87.-180. hét

Íme a folytatás:

• Borka elmondása szerint nem szereti a tornát, ami az oviban van, ennek ellenére egyik kedvenc játéka a tornázás. Ilyenkor persze legszívesebben Emesét instruálja, aki csillogó szemekkel lesi minden szavát. Hol fel-alá rohangálnak - visítozva természetesen -, hol produkálják magukat. Ennek hozadéka, hogy Mesi már majdnem tud bukfencezni és kedvence az óriás és a törpe járás (képzeljetek egy 80 centis törpét, aki összemegy 40 centisre! Hát nem zabálnivaló?) és már sarkon is tud menni. Ilyenkor irtó büszkék magukra és Emese ki nem hagyná az alkalmat, hogy ne zsebeljen be némi elismerést, ezért minimum egy „ügyes vagy” dicséretig kiabálja, hogy:- Nézd! Nézd Anya! Nézd!

•   Emese felébredt az éjszaka közepén. Megkérdeztem tőle, mit szeretne:- Moto! 
  -   Motort?? A nyuszimotort? 
  -   Nem! 
  -   A sárga katicás motorodat? 
  -   Nem! Pijos! 
  -   A Borka piros motorját??? 
  -   Igen! 
  Aztán elégedetten visszafeküdt és elaludt. Hiába, vannak halaszthatatlan közlendői is.

•  Borka továbbra sem szeret együtt énekelni. Vagy hallgatja, vagy igényt tart arra, hogy figyeljek rá, ne kotyogjak bele az előadásába. Ezt eleinte úgy érte el, hogy közölte velem, hogy egyedül!, én meg elhallgattam, de aztán sikerült meggyőzni, hogy az éneklésben pont az a jó, hogy együtt is lehet csinálni. Büszke vagyok a lányom kompromisszumkészségére, ami abban nyilatkozott meg, hogy mostanában inkább azt kéri:-         Anya, te lassan én hangosan! 
  (Igen, jól gondoljátok, nekem halkan kell dalolnom.)

•  Egyik esete Apa mesélt a lányoknak én meg a konyhában voltam, amikor azt látom, hogy a csajok lábujjhegyen jönnek kifelé és Boka Emesét csitítgatja:-         Ssss! Gyere Emese, Apát már sikerült elaltatnunk! 
  És tényleg, Apa a mesekönyvön aludt, a lányok pedig szépen betakarták, lekapcsolták a lámpát és épp csak cumit nem dugtak a szájába.

GySzR:

Egy ideig nem vettem narancsot, mert igen nagy népszerűségnek örvend nálunk a mandarin. Emese mamarinnak hívja és imádja. Egyik nap mégis hoztam narancsot és mikor Meske meglátta, először elkerekedtek, majd felcsillantak a szemei, és határtalan boldogsággal tartotta érte a tenyerét:

- Na (=nagy) mamarin!