Szerintem minden
kisgyereknek van lámpás időszaka, Emeséé most. Arra a varázsszóra, hogy
„lámpa”, felderül az arca, felnéz a plafonra és felveszi a szuperman tartást –
egyik öklét a magasba emeli, a lámpa felé. Ha pedig esetleg olyan helyre
jutunk, ahol több fényszóró is van, az kész eksztázis. Egyébként Meském olyan,
mint egy kis majom, próbál minket utánozni és irtó boldog, ha sikerül. Ezáltal
bármikor vevő egy kis tapsolásra vagy játék összekocogtatásra, és fülig érő
szájjal az egész lakáson keresztül követ, ha én is négykézlábra ereszkedem. Úgy
tűnik a következő szenzáció az integetés lesz. Néha sikerül azt is ellesnie,
bár nem mondom, hogy minden alkalommal és azonnal veszi a lapot, így megesik,
hogy az Apja reggel még 5 percig pápázik a lépcsőházban, ami annyira érdekes,
hogy Emese vigyorgó tátott szájjal bámulja. És amikor már az összes szomszéd is
neki drukkol és sutyiban integet az ajtók mögött, akkor becsukódik a liftajtó,
Meske pedig erősen integetésre emlékeztető kézmozdulatot tesz és azt mondja,
hogy pa-pa.
Borka pedig túlesett élete első hajvágásán. OK, én belátom,
hogy nem volt praktikus az előző frizurája, utál hajat mosni, folyton kócos és
lenyomja a sapka. Szóval tényleg csinos az új hajviselet… nekem mégis a szívem
szakad meg a kis kunkorikért. Egy párat eltettem emlékbe, de a legnagyobb
vigaszom mégiscsak az, hogy egyszer majd visszanőnek. Ugye, ugye?
GySzR:
Találjátok ki, mi lehet a csecsap és a kalalúz!
(hát
persze, hogy ketchup és kalauz!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése