Bori lányomnak új mániája
van. Az ujjközkosz. Felfedezte ugyanis, hogy a lábujjai között zokniszöszök
telepednek meg és azokat ki lehet, sőt egyenesen kötelező kiszedegetni. Napi
15-ször. És nem csak a sajátját, hanem az enyémet és persze Meskéjét is. Szóval
eddig is egy szélmalomharcnak éreztem, hogy zoknit tartsak a húsos kis talpain,
de most már szinte lehetetlen, feladtam, és energiáimat arra koncentrálom, hogy
legalább Emese görbe lábain maradjon valami ruhadarab. Az ujjközkosz mánia
mostanra pedig oda fajult, hogy reggel mikor bementem Borihoz már a lábát
tanulmányozta és közölte velem, hogy az ujjközkoszok felébredtek. Remek,
gondoltam, ismét szép napra ébredtünk!
Emesét viszont elrontottam.
Egy délutáni séta alkalmával ugyanis nem aludt el és elkövettem azt a végzetes
hibát, hogy kivettem a babakocsiból a játszótéren*. Sőt még a
hintába is beültettem és a babacsúszdán is lecsúszhatott. Fülig ért a szája és
nagyon tetszett neki, az ott lévő nyüzsgésről nem is beszélve. Kis Cukorfalat
kezd rácsodálkozni a világra, és képzeljétek, tud tátott szájjal is vigyorogni
– ha kutyát lát, imádja nézni a gyerekeket és mostanság hülye lesz erről a
lehetőségről holmi alvás miatt lemondani. És mivel a földre még nem lehet
letenni, Borkát meg ha egyszer végre kiérünk a játszótérre képtelenség onnan másfél
óránál hamarabb kirobbantani, igen intenzíven gyúrok karra, Mesike ugyanis ott
trónol és mindent szemmel tart. (Mindezt azért írom le ily részletesen, hogy ne
sírjam vissza, amikor végre le lehet Emesét rakni és ketten fognak folyamatosan
háromfelé futni.) További rövid híreink, hogy Meske kinövesztette az ötödik
fogát, végre elkezdett látható mennyiségeket is enni és kukucsjáték-függővé
vált. Visongva nevet rajta, és ha nem is túl jó minőségben, de sikerült
megörökíteni. Ha van egy felesleges percetek, nézzétek meg, garantált
felvidulás, a csattanó a végén!
GySzR:
Ha gyurmázunk Borka mindig
kéri, hogy csináljak neki babát. Egyszer úgy igyekeztem a kedvébe járni, hogy
egyből gyúrtam neki egy babát, majd nagy lelkesen mutattam és kérdeztem:
-
Na, mi ez Bori?
-
Gyurma.
– mondta teljesen érzelemmentes arccal.
* Igen,
feladtam a hordozóban cincálást és áttelepítettem Mesit a babakocsiba, Borkát
meg kipateroltam a kismotorra, amihez kapott egy helyes madzagot és a kritikusabb
emelkedőkön, a séta vége felé, vagy ha időre megyünk valahova (illetve
forgalmasabb helyeken) azzal húzom. Egy kicsit azért elbizonytalanodtam, hogy
mi volt jobb egyszerre cipelni Emesét és tolni Borit, vagy Emesét tolni és
Borkát húzni egy időben, de akár ikertestvére is lehetne valamelyiknek, nem
igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése