78.-171. hét

Borka ismét frissítette az otthoni kórokozóállományt, most egy taknyos-köhögős típussal, ami mindannyiunkat kiütött. Az első nap, amikor nem ment oviba, kijelentette:

-         Anya, én nem fogok meggyógyulni.

-         Miért?

-         Mert, nem akarok oviba menni.

Na, erre varrjatok gombot! Pár óra alatt felmérte a másodlagos betegségelőnyöket. Aztán akkor is lenyűgözött, amikor szólt, hogy fáj a füle, majd a fül-orr-gégészeten gond nélkül forgatta a fejét és hagyta, hogy mindenféle oda nem illő dolgot dugdossanak a fülébe. Végül egy jó kis középfülgyulladás miatt antibiotikum kúrára ítéltetett. Aztán mivel Meskének ugyanolyan zöld genny folyt az orrából és ugyanolyan randán krahácsolt, hogy engedtem a kérlelésnek (én is, énis, ÉNIS!), hogy ő is kapjon abból az áhított szirupból, melytől pár hónapja még öklendezett. Ez az utánzás dolog mostanában csúcspontra jutott. Emese mindenhová követi Borkát, és egész nap azt hajtogatja, hogy énis, énis! A kedvencem az, hogy ő is leguggol amikor Borka pisil, sőt még néha nyög is hozzá! Ha bújócskázunk és megtalálja Borkát ő is gyorsan odabújik. De a legjobb az, amikor például Borka ráül a motorra erre Mesike ott toporzékol, mire én nagy nehezen meggyőzöm, hogy az autó sokkal jobb. Ebben annyira jó vagyok, hogy mire Meske végre ráülne az autóra, addigra Bori is az autót szeretné és így újabb alkalom nyílik a vitára. A korábbi konfliktus célpontja, a motor, meg már senkit sem érdekel egy cseppet sem, hiába hasonulok meg és vallom teljes mellszélességgel, hogy a motor a legjobb. A közös nyavalya, meg a hirtelen betörő rossz idő végképp a lakásba szorított minket és feladják a leckét a lányok rendesen. De azért gyógyulgatunk, gyógyulgatunk.

GySzR:

Sose találnátok ki, mi Emese két legújabb szava: bubojé (avagy buborék) és ojjszo (orrszívó). Most már legalább tudom, hogy az élet mely területén van mondanivalója számunkra.