Borka ismét frissítette az
otthoni kórokozóállományt, most egy taknyos-köhögős típussal, ami
mindannyiunkat kiütött. Az első nap, amikor nem ment oviba, kijelentette:
-
Anya, én nem fogok meggyógyulni.
-
Miért?
-
Mert, nem akarok oviba menni.
Na, erre varrjatok gombot!
Pár óra alatt felmérte a másodlagos betegségelőnyöket. Aztán akkor is
lenyűgözött, amikor szólt, hogy fáj a füle, majd a fül-orr-gégészeten gond
nélkül forgatta a fejét és hagyta, hogy mindenféle oda nem illő dolgot
dugdossanak a fülébe. Végül egy jó kis középfülgyulladás miatt antibiotikum
kúrára ítéltetett. Aztán mivel Meskének ugyanolyan zöld genny folyt az orrából
és ugyanolyan randán krahácsolt, hogy engedtem a kérlelésnek (én is, énis, ÉNIS!), hogy ő is kapjon
abból az áhított szirupból, melytől pár hónapja még öklendezett. Ez az utánzás
dolog mostanában csúcspontra jutott. Emese mindenhová követi Borkát, és egész
nap azt hajtogatja, hogy énis, énis!
A kedvencem az, hogy ő is leguggol amikor Borka pisil, sőt még néha nyög is
hozzá! Ha bújócskázunk és megtalálja Borkát ő is gyorsan odabújik. De a legjobb
az, amikor például Borka ráül a motorra erre Mesike ott toporzékol, mire én
nagy nehezen meggyőzöm, hogy az autó sokkal jobb. Ebben annyira jó vagyok, hogy
mire Meske végre ráülne az autóra, addigra Bori is az autót szeretné és így
újabb alkalom nyílik a vitára. A korábbi konfliktus célpontja, a motor, meg már
senkit sem érdekel egy cseppet sem, hiába hasonulok meg és vallom teljes
mellszélességgel, hogy a motor a legjobb. A közös nyavalya, meg a hirtelen
betörő rossz idő végképp a lakásba szorított minket és feladják a leckét a
lányok rendesen. De azért gyógyulgatunk, gyógyulgatunk.
GySzR:
Sose találnátok ki, mi
Emese két legújabb szava: bubojé
(avagy buborék) és ojjszo (orrszívó).
Most már legalább tudom, hogy az élet mely területén van mondanivalója
számunkra.