115.-208. hét

A héten igazán jutott pancsolásból a lányoknak annak ellenére, hogy az időjárás nem volt a legkegyesebb hozzánk! A Balatonnál és a Medencei-tónál is (annak legalább van értelme) jártunk. A Balatonnál szó szerint lyukasra csúszdáztam a vadonat új fürdőruhám bugyiját. Mindezt persze nem teljesen önszántamból, hanem Borka bíztatására és alátétjeként (na jó, azért nem éreztem magam nagyon áldozatnak, sőt Bori nélkül elég ciki lett volna a szinte kizárólag 10 éven aluli gyerekek között sorban állni). Aztán Borka a kiscsúszdán egyedül is egyre bátrabb lett és oda jutottunk, hogy nem kap sírógörcsöt, ha víz megy a szemébe, vagy vizes lesz a haja. Velencén már oda is eljutottunk, hogy önként és dalolva ugrált a medence széléről és még elkapni sem kellett. Mesketén idén valahogy kevésbé ütköztek ki a vízimádat jelei, de úszógumival már mindketten nagyon ügyesen tudnak úszni. Emese viszont cserébe sokkal jobban élvezte a svédasztalos ellátást és minden izgágasága mellett is kis tokás hurkás kislány lett belőle. Persze Tihanyt is élvezték a lányok, de a nagy durranás mégis Ele-Fülöp volt. Gyakorlatilag egész nyáron a pingvintáncot gyakorolták, bármikor bármilyen helyzetben, határtalan lelkesedéssel kánonban éneklik, billegnek, totyognak és rázzák a popsijukat. Gondolhatjátok, hogy ezek után milyen eufóriát jelentett mindez Ele-Fülöp kezét fogva! Én ha kitenném a lelkem akkor sem tudnék olyan örömöt szerezni Borinak, mint Ele-Fülöp azzal, hogy megölelgeti. Ráadásul Mamiék ezzel megkezdték Borka szülinapi ünnepségsorozatát és megkérték Ele-Fülöpöt hozzon az ünnepeltnek tortát és egy kis plüsselefántot. Ele-Fülöp még a gyertyát is segített elfújni és az én nemsokára négy éves lányom csak úgy ragyogott. Esti táncnál Borkának fix helye volt Ele-Fülöp mellett, és a korábbi tapasztalatok alapján már a vonatozásnál is biztosított a farkinca fogó első hely, itt azonban némi konfliktus adódik a családon belüli leosztásból, ugyanis ez Meskete is legfőbb vágya. De ha akadnak is krokodilkönnyek, mindenkit biztosíthatok, hogy a lányok rém boldogok és elégedettek voltak a héten.

GySzR:

Emesének teljesen elcsúszott a napirendje a nyaralás alatt. A délutáni alvás kuriózumszámba megy, este meg majdnem ő alszik el legkésőbb. Ennek megfelelően reggelente nem akaródzik felkelni. Nem mondom persze, hogy annyira bánom, hogy nem ugrál már reggel hatkor a hasamon, de amikor már mindannyian felöltözve, korgó hassal várjuk, hogy mehessünk végre reggelizni, akkor jó lenne ha felébredne. Egyik ilyen alkalommal alvás közben a fülibe súgtam Emesének, hogy kér-e virslit.

- Igen! – és egy szempillantás alatt kipattantak a szemei és vigyorogva felugrott.