44.-137. hét

A lányok megtáltosodtak a héten. Borka már kétszer is pisilt a wc szűkítőn, bezsebelte az elismeréseket, kicsit fürdött a figyelemben, majd úgy döntött, hogy most már megmutatta, hogy ezt is tudja, de jó neki a pelus. Amúgy a legjobban azt élvezte, hogy ilyenkor beköltöztünk a fürdőszobába, és ő ott trónolt, míg én meséltem. Mindeközben látványosan megnőtt a wc-papir és a víz fogyasztásunk, mert a törölgetés és a lehúzó gomb nyomogatás tűnt a legérdekesebbnek. Ezalatt Emese kipakolta az összes piperémet, ráadásul, amikor valami izgi előkerült, akkor Borka lehúzott nadrágját feledve vetődött és egy hatalmas hasassal landolt a kőpadlón. Aztán amikor egy héten keresztül eredmény nélkül teletek ezek a szeánszok, ideiglenesen ismét beszüntettem őket. Ami viszont jó hír, hogy Bori egyedül mos kezet, feléri ugyanis a csapot. Azért elárulom, hogy nem bántam volna, ha nyárra esik ez az időszak, talán jellemzi a helyzetet, hogy Bori már úgy vonul be a fürdőbe, hogy közli

- Anya, nem pancsolok sokat, jó?

Meske meg egyedül iszik, és minden alkalommal földhöz vágja utána a poharat, majd egy fél mosollyal rám néz és határozottan azt a kérdést lehet kiolvasni a tekintetéből, hogy

- Na, erre most mit lépsz?

Mit? Hát felveszem. Hátha iszik még. Továbbra is lúzer anyu vagyok. Vagy úgy is nézhetjük, hogy jó fej, aki szintén úgy gondolja, hogy jó játék 10 perc alatt 50-szer felvenni egy poharat.

Hogy telt a Húsvét? Jövőre csak jobb lehet… Mesketém lázasan töltötte a nagyhetet, de szó szerint. Még csütörtökön meg is jegyeztem, hogy hihetetlen, hogy mit ki nem bírnak a gyerekek, mert akkor már 5 napja lázas volt, 3 napja nem evett, nem ivott, alig aludt és mégis, kicsit nyűgösebben ugyan, de négykézláb jött ment a lakásban és vadászott Bori felügyelet nélkül hagyott javaira. Én már tuti kinyúltam volna, aztán Nagypéntekre (mikor máskor?), ő is így tett, így bevonultunk a János kórházba. Sokszor eszembe jutott, hogy régen milyen magas volt a csecsemőhalálozás, és milyen jó, hogy most született, mert biztos nehezebben vészelte volna át a dolgot az a két liter steril Rindex 5 nélkül. A szájába továbbra sem vesz a mellemen kívül semmit, ha mégis beletesznek valamit a beleegyezése nélkül, addig öklendezik, míg ki nem hányja. Szegénykémnek tele van a hócipője az egésszel, a vizsgálatokkal, a vizeletes tasakokkal, a tűkkel, már ha csak a szemetet jönnek kiüríteni, akkor is sírva fakad… Nekem meg a szívem szakad meg, amikor annyira rázza a hideg, hogy vacog az a hat foga, amelyikből ráadásul kettő még csak fél. Már azon is megsértődtem, hogy a felvételkor azt írták a státuszába, hogy „sovány testalkatú”, de mostanra aztán végképp megcsappantak a hurkák…

Szóval kedves Nyuszi, én az alábbiakat szeretném kérni:

-         ne kelljen Mesikét többször lefogni és másik három nővér se feküdjön rá

-         ne kerüljön rám több testváladék Emeséből, mert az elmúlt pár napban mindenből jutott, ami alul vagy felül, természetes vagy mesterséges nyíláson elhagyhatja hab testét

-         egyszerűen szólva, gyógyuljon meg végre!

Bori eközben apai nagyszülőkkel húsvétolt, nélkülem. Így csak elbeszélések alapján tudom, hogy páros lábbal ugrált, úgy örült a nyuszi ajándékoknak, a locsolás elől bebújt az ágy alá, a tojásokat pedig én kaptam. A menü és a sonka dömping is ínyére való volt és bár nem sokon múlt, szerencsére nem kapott csokimérgezést. Összességében mély benyomást tett rá ez a nyuszi dolog, de azért még van egy kis zavar a fejében. A minap ugyanis még a cipőjét és kipucolta és kirakta az ablakba, hátha jut még valami.

GySzR:

- famingló

 Mondjuk, tényleg több értelme van, mint a flamingónak.