Bori
rajztudása azt hiszem mostanra utolérte az enyémet. Jó, belátom azért ez nem
egy megugorhatatlan szint, de akkor is szép teljesítmény tőle. Még régebben
kapott egy olyan könyvet, amiben elmagyarázzák, hogyan lehet egyszerűen
háziállatokat rajzolni. Mostanában ez a kedvence és állítom, nyuszit máris sokkal
jobbat tud, mint én (lehet, hogy nekem is gyakrabban kéne forgatnom ezt a
szakirodalmat. Biztos kölcsönadná). Olyan érdekes, hogy legtöbbször ugyanazt
rajzolja: egy házikót füstölő kéménnyel, virágokat, egy kislányt két hosszú, felkunkorodó
copffal, egy répaültetvényt (ez honnan jött?), napot, egy zöld és egy kék vízszintes
vonalat, amely az eget és a földet szimbolizálja.
Emesének ezzel szemben határozottan
inkább a muzikalitása domborodik. Rengeteget énekel, amit Borka hazahoz az
oviból, másnap ő is kívülről fújja. Az ő kedvence a Bori zenél című mese. Imádom,
mindig ihletet kap belőle, ő is egyszemélyes konyhazenekart alapít, csak nem
korlátozza magát a konyhai eszközökre és úgy egyáltalán a konyhára, hanem
bármit, bármivel és bárhol püföl, lényeg hogy jó hangos legyen, akkor már
hívható szerinte zenélésnek.
GySzR:
Most, hogy
már dolgozom, Boriban is úgy döntött, választ még egy jövőbeli elfoglaltságot
az anyukaságon kívül.
- Anya, miután anyuka lettem
doktornéni szeretnék lenni. Olyan, aki nézi a torkokat és van fülvizsgálója.
Fül-orr-gégész
lesz a lányom?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése