Olyan kiszámíthatatlan a
gyerekek ízlése. Miért imádják a virslit? Miért szeretik, ha a babák pucérra
csupaszítottan hánykolódnak? És legfőképp miért vannak oda Bogyó és Babócáért?
Borin kitört a Bogyó és Babóca (BB) láz, ami szerintem még mindig jobb, mint az
Anna, Peti, Gergő, de azért jobbat is el tudnék képzelni. Nem reprezentatív
felmérésem szerint minden anyukának borsózik a háta Bartos Erikától és minden
öt éven aluli pedig imádja a könyveit. Az én lányom is BB rajongó lett. Amatőr
természetbúvárként nehezen tudom valahogy túltenni magam azon, hogy a csigának
és a katicának is négy végtagja van, hogy míg a mókus téli álmot alszik, addig
a katica és a csiga sapkát és sálat vesz, ha hidegre fordul az idő, és míg
legelső részben az az alapprobléma, hogy nem bírnak el egyedül egy cseresznyét,
pár résszel később meg már körtékkel repkednek. Közben látom, hogy a táplálkozási
láncot sem ez alapján fogja megérteni a gyermek, mert például a százlábú
egérfogaton közlekedik, a süni pedig jó barátja a csigának. Leginkább próbálom
az igazi állatok és a karakterek közötti párhuzamot titokban tartani. Csak azt
mondjátok meg nekem, miért fehér mindenkinek a feje? Ami viszont kellemes
csalódás, az animáció és Pogány Judit, akit sose kedveltem igazán, de ezeket a
történeteket tényleg fantasztikusan meséli el.
És
hogy mit csinál mindeközben Emese? Egy pillanatig sem tétlenkedik. Izeg-mozog,
jön-megy, mászik és pakol. Rákapott ő is a könyvekre, mint anno Bori, csak neki
egyéni specialitása, hogy a pakolgatáson túl szíves örömest kitépdesi a
lapokat. Látszólag most nem nő új foga, mégis mindent megrág, a kamrából előszedett vöröshagymától kezdve az asztal
lábán át, a vállamig. Ha állok, legszívesebben a nadrágomba kapaszkodik és
mélységesen felháborodik, ha a nagy ráncigálásban lecsúszik rólam. Akkor a
legboldogabb, ha leülök a földre, ilyenkor rövid időn belül odacsattog és
minden irányból felkapaszkodik, körbelépked, odabújik, kukucsol, rám mászik,
összenyálaz és megharap. Na de mit számít! Anyai szívnek is ez a legnagyobb
boldogság.
GySzR:
Nem a szokásos zebrán
mentünk át az úton, mire Borka a legnyafibb hangján felkiáltott:
-
A zsiráfon menjünk át!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése