2012. május 31., csütörtök

93. hét


az első találkozásq0

A hét legnagyobb eseménye mindenképpen Emese születése volt, mostantól kettőjükről fogok írni, de még utoljára szentelek egy egész fejezetet csak Borkának, a frissen született nővérnek.
Majdnem ugyanannyira izgultam azon, hogyan fogja Bori eltölteni nélkülem azt a három napot, mint szülésen, de szerencsére alaptalanul. Az intenzív nagyszülői kényeztetésnek köszönhetően teljesen jól érezte magát, már szinte csalódott voltam, mennyire nem is hiányoztam neki. Amikor először járt látogatóba a kórházban, akkor csak az érdekelte, hogy hol a Baba, majd induláskor egyszerűen megfogta az apja kezét és közölte, hogy pá-pá, majd elsétáltak. Még vissza se nézett, pedig én teljesen megsemmisülve kivártam, hogy eltűnjön a folyosó végén. Mentségére legyen mondva, állítólag rekord gyorsasággal szaladt haza a játszótérről, amikor megtudta, hogy azért kell indulni, mert Apa jön értünk a kórházba. Persze meg kell jegyeznem, hogy a lelkesedés leginkább a babának szól, és nem nekem. Hihetetlenül boldog volt, amikor először láthatta a kis húgát. Úgyhogy soha rosszabbat, remélem sokáig így is marad és nem viseli meg nagyon a trónfosztás, mert én ígérem, egy fikarcnyit sem fogom kevésbé szeretni, mint korábban!

Gólyahír

Pünkösd vasárnap, gyereknapon, háromnegyed hatkor, a kórházba érkezést követő 15. percben megszületett második kislányunk, 3130 grammal és 54 centiméterrel. Miután hónapokig vaciláltunk, hogy a Dalma vagy az Enikő nevet kapja, születése napján eldöntöttük, hogy Emese lesz. Csőkör Emese. Ezt a nevet méltánytalan módon eddig azért mellőztük, mert az Apja szerint azzal a mondókával fogják majd csúfolni az óvodában, ami úgy kezdődik, hogy "Emese, Emese nem..." és "...fene se" a vége, de aztán sikerült meggyőzni, hogy ezt még én sem ismerem, nemhogy az épp mostanában születő leendő óvodás korosztály.
Azt egyelőre nem sikerült eldönteni, hogy Cseh Laci nyer 400 vegyesen aranyat hazai rendezésű európabajnokságon, amikor én szülök, vagy ha én szülök akkor lesz aranyérmes itthoni EB-n, de eddig kettőből kettőször így történt, úgyhogy most már felettébb érdekel, mikor kapunk ismételten rendezési jogot úszó EB-re.
Emese, ezt persze mondanom sem kell, egy elképesztően gyönyörű kis béka, kerekfejű és lehet, hogy előbb lesz csatt a hajában mint Borkának, mert ha hosszabbnak nem is hosszabb, de sűrűbbnek biztosan máris sűrűbb a haja. Eddigiek alapján úgy néz ki, hogy ő is egy kis zabagép, de szerencsére egy kicsit jobban szeret aludni, mint a nővére.

2012. május 17., csütörtök

92.hét


A héten tovább bővült az otthoni járműparkunk, Borka kapott ugyanis egy új kismotort, már kész motorflotta parkol a teraszunkon. Ráadásul nem is akármilyen az új szerzemény: piros és még egy Micimackós csengőt is szerelt rá az apja. Ez lenne a legmenőbb kismotor az egész játszótéren, ennek ellenére, vagy lehet, hogy pont ezért Bori örömest elnézegeti otthon, csenget vele, tologatja, de ha indulunk sétálni, és választani kell, akkor a régi ütött-kopott kéket visszük.
Mindemellett meglepően műszaki érdeklődésű a kisasszony. A vonatmániáról már meséltem, de van egy másik őrület is, az autó kormánya. Borka ugyanis fél perc alatt képes a csomagtartón keresztül a vezetőülésre mászni és ko-ko felkiáltással hosszasan kormányozni. Már a slusszkulcsot is be tudja tenni, az egyetlen szerencse, hogy nem ér le a lába a pedálokig. Teljes lázban van, ha valahova autóval megyünk és a menetidőbe bele kell számítani, amíg Bori is kormányoz. Kapott régebben egy játék műszerfalat kormánnyal és sebváltóval, ami annyira a szívéhez nőtt, hogy napokig azzal aludt. Az összes járművet felismeri, teljes az eufória minden mellettünk elhaladó busznál, biciklisnél, villamosnál, és pizzás fiúnál, már ismeri a hajót, a trolit, a dömpert, valamint minden egyéb, ami nem autó az Borka szerint kukásautó. A másik kedvenc ugyanis a ku-ku, úgyhogy szemétszállítási napon fel-alá mászkálunk a környéken, és annyira jó fej kukásaink vannak, hogy mindig visszaintegetnek Borinak. Most már minden pelenkázásnál megbeszéljük, hogy a kukásbácsik fogják majd elvinni a pelust és hogyan emeli fel az a bizonyos szerkezet a kukát.
Ráadásul ismeri a bicikli alkatrészeit, a pedáltól kezdve a kormányig és mindig elmondatja, hogy apa majd vesz neki is biciklit és lesz hozzá sisakja (si-si és mutogatja a fejét). Na és van annál izgalmasabb, mint amikor apa előveszi a szerszámokat? Jöhetek én a babákkal, ha egyszer ott a mérőszalag vagy a csavaros doboz… Mi lenne, ha fiúnak születik?

2012. május 10., csütörtök

91.hét


A hétvégén az utolsó hármasban tett kirándulásunkat töltöttük Egerben egy wellness hotelben. Borkánál a wellneszezés kimerült abban, hogy mennyire jól visszhangzik az uszoda, amikor sikít, ha be szeretnénk varázsolni a medencébe, illetve azóta, ha halat lát, mindig elmutogatja, hogy apa is tud úgy úszni, mint a halak. Ennél viszont sokkal nagyobb sikere volt a svédasztalos félpanziónak. Itt ugyanis feladtam a kisgyermekek egészséges táplálásához nyújtott vezérelvek betartását, így Borkának még a homloka is tejszínhabos volt az oroszkrém tortától és tejben úszó csokis nyúlbogyót evett reggelire. Számomra teljes rejtély, hogy honnan tudta, hogy az finom és azt pedig végképp, honnan tudta, a tőle öt méterre lévő sültek között elhelyezett tálról, hogy abban is édesség, áfonya lekvár van? Mindenesetre addig mutogatott, hogy azt-azt-AAAAZT!, hogy végül azt ette, sonkával és sárgadinnyével. És azt magyarázza meg nekem valaki, hogy a gyerekek miért imádják annyira a virslit?
A jó időre való tekintettel kirándultunk is sokat. Bori szerencsére nem volt csalódott, hogy a fátyolvízesés helyén annyi víz folyik, mint otthon a fürdőszobában, ha csak félig nyitom ki a csapot, helyette viszont teljesen lenyűgözte a zsibvásár, ami a szurdok bejárata előtt van. A legnagyobb szenzációt azonban mégis a felsőtárkányi kisvasút jelentette. A kisfiúkat megszégyenítő lelkesedéssel mászott be a vezetőfülkébe, fel-alá mászkált a sínen és mondogatta, hogy si-hu-hu (mielőtt aggódnátok, naponta összesen 4 vonat megy végig a pályán) és az utazás végén nem akart kiszállni.
Remélem feltankolt kényeztetéssel is amennyire csak lehet, de azt tuti, hogy jól érezte magát!

2012. május 3., csütörtök

90.hét


Borka a héten kimászott a kiságyból. A délutáni altatás során örömmel nyugtáztam, hogy annyira csönd van, hogy már biztos elaludt és gondoltam végre lesz 5 perc nyugtom a kanapén, mire meglepődve hallottam, hogy valaki tolja a játék babakocsit, majd azon nyomban megjelent Bori is fülig érő szájjal, leírhatatlanul elégedett mosollyal. Minden rendes gyerek ilyenkor minimum fejre esik, ő viszont kérésre bármikor bemutatja, hogy milyen simán ki tud mászni. Anyai nagyanyja persze egyből lelkesen indítványozta, hogy vegyünk ki pár rácsot, hogy tudjon könnyen ki-be közlekedni, de az apja egyből megvétózta a dolgot, szerinte inkább rácsozzuk be a tetejét is! Tény és való, hogy az ágyrács az utolsó előtti védelmi vonal (amíg egy méter alatt van, az utolsó a kilincs), ami garantálja a szülői ágy Bori-mentességét hajnaltájban, arról nem is beszélve, hogy altatáskor is néha az utolsó esélyem, hogy ha sokáig az ágyában van, előbb-utóbb csak megunja és lefekszik aludni. Amíg viszont dűlőre jutunk a rácskérdésben, addig megelőzésképpen hálózsákban alszik.
         A jó időre való tekintettel Borka sokat kirándul mostanság. Krisztivel és Balázzsal végigmásztuk a Kopaszi-gátat, ahol Bori tisztán jó szándékkal vezérelten megkergette a kacsákat. Mindezt úgy, hogy az uzsonnára vitt kukacot (= buláta) szerette volna megosztani a szárnyasokkal, akik félreértették a feléjük kinyújtott kézzel lelkesen totyogó Borit és inkább menekülőre vették a figurát. Persze Borkát sem kellett félteni, mert amint hatótávolságon kívül kerültek a kacsák, egy vállrándítással elintézte a dolgot és megette az eleséget. A hétvégéket pedig mostanában a Normafán tölti kisvonat nézegetéssel. A vonatok ugyanis továbbra is nagy kedvencek, legyen itt szó akár meséről, akár játékról, a gyermekvasúton közlekedő gőzmozdony pedig a favorit. Ha kérdezik, simán elmondja, hogy a kéményből gőz jön, a vonat sínen megy és azt mondja, hogy si-hu-hu, van kereke, a mozdonyvezetőnek pedig sapkája van és azt kell neki mondani, hogy pá-pá.