196.-290. hét

Nem tudom meséltem-e már, de a mi ajtónk előtt van a varázslépcsőház. Nem tudom, hogy kamaszodnak-e a lányaim, vagy csak egyszerűen ez egy ilyen időszak, de bizony néha kóros mértékben eluralkodik otthon a hiszti. Borkának sikerült a minap annyira felhúznia, hogy úgy gondoltam mindannyiunknak javára válna, ha egy kis szünetet iktatnánk be a közöttünk lévő kommunikációs viharba mielőtt valami olyasmit teszek, amit később megbánnék, már csak azért is, mert az egyéb elfogadható eszközökből kifogytam. És ekkor sugallatszerűen hasított belém a gondolat, hogy Borit kirakom a lépcsőházba, és megmondom neki, hogy ez egy varázslépcsőház, ahol majd visszaváltozik az én régi Borimmá, és ha ez a csoda megtörtént, akkor az a nyugodt és hisztimentes Bori becsöngethet. Valószínűleg Ranschburg Jenő forgolódik a sírjában és a gyermekpszichológusok többsége is felszisszenne a módszer hallatán, de valamiért mégis működött. A hiszti abban a pillanatban abbamaradt, amint a bejárati ajtó becsukódott és egy percen belül becsöngetett egy nyugodt kiadású Bori. Azóta már Emese is élvezte a varázslatot, sőt már olyan is történt, hogy Borka a hiszti közepén közölte, hogy ő kimegy megnyugodni a varázslépcsőházba, kivonult, majd nemsokára becsöngetet és higgadtan bejött. Lehet, hogy itt tényleg valami varázslat van?

GySzR:

Csak a fürdőszoba ajtón keresztül hallottam, hogy Borka kissé ingerülten magyaráz Emesének:

- De nem érted, Emese? Tündérek meg törpék csak a mesékben vannak! Nincs más, ami igaziból is repked, csak a fogtündér és a Mikulás a rénszarvasokkal! A többi csak mese, értsd már meg!

195.-289.hét

Kimenőt kaptam estére, és olyan 9 körül értem csak haza. Lábujjhegyen közelítettem meg a bejárati ajtót, pedig már a liftből kilépve gyanút kellett volna fognom, hogy a két emelettel lejjebb sejthető hangzavar bizony tőlünk jön. Amint elfordult a kulcs a zárban a lányok visongva szaladtak elém:

- Anyaaaaa! Elaltattuk Apát!

És valóban Apa a gyerekszoba szőnyegén feküdt az igazak álmát aludva, valahol a feje alatt egy mesekönyvvel. A lányok igen gondosan az összes babaruhát és babatakarót felhasználva betakargatták, majd szépen körberakták plüssállatokkal, nehogy rosszat álmodjon. Azért még gyanútlanul megkérdeztem, hogy azért aludt-e el Apa, mert már olyan sokat mesélt? Aztán kiderült, hogy nem, előtte meg hokimeccset néztek hármasban. De azért egy cseppet sem voltak elkeseredve, azt mondták elmehetek máskor is.

GySzR:

Valamelyik sportközvetítés alatt térfélcsere volt. Emese elmésen megkérdezte:

- És átviszik a kapukat?

194.-288. hét

Az oviban ezen a héten tartották a farsangot és már tavaly szeptember óta mindannyian úgy tudtuk, hogy a lányok mindketten hastáncosnőnek öltöznek. Így volt ez egészen a farsang napján az indulást megelőző 20 percig. Úgy látszik Ele-Fülöpös kaland betett Emesének, ugyanis amint meglátta, hogy előkerült a poló is ruha alá, közölte, hogy márpedig ő bizony nem szeretne hastáncosnő lenni. Szuper. A helyzetet végül Bori tavalyi cicajelmeze mentette meg, így végül egy hastáncosnőduó helyett egy magányossága miatt kissé durcáskodó szóló hastáncosnővel és egy vidám cicával indultam útnak. Boriék csoportjában legalább hat Elza kerengett, így kifejezetten felüdülést jelentett a jelmeze. Emesééknél pedig a nagyfiúk ugyan érthetően és artikuláltan elmondták, hogy minek öltöztek, de esküszöm életemben nem hallottam még azokról a karakterekről. Kicsit cikinek éreztem volna harmadszor is visszakérdezni, és teljesen egyértelművé tenni a műveltségem ilyen nagyfokú hiányosságát a témában, így csak csendben megállapítottam magamban, hogy valami harcosok. Őszintén kíváncsi vagyok a lányaim, jövőre mit találnak ki!

GySzR:

Emesével teljesen véletlenül kezünkbe akadt egy Lego katalógus és ahogy lapozgattunk lenyűgözött, hogy milyen magabiztossággal és jó találati aránnyal mondja meg, hogy melyik a sztarbarszos és melyik a nindzsalego. Hiába, ragad rá az oviban a koszon kívül más is!