88.-181. hét

Fantasztikus híreim vannak!

Emese életében először átaludta az éjszakát, vagyis aludt egyhuzamban kilenc órát én meg ebből hetet és olyan frissen és üdén ébredtem reggel hatkor, mint az elmúlt három és fél évben még soha. Nem volt könnyű menet a leszoktatás, az biztos. De mostanra Mesi olyan szépen kikerekedett, kis kerekfejű, tokás-hurkás baba lett, ezért szemrebbenés nélkül mondtam a hajnali háromkor kezdődő cici-cici majd kenyér am-am kérlelésre, hogy nem! Nem voltam népszerű, Meskét ilyenkor még karba sem lehet venni, mert olyan iszonyú erővel rúgkapál és homorít, hogy nem lehet megtartani. Aztán egy idő után mintha elvágnák, abbahagyja, hasra fordul és alszik tovább. Az volt a szerencsém, hogy így a második leszoktatásnál már az első éjjel sem tartott tovább egy percnél a hiszti, ami anyai szívemnek így is óráknak tűnik és ilyen hosszú kínzásokhoz nem vagyok elég szőrős szívű. Viszont úgy tűnik, számára is pihentetőbb ez az alvás, mert néha már ötkor felkel, utolsó reményem, hogy magam mellé fektetve, még szundikál egy kicsit. Ezt legtöbbször azzal hálálja meg, hogy az összes lámpát felkapcsolja és vallatófény mellett kényszerít, hogy meséljek, levetkőztessem a babáját, nézzem, hogy rakja ki a kirakót (még hajnali hatkor is elképesztő milyen ügyes) vagy fújjak neki lufit. És ha mindeközben el merek aludni, akkor rámászik a fejemre, mert pontosan tudja, hogy azt annyira utálom, hogy akkor inkább felülök.

         És most jön a még ennél is nagyobb szenzáció! Borka ugyanis szomorkodva szemlélte Emese alvása és nem alvása körüli mizériát és úgy tűnik szeretett volna rálicitálni a húgára. Kétségkívül: sikerült. Közölte, hogy ha veszünk neki egy olvasó lámpát (már régi vágya) akkor ő odaadja a cumit. Kiválasztotta a lámpát (természetesen rózsaszín) és kérte, hogy szereljük fel, mert ő most alszik utoljára cumival. „Persze, Borika!” - gondoltam, és „ha tényleg cumi nélkül alszol, felszereljük!” – mondtam. Erre Borka este a falnak fordult és 2 percen belül elaludt cumi nélkül és ezt teszi azóta is minden este, most már az új lámpája alatt. Teljesen le vagyok nyűgözve, és alig győzöm mondani neki, hogy milyen nagyon örülök ennek és hogy köszönöm neki. Ő meg azóta kérdezgeti, hogy akkor maradhatnak-e a pókok a sarokban és szép lesz-e a foga (mégis lett foganatja az intenzív kampánytevékenységemnek!). Ezennel minimum heti kettő éjszaka közepén, sötétben tapogatva cumi keresős kelést is sikerült kiiktatni és boldogságom határtalan! Ha lehet a határtalanságot tovább fokozni, az csak akkor lesz még határtalanabb, ha Emesét sikerül végre áttelepíteni a gyerekszobába és még hálószobánk is lesz. Grrrr, bele se merek gondolni!

GySzR:

Borka annyira óvatos duhajnak tűnik Emese mellett. Egy megfontolt kis hölgy, míg Emese egy vakmerő kis csajszi. Mi sem igazolja jobban, mint hogy, amint meglátta a havat lázasan (sajnos szó szerint…) fel-alá rohangált, hogy

- óóóóó, óóóó! szeretném szánkó, Emese síel!

Úgy legyen!