78.hét

Az történt, hogy Borka egyik este kitalálta, hogy most már itt az ideje, hogy az abortátum baba is megfürödjön (végül is be kell vallani, volt benne ráció). Szépen le is vetkőztettük és Bori alaposan megvizsgálta az eddig takarásban lévő részeit, majd megmosdatta. Az már egészen biztos, hogy a kistestvér fürdetését nem fogjuk rá bízni, mert a baba feje többet töltött a víz alatt mint felette, de ilyen részleteken nem illik fennakadni. A horrorisztikus rész akkor kezdődött, amikor a fürdés végeztével próbáltam a baba belsejéből kiönteni a vizet és hát szánom-bánom, de egyszer csak a kezemben maradt az egyik lába. Amikor észrevette, hogy az ő szemében gyönyörű abortátum baba csípőjén a láb helyett egy lyuk tátong, olyat visított, ami bármelyik Hitchcock filmben simán megállta volna a helyét és percekig vigasztalhatatlanul zokogott. Még másnap is óvatosan méregette a babát... azóta szerencsére visszanőtt a láb, így ismét visszaállt a bizalom és töretlen a szerelem, és remélhetőleg pár hónapra megússza a baba a fürdetést.
A bili-projekt is alakul. Mivel minden pisilésre elkísér (és kismamáknál ez gyakori program) elég időm volt amellett kampányolni, hogy ha az ember nem pelenkába akar pisilni (ilyenkor mindig félbeszakít és hogy tudjam, hogy ő is tudja miről van szó, mondja, hogy 'pssss!'), akkor le kell húznia a nadrágját és a bugyiját ('bu!!' - toldja meg ilyenkor mindig lelkesen). Szóval egyik alkalommal eljutottunk oda hogy Borka is pucér popsival ült a bilin, önként és dalolva - majdnem két egész másodpercig. A bilire szoktatásról szóló "szakirodalomnál" csak a "hogyan altassuk el a csecsemőt" terjedelmesebb, és sok helyen megemlítik, hogy a bilire érett gyereket onnan lehet felismerni, hogy idézem, "megérti, hogy a bili nem az a hely, ahol órák hosszat lehet ücsörögni". Hát ez kipipálva! Az én lányom biztos, hogy nem az ücsörgős típus, ráadásul mikor látta, hogy vissza szeretném öltöztetni, úgy gondolta, hogy itt az ideje egy jó kis fogócskának és még vagy tíz percig cikázott fel-alá a pucér kis seggével. De hogy ne rontsam itt még tovább az ázsióját, a héten egy egész normális, nem szótagismétlős szót is megtanult: hinta. Azért remélem érzitek, van itt fontossági sorrend! Történt ugyanis, hogy most már tényleg szétfagytam a játszótéren, úgyhogy ismét felszereltük itthon a hintát. Azóta kb. napi egy órát kell benne lökni, de legalább közben meleg van és kitűnően tudok már ezalatt például, krumplit pucolni. Összességében igen népszerű a hinta, és ennek hozományaként már mondja, hogy hin-ta-pa! Ez az első három szótagú szava, bár lehet, hogy ha több szóról gondolná azt, hogy olyan hosszú, mint a hintapalinta, akkor többet rövidítene ilyen nagyvonalúan!