143.-236. hét

A lányoknak új játékot találtak ki.

Címe: A Hófehérkés.

A játék menete:

1, Szereposztás/Szerep osztás:

Főszerepben Hófehérke - leggyakrabban Cs. Borbála megformálásában.

Daliás szerelme, a királyfi - Cs. Emese alakításában.

Mellékszereplő, a gonosz mostoha – a szerepbe kizárólagosan anyukák bújhatnak. (Ráadás: Apa jelenlétében a személye alkalmas a hét törpe egyidejű megformálására.)

2, A cselekmény:

A gonosz mostoha egy almával (vagy bármivel, ami kerek, vagy nem, de akinek egy kis fantáziája van almának láthat) elváltoztatott hangon (amit a Királyfi oly viccesnek tart, hogy néha kiesik az ebben a stádiumban még nem is létező szerepéből) Hófehérkét kínálgatja az almára kicsit sem hasonlító, de annak tartott tárggyal. Hófehérke eleinte visítva menekül, majd hirtelen a kellékbe harap és kicsit sem mesterkélt, de annál hosszadalmasabb haláltusát követően a földre rogy és saját magához képest meglepően mozdulatlanul fekszik. Ha eközben daliás Királyfi nem unta meg a játékot és kezdett el közben gyurmázni, Hófehérkéhez rohan és ahol éri puszilgatni kezdi. (Ha esetleg elfelejtette, Hófehérke készséggel visszaszól a sírból és emlékezteti rá.) Hófehérke e sikeres újraélesztést követően talpra szökken, a Királyfi nyakába ugrik és hosszasan ölelgetik egymást. Eközben a gonosz mostoha szerepét feledve elégedetten, már-már meghatottan mosolyog.

3, Játék időtartalma: kb. 3 perc, de szabadon bárhányszor ismételhető és ismételt is.

GySzR:

Ha Borkával összeakasztjuk a bajszunkat, akkor valamilyen rejtélyes oknál fogva Emese az én pártomat fogja (gondolom a korral ez is el fog (sajnos) múlni), odajön, megsimogat, mélyen a szemembe néz és azt mondja:

- Anya én majd megvédelek téged, ne félj, jó?

142.-235. hét

A héten tartották a farsangot az oviban. Borkát idén nem kellett a hercegnő-táncosnő-királykisasszony irányvonalról elterelgetni, ugyanis már hónapokkal korábban önként bejelentette, hogy ő bizony pandamaci lesz. Én csak nagyokat pislogtam, de aztán arra jutottam, hogy ez sokkal könnyebben kivitelezhető, mintha mondjuk zsiráf vagy elefánt szeretne lenni, úgyhogy a tavalyi cicajelmez mintájára idén fekete, szoknyás pandamaci jelmezt varrtam. Az arcfestésben Borka nem hagyta, hogy teljesen kibontakozzam, csak egy karikát rajzoltam a szeme köré, de legalább nem csappant meg jelentősen a szemceruzám. A macifül viszont sokat dobott az összhatáson és végül igazán kis mutatós pandamacim lett. A versenyt persze nem vehette fel az olyan komplexebb megoldásokkal, mint például annak a testvérpárnak a jelmeze, aki varázslójelmezes Babócának és ördögjelmezes Bogyónak öltözött. Az óvónénik is kitettek magukért, az egyikőjük például Borka elmondása szerint tavi békának öltözött. Itt jött el az a pont, amikor őszintén sajnáltam, hogy erről lemaradtam, mert ugyan a fantáziámra nem lehet panasz, de ezt mégis nagyon nehezen tudtam elképzelni. Aztán kifejezetten csalódott voltam, amikor kiderült, hogy az óvónéni nem is tavi béka volt, hanem tavi tündér (azért nem mindegy, lássuk be), aki papírból hajtogatott békákat osztott a gyerkeknek. A mi pandamacink valószínűleg leragadt a békáknál és megzavarta a zöld arcfesték.

         Emese maximálisan részt vett a farsangi készülődésben, és magától értetődőnek vette, hogy ő is Borival tart a mulatságba. Szerencsére nem talált ki semmilyen új jelmezt, hanem első pillanattól kezdve lelkesen magyarázta, hogy ő Borka tavalyi cicamaskarájába fog bújni. Ez minden maradék ellenállásomat félresöpörte, korán indultunk és a még félig üres oviban Emese-cica is elfért. Egy ideig forgolódott a pókemberek és a hercegkisasszonyok között, majd szerencsére hamar megunta a dolgot és hazajöttünk még sütik feltálalása előtt (akkor nehezebb menet lett volna, az biztos).

GySzR:

És hogy mi bizonyítja legjobban a pandamaci jelmezem sikerét? A farsang után megkérdeztem Borit, melyik volt szerinte a legjobb jelmez, mire csak értetlenkedve annyit mondott:

- Hát az enyém!

141.-234. hét

A lányok előfarsangoltak a hétvégén, méghozzá Ele-Fülöpnél. Hetek óta számolták a napokat, gyakorolták a pingvintáncot és próbálgatták a fürdőruhát. Emesének volt is oka, mert az első alkalom, hogy az úszópelus helyett rózsaszín csíkos, sárga fodros fürdőbugyiban billeghetett. Borka még úszószemüveget is kapott, amit persze nem volt hajlandó felvenni, pedig rózsaszín. Az csak külön hab a tortán, hogy Velencén is ekkor volt a farsangi vigadalom, lehetett traktorra ülni, volt tűzoltóautó, kiszebáb égetés. Ráadásul ezen a hétvégén Mohácsot látta vendégül a város, így elárasztották a környéket a busók, ördögök és a táncosnők. A lányok vegyes érzelmekkel fogadták a dolgot. Borkát azonnal megnyerték maguknak egy szem cukorral, onnantól kezdve fülig ért a szája. Emese eleinte határozottan félt, mégis le nem vette volna a szemét róluk, gyanakodva méregette őket. Aztán néha már kicsúszott egy-egy félmosoly az arcára és látszott, hogy tetszenek neki a kereplők, a bundák és a szarvak, de a jó busó az a busó, amelyik tisztes távolságban marad. De egyértelmű, hogy irtózatosan foglalkoztatja a dolog, mert a legváratlanabb pillanatokban is szóba hozza (még hetekkel később is), hogy akkor most a busókban tényleg aranyos bácsik vannak-e bent és ugye az ördög sem volt igazi és lám Borit sem bántott, hanem a nyakába vette.

         Ele-Fülöp iránt érzett szerelem sem csitult egy csöppet sem, továbbra is tomboltak a közös táncnál, visongtak, röhögcséltek, nagyokat ettek, kisírták Papitól a fagyit is, sokat játszottak, önfeledtek voltak és ragyogtak. Jó volt rájuk nézni.

GySzR:

Borka majdnem minden nap elmondja, hogy már nem emlékszik arra, hogy mi volt az ebéd. Bezzeg a minap!

- Anya! Az oviban ma almás-kókuszos répagolyó volt az ebéd. Csinálsz te is?

Hmm. Lehet, hogy mégis jobb, ha elfelejti.