129.-222. hét

Már hetek óta köhögnek és taknyosok a lányaim, hol jobban, hol kevésbé. Borka immunrendszere hősiesebben állja a küzdelmet és sokkal jobban van, mint a húga. Emese annyira befulladt egyik éjjel, hogy felfüggesztettem a sarlatánkodást és kértem egy gyermekorvosi konzíliumot. Estére egy Ventolin sprayjel és nem kevés utánajárás után egy bébihalerrel gyarapodtunk. Én tökéletesen értem a koncepciót, de egy két és fél éves gyereknek még erősebb a tudatánál az ösztöne és nem fogja szelepeken keresztül venni a levegőt, ha fullad és amúgy is nehezére esik. Szegénykém az orrszívó és az orrcseppek után még ez is…

         A jó hír viszont, hogy megérkeztek az új ágyak, alakul a gyerekszoba. Mindketten emeleten alszanak, a két ágy között csúszda van, ugyanis Borka helye magasabban van, így viszont elfért alatta egy egész babakuckó. Bori annyira izgatottan várta mikor pillanthatja meg és próbálhatja ki először, hogy aznap még balettre sem mentünk, ovi után egyből haza kellett jönnünk. A lányokat felesleges lett volna féltenem, pillanatok alatt belakták a szerzeményüket, a siker egyértelmű. Azon viszont őszintén meglepődtem, hogy az első pár napban egyik sem törte össze magát, mert az az őrültködés amit csaptak, ezt simán lehetővé tette volna. Ráadásul még egyik sem esett le az éjjel az ágyról, bár néha aggódom, hogy Emese elveszik benne (olyan kicsinek látszik amikor belefekszik!), de az összes kacat elfér és valahogy az egész szoba tágasabbnak tűnik. Szóval én is elégedett vagyok és szép lassan kezdek megnyugodni!

GySzR:

És hogy mit mondanak a lányok az új ágyakról?

Borka minden lefekvésnél elégedetten közli, hogy:

- Szép kis kilátás van innen!

Emese pedig aziránt lelkesedik a leginkább, hogy az ágyából látszanak a repülők meg a csillagok. Ennek megfelelően minden este mélységesen felháborodik:

- Ma megint felhős az ég!

Ugyanis mióta az új helyén alszik tényleg borús az idő. Na de minden nem lehet tökéletes!