36.-129. hét

Emesét továbbra sem kell az túlzott súlygyarapodástól féltenem. Azt kimondottan nem csípi, ha én kanállal próbálok kalóriát juttatni a szájába, viszont ha ő maga gyömöszölhet oda dolgokat, akkor határozottan lelkes. Konkrétan úgy viselkedik, mint egy kis hörcsög és csak tömi-tömi be, amit csak megkaparint, legyen szó főtt krumpliról vagy kölesgolyóról. Aztán csak próbálja ide-oda forgatni a szájában, néha sikerül egy kis adagot kidolgozni, amit aztán szétoszlathat az etetőszéken, de ha véletlenül valami lefelé távozik a szájüregéből, akkor köhög, prüszköl és olyan szemrehányóan néz rám, mintha az én hibám lenne. Ennek ellenére minden nap lelkesen gyártom neki a finomabbnál finomabb trutyikat. Ami viszont nagy szerencse, hogy Borka már az első falat előtt ajánlkozik, hogy megegye a maradékot (bár múltkor a répás cukkinifőzelékemre volt képe azt mondani, hogy nem finom). Szerencsére azonban nem látom reménytelennek a dolgot. Ha ugyanis előkerül Borinak a kolbász, akkor majd kiugrik az etetőszékből, annyira látványosan érdeklődik. Ha én feladom az etetést, mert már a kanál látványától szájzárat kap, akkor még Boritól elfogad egy pár kanálnyit, nehogy már az ővé legyen az összes maradék, ha már egyszer az az ő kajája. És ebédidő után egy órával, mint valami kis porszívó mindent igyekszik összegyűjteni az étkező padlójáról (lehet, hogy eleve ezek az ínséges idők miatt dobálja le tartalék gyanánt az ebédje nagy részét). És a végén még így is marad hely a gyomrában, azt kitölti papírral, vagy bármivel, ami egy köbcentiméternél kisebb és 50 centinél alacsonyabban van. Így járt a Bori által gyűjtött fagyalbogyó is… (hogy hogyan jutott hozzá? Inkább ne firtassuk, nem ez az első dolog, amiért idén sem jelölnek az ’Év Anyukája’ díjra). Aztán csak sikerült kideríteni, hogy a fagyal mérgező, aminek következtében egy éjszakát a gyerektoxikológián vendégeskedtünk. Itt pedig megtudtam, hogy a gyerekgyógyászatban már az is kihívás, hogy például egy EKG elkészüljön, mert egy nyolc hónapos vagy az elektródákkal játszik, vagy ha ebben korlátozzák, akkor üvölt, mert az elektródákkal szeretne játszani.

És ha már így az evésnél tartunk, Borka egyre inkább édesszájú, irtó jó füle van és ha csak egy kis zörgést hall a konyhából már kiabál, hogy „Apa mit eszel? Én is kérek!” A kedvence azért továbbra is pont az, amit Emese eszik, illetve a kolbász, reggelente pedig a müzli. Ez olyannyira beépült a mindennapjaiba, hogy szent meggyőződése, hogy Piroska a Nagyanyónak a tejecske mellé müzlit is vitt.

GySzR:

Borka már egész ügyesen tud egyedül öltözni és vetkőzni. Pár napja az eddig mumusnak számító bodyt is egyedül vette le és nagyon megdicsértük, mire megkérdezte:

-         Most már felnőtt vagyok?