az első találkozásq0 |
A hét legnagyobb eseménye
mindenképpen Emese születése volt, mostantól kettőjükről fogok írni, de még
utoljára szentelek egy egész fejezetet csak Borkának, a frissen született
nővérnek.
Majdnem ugyanannyira
izgultam azon, hogyan fogja Bori eltölteni nélkülem azt a három napot, mint
szülésen, de szerencsére alaptalanul. Az intenzív nagyszülői kényeztetésnek
köszönhetően teljesen jól érezte magát, már szinte csalódott voltam, mennyire
nem is hiányoztam neki. Amikor először járt látogatóba a kórházban, akkor csak
az érdekelte, hogy hol a Baba, majd induláskor egyszerűen megfogta az apja
kezét és közölte, hogy pá-pá, majd elsétáltak. Még vissza se nézett, pedig én
teljesen megsemmisülve kivártam, hogy eltűnjön a folyosó végén. Mentségére
legyen mondva, állítólag rekord gyorsasággal szaladt haza a játszótérről,
amikor megtudta, hogy azért kell indulni, mert Apa jön értünk a kórházba.
Persze meg kell jegyeznem, hogy a lelkesedés leginkább a babának szól, és nem
nekem. Hihetetlenül boldog volt, amikor először láthatta a kis húgát. Úgyhogy soha
rosszabbat, remélem sokáig így is marad és nem viseli meg nagyon a trónfosztás,
mert én ígérem, egy fikarcnyit sem fogom kevésbé szeretni, mint korábban!