2013. november 3., vasárnap

75.-168. hét



A Millenárison sétáltunk, amikor egy pillanatra levettem a szemem Meskéről. A következőben azt láttam, hogy egy kacsát kerget, miközben azt szajkózza, hogy áááp-áááp, amiről a kacsa nem tudta, hogy azt jelenti, hogy háp-háp, ezért menekülőre fogta és gondolta, hogy a tó vizén keres biztos menedéket. Hát tévedett, Emese ugyanis halálmegvető bátorsággal utána vetette magát, elhasalt majd a halakat is veszélyeztetve elmerült a vízben. Szerencsére inni nem ivott belőle, mert addigra kikaptam és mielőtt aggódnátok, a kacsa is megúszta. Őrült sprintbe kezdtem a karomban csöpögő és sírdogáló Emesével, a babakocsival és a mögöttem zokogó Borkával, aki végre tényleg futott a futóbiciklijével, bár kivülállók szemében némiképp csökkentette az érdemét, hogy közben azt visította, hogy „ne hagyjatok itt!!!” Szerencsére épp a közelben volt Mami, akinek leadtam a drótot telefonon, hogy fűtse az autót (szegény nem tudta elképzelni mi történhetett). Emese már a kocsiban megnyugodott, az esést követő 10 percben pedig otthon ült egy kád forró vízben és épp mélységes felháborodásának adott hangot, mondván, hogy lehet máris fürdés, úgy hogy kimaradt a vacsora. Azóta is emlegeti az esetet, ha kacsa, tó vagy a Millenáris szóba kerül, akkor mondja, hogy „taccs”, mire mi elmondjuk, hogy igen Emese beleesett a tóba. Erre aztán kuncog egy nagyot, amiből arra következtetek, hogy túl nagy traumát nem jelenthetett neki a dolog.
         Az én egyetlen Borkámat pedig nagyon megdicsérte az ovónéni, mert bárki is sír az oviban, ő odamegy és megvigasztalja. Sőt egyik nap fura volt nekik, hogy milyen sok gyerek sír egyszerre és kiderült, hogy azt játszották, hogy ők a gyerekek, akik zokognak, Bori meg az anyukájuk, aki megvigasztalja őket. És azt is mondta az ovónéni, hogy legyek nagyon büszke rá és én tényleg az is vagyok.

GySzR:

A hétvégén a nagyszülőknél jártunk és Bori elment misére a Nagyival. Nagyon szépen viselkedett, csendben ült és nézelődött, egészen az átváltoztatásig, amikor a legnagyobb áhítat közepén a harangozásnál jó hangosan megkérdezte:
- Most ebédidő van?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése