Már hónapok
óta tervezek egy nagy biciklicserét a lányoknál. A lobbizást Borkánál kezdtem,
hogy adja Emesének szülinapjára a futóbiciklijét. Azt gondoltam nehéz menet
lesz, de miután felvetettem, hogy kaphat cserébe egy pedálosat, azonnal ráállt
a dologra (Na jó belátom, hogy ez annyira nem meglepő és persze várni kellett
volna vele a szülinapjáig, de most őszintén, milyen kitolás már, ha az ember
nyár végén kapja meg az új bringáját?) Amin viszont meglepődtem, hogy Emese egy
csöppet sem lelkesedett a dologért és hisztérikusan ragaszkodott a
kismotorjához, amiről még a térde is leér. Aztán kinyögte, hogy az a baja a
futóbiciklivel, hogy arról nem ér le a lába... Miután sikeresen meggyőztük,
hogy egy villáskulccsal át tudjuk hidalni ezt a problémát felcsillant a szeme.
A hadműveletet a Decathlonban kezdtük, ahol Borka megkapta A Kerékpárját.
Természetesen rózsaszín és fehér, hercegnő és még béka is van rajta, és persze
csengő és lámpa és babaülés és csillagok és macskaszem, na meg pótkerék. Szóval
minden (kivéve a kormányra rögzített csillogó szalagcsokor, de amiről az ember
nem tud, az nem hiányzik), vagyis majdnem minden, amit egy kislány csak
akarhat. Egyszerűen gyönyörű. Borkának is határozottan tetszik, alig lehetett
meggyőzni, hogy az autópályán nem szabad biciklizni. De csak szombaton legalább
7 kilométert letekert, annyiszor volt „csak
még egy kört!”. Eleinte csak húzta, vonta, rángatta, csetlett-botlott vele,
de még az árokból is vigyorogva mászott ki. Aztán a hétvége vérégre már irtó
ügyes lett. Dombon felfelé még egy kicsit tolni kell, ha rámegy egy buckára a
pótkerék, megesik, hogy felborul, de a legkomikusabb mégis az, amikor egy
gödörbe kerül a hátsó kerék, a két pótkerék fenntartja és hiába teker, csak
forog a levegőben. De határozottan egyre jobban megy, néha már nagyon laza,
akár csípőre tett kézzel is teker és tud úgy fékezni a lejtőn lefelé, hogy nem
áll meg, csak lassít. Emeske egy kicsit nehezebben szokik át a kismotor három
kerékről a futóbicikli kettőjére. Megígértem, hogy a születésnapjára némi optikai
tuningon is átesik majd a járgány és jelenlegi állás szerint pillangós matricák
lesznek rajta. De szerencsére addig is lelkes, bár nagyon óvatos és csak
néha-néha tör át a büszke mosoly az arcára kiülő koncentráción. A bicikliről
neki határozottan a kosár tetszik a legjobban, és ha már egyszer van, nem
maradhat üresen. Ezért minden szebb kavicsnál és virágnál megáll, vagyis úgy
nagyjából fél méterenként. Viszont ha valami célja lesz hirtelen az útnak, és
feltűnik például egy játszótér a színen, Emese félredobja a biciklit, mint
hátráltató tényezőt és odaszalad. Szóval biciklizésnél Mesinek a cél a lényeg,
Borkának maga az út!
GySzR:
Borka az új
bicikli birtokosaként gyalog jár. Ugyanis a futóbiciklivel még felpattantunk a
buszra vagy villamosra, azzal bármilyen meredélyen felsétált, ezzel az igazi
nagy kerékpárral már nem vállalom. Én viszont drótszamárral megyek dolgozni,
amikor viszem az oviba és fordult a kocka! Én gurulok lefelé a lejtőn (mielőtt
felszisszennétek, ha tolnom kell a biciklit nem érem utol a gravitációnak
engedő elsőszülöttemet) és Bori szalad utánam kiabálva:
- Féééékezz! Lassíts Anya, nagyon meredek!
De a sarkon ááááállj meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése