Az új évet a
nagyszülőknél köszöntöttük. A nagy szilveszteri bulira vettünk a lányoknak
fejdíszeket, Borkának koronát, Emesének cica fület. Borka korona iránti
lelkesedése vetekszik a karácsonyi csinos ruha imádattal, annyi különbséggel,
hogy ezt még fürdéshez sem hajlandó levenni. A bulit Emese élvezte a legjobban,
aki úgy tizenegyre ki is aludta magát, majd hajnali háromig mulatozott, úgy
kellett betuszkolni az ágyba, amikor már majd mindenki ledőlt a fotelról.
Valószínűleg hétköznap éjszakánként is hasonlóan jól érezné magát, ha
felkapcsolnánk a villanyt, amikor felébred. Mert bizony felébred. És akkor még
be sem vallottam, hogy az ünnepek alatt visszaszoktunk az éjszakai szoptatásra.
Kész, elbuktam, gyenge vagyok, de képtelen voltam megsiratni a másodszülöttemet
egy karácsonyfa szomszédságában, főleg ha még hányt is néha.
Igazándiból azt hiszem, én örülök a
legjobban, hogy végre Borka belenőtt a társasozós korszakba. Szerencsére a
Jézuska is bőkezűen bánt az ilyen típusú játékokkal, így nagy lelkesedéssel
vágtunk bele a dologba. Az azonban hamar kiderült, hogy Borka nem játszani,
hanem nyerni szeret. Legtöbbször tényleg mázlista és a szerencsén alapuló
játékokban igen nagy eséllyel nyer és nincs konfliktus, ha azonban mégis én
merek nyerni, amit vessetek meg, de elvi okokból sem vagyok hajlandó direkt
elkerülni, kitör a balhé. A probléma valószínűleg nem egyedi, mert már olyan társasjátékokat
is forgalmaznak, amiben mindenki nyer! Kapott Borka is egy ilyen típusú hollós
játékot, játszunk is vele eleget. De mostanra beláttam, hogy az olyan játék,
amiben mindenki nyer, az tényleg annyira unalmas, mint amilyennek hangzik,
ráadásul állítom, cinkelt a kocka, mert nálunk a holló még annyira sem járt a
közelében a győzelemnek, hogy egy kicsit is izgulhassunk. De Borkát nem kell
félteni, mi ezt is tudjuk, úgy játszani, hogy legyen nyertes és vesztes.
Számomra nem teljesen egyértelműek és következetesek a szabályok, de a lényeg,
hogy aki az utolsót veszi le valamilyen gyümölcsből, az Bori pillanatnyi lelkiállapotának
függvényében nyer vagy veszít. Ez még a hagyományos játékoknál is izgalmasabb,
mert így fogalmam sincs, hogy mikor és miért fog kitörni a balhé!
GySzR:
Emese
lázasan tanulja a szavakat. Ha valaminek nem tudja a nevét, megkérdezi
- MÍ! – így felkiáltó jellel és hosszú
i-vel.
És ezt addig
ismételgeti, amíg nem figyelünk rá és ki nem elégítjük határtalan
kíváncsiságát. És mindenkit biztosíthatok afelől, hogy nem lehet nem figyelni
amikor egy vékony hangocska azt ordítja térdmagasságból, hogy
- mimimimimimimimi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése