Ha hiszitek,
ha nem (én nehezen), az én kicsi lányom is már három éves lett. Igazi kis
hölgy, aki szerencsére továbbra is hihetetlenül kedves és hízelgős. Pontosan
tudja, hogyan kell 5 másodperc alatt az ujja köré csavarni az áldozatát. Hozzám
például egyszer csak kedvesen és mosolyogva odajön, megsimogat és édesdeden az
mondja, hogy nagyon kedves vagy Anya, vagy azt, hogy szép. Nincs az a szőrös
anyai szív, ami erre el nem lágyulna, és ezt sajnos ő is nagyon jól tudja. Rém
ragaszkodó, bújós és úgy tud rám csimpaszkodni két kézzel, lábbal kapaszkodva,
hogy még tartanom sem kell. Imádja a meséket, tátott szájjal hallgatja és
igazán bele tud merülni. Ugyan ilyen belefeledkezősen tud játszani is. Elmélyülten
rakosgatja a Duplókat, a nagy vagy kicsi babákat és közben a kis cincogi egér
hangján karattyol hozzájuk, vagy a nevükben. Hihetetlen nagy szókincse van,
például nem csak kitalálunk, hanem kifundálunk dolgokat. Borkát gondolkodás
nélkül képes követni, néha olyan, mint egy kis visszhang és üdvözült arccal
ismételi nővér kérdéseit és mondatait. Imádja a hasát, és olyan jóízűen tud
falatozni, hogy az ember kedvet kap tőle. De a hedonizmusa nem csak a
gasztronómia terén mutatkozik meg. Nagyon szereti, ha simogatják vagy (de
leginkább és) masszírozzák és ezt rendszerint tudtunkra is adja és a kezünket
rángatva kiköveteli. Röviden összefoglalva Emese egy gyönyörű szemű, bűbájos
huncutka.
GySzR:
Ha Mesi
csibészkedik és megenyhülök, megkérdezem tőle, hogy tudja-e, hogy mi az ő nagy
szerencséje? Természetesen tudja, hogy a válasz az, hogy imádom, mégis mindig
huncut mosollyal a fejét csóválja. De mióta nagy három éves lett, már
somolyogva azt mondja:
- Az, hogy nagyon szeretsz!
És tényleg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése