A csajok
minden este (leginkább vacsora helyett) motorcsónakosat játszanak. Ez abból
áll, hogy a szőnyeg a tenger, a hinta a motorcsónak. Valamelyikük beül a
csónakba, míg a másik rohan körbe-körbe és hajtja, majd egy váratlan
pillanatban a bent ülő elkiáltja magát, hogy „Cápa!!”, mire a kint rohanó
beleveti magát a hintába és akkor egy ideig együtt forognak. Kimeríthetetlen mulatság,
épp elég arra, hogy azonnal lerohangálják az összes kalóriát, amit a csonka
vacsora alatt sikerült beléjük diktálni.
A
másik mindennapos játék a szendvicses. Ez a legkedvesebb esti, elalvás előtti
(és helyette lévő), időhúzó tevékenységük. Miután ágyba parancsolom őket,
lekapcsolom a villanyt és lefekszem közéjük a csúszdára. Ilyenkor pillanatokon
belül ott teremnek. Én leszek a kenyér, ők meg némi perpatvar után elosztják a
vaj és a szalámi szerepét, majd összeáll a szendvics. A vaj általában arra
panaszkodik, hogy kilapítják, a szalámi pedig arra, hogy vaj szeretne lenni, a
kenyér meg csak mosolyog az egészen és engedi, hogy a vaj néha sajttá váljon. Aztán
borul a szendvics, visszaváltozom anyukává és kíméletlenül próbálom őket alvásra
bírni… és még szerencse, hogy legalább az élet sok már területén hatékonyabb vagyok…
GySzR:
A lányokat
kezdi foglalkoztatni a Mikulás téma. Emeske egyből leadta a kívánságlistáját:
- Olyat szeretnék kapni a Mikulástól,
amit meg lehet enni. Olajbogyót! De nem csípőset! Hogy mind én ehessem meg.
Nem hazudtolja
meg magát a kis haspók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése