Végre
elérkezett a várva várt karácsony! Borka már napok óta számolta, még hányat
kell aludni. Reggelre meghozták az angyalok a fát, Borinál szájtátós lett a
siker, Mesi viszont csalódottságának adott hangot, mert szerinte túl nagy lett! Így tegyen az ember a
kedvükre! Tavaly meg Borka elégedetlenkedett a túl kicsi fa miatt. Sakk matt. Köszönöm a tippeket, nem, nem lesz
jövőre két karácsonyfánk! És akkor még az is világossá vált, hogy nem teljesül
a másodszülöttünk fő karácsonyi kívánsága, a hóember sem. Próbáltam menteni a
menthetőt és némi főtt tojásból tákolt hóemberszerűséget kaptak reggelire.
Közepesen zajos volt a fogadtatás, hiszen a nap fő attrakciója az ajándékok
megérkezése volt, melyet Jézuska a pásztorjátékra időzített. Ennek megfelelően
Borkát az egész előadás alatt egyetlen egy dolog érdekelte, mikor születik már
meg a Jézuska, és lesz már vége az egésznek, hogy végre hazamehessünk. Emese
még valószínűleg nem látta át teljesen a dolog lényegét, ugyanis olyannyira nem
hozta lázba a dolog, hogy elaludt az előadás közben az ölemben. Olyan
szempontból érthető a dolog, hogy idén sok éneklős rész volt a pásztorjátékban,
ezek alatt bóbiskolt, de ha tapsoltak, ő is felriadt és lelkiismeretesen
csatlakozott. Jézuska idén is jól szerepelt, Emese azóta is csak azért hord
kesztyűt, mert azt a Jézuska hozta neki, Borka pedig elválaszthatatlan a
rózsaszín pónijától, amit némi fenntartással vettem meg, mondván, hogy hegyben
állnak otthon a plüss állatok, minek még egy, de szerencsére tévedtem. Ez valahogy
más és imádott darab lett.
Aztán
karácsony másnapján megkezdtük karácsonyi turnénkat. A lányok elegendő mennyiségű
ajándékot gyűjtöttek, kiderült, hogy Emese szereti a kaviárt, Borka meg
továbbra is nagy rajongója maradt a szaloncukornak. Meske is megkapta végül a
hóemberét, ami annyira mégsem tetszett neki, mert rájött, hogy a hó felháborítóan
hideg és csúszós, szóval jövőre lehet, hogy inkább mégis Legót fog kérni. Azért
angyalkát hajlandó volt csinálni, de csak Bartos Erika miatt, Borka viszont
ismét felfedezte, hogy szánkózni jó dolog.
GySzR:
Azt
hiszem lebuktunk. A gyerekek saját ajándékai és azok csomagolópapírjai rejtve
maradtak, az viszont kivitelezhetetlennek tűnt, hogy másoknak készült ajándékok
készítését és pakolását ne vegyék észre. Borka hamar átlátta, hogy itt svindli
van a dologban, konkrétan vásárlás. Ezért próbáltam menteni a menthetőt és
bizalmasan közöltem vele, hogy a felnőttek veszik
egymásnak az ajándékot. Erre szavamba vágva mondta:
- Hát persze! A Jézuska
csak a jó gyerekeknek hoz ajándékot! A felnőtteknek nem! Arra
nincs is ideje!
Borka
jó gyerek. Kétség nem fér hozzá.