A héten tartották az oviban
a farsangot. Borka minden héten más szeretett volna lenni, ezért nem kapkodtam
el a jelmezkészítést. Végül sikerült a királynő/hercegnő/táncosnő vonalról
eltéríteni, és végső döntés a cica lett, feltéve, ha lehet szoknyás cica
(lássuk be, ha lehet csizmás kandúr, akkor lehet szoknyás cica is), szóval
nekiálltam egy fehér polómból cicaruhát varrni, és mikor kiszabtam, Borka
megszólalt:
- Anya! Én inkább mégis fekete cica szeretnék lenni!
Fehér lett és irtó cuki. A
bajuszrajzolás volt a legnehezebb a dologban, nagy ellenállásba ütköztem, mert
mint kiderült attól tartott, örökre úgy marad.
Az oviba érve aztán Borka
lefagyott. Teljesen ledöbbent, hogy a többiek is beöltöztek, az utolsó csepp az
volt a pohárban, amikor meglátta a Piroskának öltözött óvó nénit (mondjuk a
miniszoknyája szerintem is ijesztő volt). Még pityergett is egy kicsit hogy ne
hagyjam ott és sok királylány/hercegnő/táncosnő és néhány szintén megszeppent
tigris és bohóc között. Délutánra szerencsére nyoma sem maradt az aggodalomnak,
a legnagyobb bánata az volt, hogy nem rakták ki a közösen sütött minimuffinokat.
Pedig Bori szinte csak kék kapszlikat pakolt, hogy adhasson a fiúknak. Sőt
elmondása szerint a többiből sem evett, mert csak a sajátját várta. Nem cica ez
a lány, hanem nyuszi!
GySzR:
Emese mélységesen fel van
háborodva, amiért kimaradt a farsangi buliból. Cserébe megkaparintotta koronás
hajpántot, abban fürdik, abban alszik, felveszi a sapkájára is és viszonylag
nagy gyakorisággal közli:
- Kijálynő vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése