de mióta elmentünk a kisállat-kereskedésbe és meglátta a papagájt, minden papa ami repül
- ha például megkérdeztem tőle, hogy kicseréljük-e a pelust és ő rávágta, hogy nem-nem, akkor mindig mondtam, neki, hogy de-de. Most viszont már ott tartunk, hogy ha például rászólok, hogy Borka, az nem a tiéd!, képes és visszadumál, hogy de-de!
- Mostanság ha valamit nem ért, simán visszakérdez, hmm? Azt mondjuk el kell ismernem, hogy ezt is tőlem tanulta, mert költői kérdések (Borikám, nem tudod ki taperolta össze már megint a tükröt?) után mindig hozzátettem, hogy hmm?
- ha megkaparintja a kis hajkeféjét, odaszalad a tükörhöz és fésülködik! De amúgy is képes perceken keresztül lábujjhegyen pipiskedni a tükör előtt... na ezt aztán biztos nem tőlem tanulta, ráadásul szerintem még életében nem látta, hogy bármelyikünk is fésűt használt volna. (Mi csak őt szeretnénk fésülgetni, de már nagyon)
- és hát remélem nem fog később haragudni, hogy ezt elárulom, de ha pukizik, nevet egy jót, majd mindenkinek elújságolja, hogy pu! és közben mutogatja a pelusát.
- ha húzza maga után a kis fa vonatot, akkor mondogatja neki, hogy gyete.
- egy botanikust megszégyenítő módon még idegen helyen, levél nélkül is felismeri az összes növényt amin bogyó nő.
- csak úgy hajlandó fürdeni menni, ha mindkettőnk kezét megfogja és együtt sétálunk a fürdőszobába. Ha esetleg vendég van a háznál, akkor egy kedves "pápá"-val próbálja közölni, hogy ez most már szűk családi program (lenne).
- kedvenc száma a Dig a little deeper Peter, Bjorn and John -tól és ő is énekli a refrénnél, hogy o-o-ooo!

És hogy amúgy mi történt a héten? Megkapta a 18 hónapos oltást. És hát meg kell állapítanom okos lányom van. Amint meglátta a gyerekorvost tökéletesen tudta miről van szó és tiltakozása jeléül egészen addig üvöltött teljes hangerővel, míg azt nem mondtam neki, hogy kész. De még utána is percekig meg volt sértve, egészen addig, míg nem érkezett a következő ordító delikvens...

79.hét

Az én alig több, mint másfél éves lányomnak még a fenekén a tojáshéj, de lazán eldirigálja az egész családot. Kiosztja, hogy ki hova üljön, ki hordozza utána a babáját, ki meséljen és ki üljön csak ott simán és csodálja őt. Azonnal kiszúrja, ha valaki sutyiban le akar lépni, mint valami juhászkutya próbál mindenkit összeterelni. És ha ezt a hasonlatot előtte is meg merem említeni, akkor nagy eséllyel és csillogó szemekkel ugat is egy párat. Bármilyen kacsa, csiga, gyertya/tűz és hinta láttán megadja és addig folyamatosan adja a hangot, míg valaki rá nem zendít a megfelelő dalra. Az esti mesélésnél addig mutogat az ágya melletti szőnyegre, amíg oda nem fekszem rá, sőt azt is kiköveteli, hogy hozzak párnát a fejem alá. Éles eszével már tudja, hogy ha nincs párna, rövidebb ott tartózkodásra lehet számítani. Az már csak hab a tortán, ha közben a fejére is mutogat, hogy kedvesen simogassam, míg ő méltóztatik elaludni. Szóval az én kis plüssfejű zsarnokomból egyre kevésbé plüssfejű, de egyre nagyobb zsarnok lesz. De hát ellen lehet állni neki???

Mostanában az új sláger nálunk a gyurma, túljutottunk ugyanis a kritikus ponton, és már megérti, hogy a gyurma nem ennivaló (mindez egészen addig működött is, míg a lökött anyja nem zavarta össze azt a szerencsétlen gyereket azzal, hogy kicsinyített itatópoharat és tükörtojást formázott neki). Azt azért ne gondoljátok, hogy egyből kiderült, hogy egy mini Kovács Margit veszett el a lányunkban, gyurmázni ugyanis csak úgy szeret, ha én csinálok neki mindenféle szépet, amit ő aztán nagy élvezettel apró ficánkokra tépked és a szőnyegbe tapos. Mindemellett igazi felüdülés, hogy továbbra is imádja a hintát, feltéve persze, ha az abortátum baba és a Maci is vele tarthatnak, sőt ha igazán nagyvonalú hangulatban van a kedvenc mesekönyvét és színes ceruzáit is meghívja egy közös hintázásra. Aztán, mint ahogy a képen is látszik, néha annyira túlnő rajta ez a hatalmas jót akarás, hogy ő maga be se fér…

A végére pedig íme egy kisfilm:

 

78.hét

Az történt, hogy Borka egyik este kitalálta, hogy most már itt az ideje, hogy az abortátum baba is megfürödjön (végül is be kell vallani, volt benne ráció). Szépen le is vetkőztettük és Bori alaposan megvizsgálta az eddig takarásban lévő részeit, majd megmosdatta. Az már egészen biztos, hogy a kistestvér fürdetését nem fogjuk rá bízni, mert a baba feje többet töltött a víz alatt mint felette, de ilyen részleteken nem illik fennakadni. A horrorisztikus rész akkor kezdődött, amikor a fürdés végeztével próbáltam a baba belsejéből kiönteni a vizet és hát szánom-bánom, de egyszer csak a kezemben maradt az egyik lába. Amikor észrevette, hogy az ő szemében gyönyörű abortátum baba csípőjén a láb helyett egy lyuk tátong, olyat visított, ami bármelyik Hitchcock filmben simán megállta volna a helyét és percekig vigasztalhatatlanul zokogott. Még másnap is óvatosan méregette a babát... azóta szerencsére visszanőtt a láb, így ismét visszaállt a bizalom és töretlen a szerelem, és remélhetőleg pár hónapra megússza a baba a fürdetést.
A bili-projekt is alakul. Mivel minden pisilésre elkísér (és kismamáknál ez gyakori program) elég időm volt amellett kampányolni, hogy ha az ember nem pelenkába akar pisilni (ilyenkor mindig félbeszakít és hogy tudjam, hogy ő is tudja miről van szó, mondja, hogy 'pssss!'), akkor le kell húznia a nadrágját és a bugyiját ('bu!!' - toldja meg ilyenkor mindig lelkesen). Szóval egyik alkalommal eljutottunk oda hogy Borka is pucér popsival ült a bilin, önként és dalolva - majdnem két egész másodpercig. A bilire szoktatásról szóló "szakirodalomnál" csak a "hogyan altassuk el a csecsemőt" terjedelmesebb, és sok helyen megemlítik, hogy a bilire érett gyereket onnan lehet felismerni, hogy idézem, "megérti, hogy a bili nem az a hely, ahol órák hosszat lehet ücsörögni". Hát ez kipipálva! Az én lányom biztos, hogy nem az ücsörgős típus, ráadásul mikor látta, hogy vissza szeretném öltöztetni, úgy gondolta, hogy itt az ideje egy jó kis fogócskának és még vagy tíz percig cikázott fel-alá a pucér kis seggével. De hogy ne rontsam itt még tovább az ázsióját, a héten egy egész normális, nem szótagismétlős szót is megtanult: hinta. Azért remélem érzitek, van itt fontossági sorrend! Történt ugyanis, hogy most már tényleg szétfagytam a játszótéren, úgyhogy ismét felszereltük itthon a hintát. Azóta kb. napi egy órát kell benne lökni, de legalább közben meleg van és kitűnően tudok már ezalatt például, krumplit pucolni. Összességében igen népszerű a hinta, és ennek hozományaként már mondja, hogy hin-ta-pa! Ez az első három szótagú szava, bár lehet, hogy ha több szóról gondolná azt, hogy olyan hosszú, mint a hintapalinta, akkor többet rövidítene ilyen nagyvonalúan!

77. hét

Az étkezések, kiváltképp a vacsorák, kezdenek horrorisztikussá válni otthonunkban. A probléma alapvető forrása az, hogy a reggelit leszámítva evés után alvás jön, és ezt a kisasszony tökéletesen átlátja. Így ha már a fülén bugyog ki a kaja és megkérdezem, hogy befejezted? Akkor egy határozott fejrázásos nem után azonnal látványosan újra nyammogni kezd. A másik lassító tényező, hogy már kifejezetten nagylánynak érzi magát, aki ha beszélni tudna, ki is kérné magának, hogy én etessem. Szó se róla ügyes, ha eltekintünk attól, hogy a környék összes hangyája jól lakna az etetőszéke környékén, csak egyszerűen nem célja a hatékonyság. És egyébként is más szisztéma szerint eszik, mint egy unalmas felnőtt. A tavaszi tésztás kajából múltkor először kiette a csigatésztákat, utána egyesével a borsószemeket, majd megetette velem a kelbimbót. A kukoricás rizsből egyesével kiválogatja a kukorica szemeket és felszúrja a kis villájára. Nem is tudom miért csodálkozom, hogy minimum egy óráig tart egy étkezés, főleg ha az előbbieket megtoldjuk azzal a ténnyel, hogy milyen iszonyú mennyiséget megeszik. Elképzelésem sincs, hogy hogy fér bele egy ekkora gyerekbe másfél csirkecomb rizzsel, vagy a sült húsos spenót mellé még 4 tojás... Az igazán idegtépő mégis a vacsora, amikor nagyobb választék kerül az asztalra. Bori ilyenkor majd kiesik az etetőszékből úgy mutogat valamire és visít és nyüszög, amíg ki nem találjuk, hogy mi az és meg nem kapja, amikor is kijelenti, hogy nem-nem és kb. 5 másodperc nyugi után ő újrakezdi az eszeveszett mutogatást és követelőzést, mi meg a találgatást. Egyik pillanatban élvezettel könyékig turkál a krémsajtban, a következőben meg nem nyugszik addig, amíg maszatos a keze és ott és azonnal le nem törölgetjük. A mozgáskoordinációja még hagy némi kívánnivalót maga után, de azért van annyira igényes, hogyha egy csepp joghurt az asztalán landol, akkor ne legyen addig maradása (és gondoskodik róla, hogy nekünk se), amíg le nem töröljük. Konkrétan az egy órás vacsorázás abból áll, hogy folyamatosan ugráltat mindkettőnket, és ha mindezzel egy időbe esik a szomszéd cselló gyakorlása, akkor ez a két vinnyogás kombinációja így estefelé már erősen próbára teszi a türelmemet.
De hogy valami igazán jót is meséljek Boriról, mostanra megtanult kacsintani (remélem nem vagyok egy nagyon ömlengős anyuka, de ilyenkor tényleg meg kell zabálni), és szellőztetésnél ha jön a hideg, azt mondani, hogy "búú" és közben látványosan úgy csinálni, mint aki fázik. Végezetül pedig - ígértem, hogy mesélek a bili-projektről - Boka már ráül a bilire, leginkább ha ülőalkalmatosságra van szüksége, és feltétlenül úgy, hogy elöl legyen az ergonomikusan magasított deréktámla rész. Ami végül is irtó logikus, mert különben mibe kapaszkodna, és egyébként is a kismotoron is, úgy kell ülni. Azt azért nem állítanám, hogy rájött a funkciójára, mert egyszer amikor megpróbáltam lehúzni hozzá a nadrágját mélységesen felháborodott, de már rajta vagyok az ügyön, hogy minden kétséget eloszlassak, ráadásul már a babának is van bilije. De addig sem kell aggódni, hogy kihasználatlanul kallódik nálunk a bili, mert holtidőben előszeretettel pakolja bele a duplókat.