2013. február 24., vasárnap

39.-132. hét



Három jelenetet szeretnék megosztani Borka életéből.

1.
Bori csúszdázott és ahogy lezuttyant beleütötte a fejét a sípcsontomba. Szerintem neki fájt jobban, de ahogy felállt megsimogatta a lábam és bátorító hangon azt mondta:
-         Semmi baj Anya!

2.
A zöldségesnél Borka észrevette, hogy pucolt diót is árulnak, egyből ott pipiskedett, és belemarkolt, hogy szeretne enni belőle. Kértem, hogy rakja vissza, mire egyet kiválasztott, hogy csak az hagy egye meg. Erre mondta a zöldséges, hogy persze, egye meg nyugodtan. Erre az én élelmes Borkám pillanatok alatt újra belemarkolt és úgy teletömte a száját, hogy még megköszönni sem tudta.

3.
Este észrevettem, hogy előkerült Emese egy régebbi hálózsákja. Bori mostanság szívesen öltözteti Bobó babát Meske ruháiba, gondoltam biztos ő vette elő, de a helyén, a fiókban megtaláltam a mostanit is. Valahogy a sötétben nem tudtam becipzározni, hiányzott a kocsi, de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget… egészen reggelig. Borkának ugyanis az volt az első kérdése hajnalban, hogy Emese melyik hálózsákban aludt. Mondtam, hogy az elefántosban és nem tudja-e véletlenül hová lett a cipzárja. Mire közölte, hogy a fiókban van. És igen, ő szedte le.
         Szóval először a kezében maradt a cipzárt, rájött, hogy ezáltal elromlott és rosszat csinált, majd a két és fél éves fejével megoldotta a problémát: betette a helyére a fiókba, majd elővett egy újat.

Meske pedig egész héten azt gyakorolta, hogy hogyan tud kapaszkodás nélkül állni. Irtó büszke magára minden alkalommal, amikor sikerül, és rámnéz, hogy figyelek-e és olyan hálás ha örvendezek neki, én meg csak pislogok milyen kitartó. Persze mindemellett mint a csík úgy szalad négykézláb és a héten a nővére nyomdokaiba lépett: elindult ugyanis a lépcsőn felfelé. Írtó cukin cincálja fel a pelenkától hatalmas popsiját.  A baj csupán csak annyi, hogy a tetején aztán minden félelemérzet nélkül ugyanolyan vehemenciával elindul fejjel előre lefelé is. A hétvégét a nagyszülőknél töltöttük, így volt ideje gyakorolni, mi meg csak felváltva rohangáltunk, hogy ki kapja el… Most el is bizonytalanodtam, hogy mi tetszett neki jobban a macska vagy a lépcső?


Ja, és kellett is nekem mondanom (és leginkább írásba adnom), hogy Meske nem pakol? Másnap már teljes egyetértésben ültek Borkával a kacatos fiókom előtt és szinkronban dobálták a hátuk mögé a cuccaimat…

GySzR:

Ha szóba kerül, hogy tél van, Bori azonnal hozzáteszi:
-         kopaszak a fák és nincs fagyi?
Hiába számára ezt jelenti ez az évszak. Mit neked karácsony és Mikulás? Fagyi!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése