89.-182. hét

Jól átvertek a lányok ezzel az alvás dologgal! Borka ugyanúgy felkelt éjszakánként, csak most nem a cumiját kell megkeresnem, hanem egy 2x1x1 cm nagyságú fehér műanyag Hello Kitty figurát (amit amúgy Emese csak úgy szimplán Hello Cicának hív). Aztán az is kiderült, hogy Mesketémnek sem kimondottan a szoptatás hiányzik éjszakánként, hanem a törődés, úgyhogy ugyanúgy felébred, csak most a hátát kell simogatni, meg a kezét fogni. Konkrétan meg is mondja:

- Simogasd a hátamat Anya, jóóóó?

Mostanra már biztos észrevettétek, hogy Emese egyértelműen beszél. És nem is akárhogy! Nem szótagokat, a szavak elejét mondva, hanem - az én fülemnek legalábbis - tisztán, ragozva és teljes mondatokban. Iszonyú gyorsan fejlődik, napi 3-4 új kifejezést mond, én meg csak kapkodom a fejem, hogy ezek a monológok tényleg ebből a 84 centis kis emberpalántából jönnek-e? Múltkor például megkérdeztem tőle, hogy hallod? Mire közölte, hogy hallom, Anya! De akkor is leesett az állam, amikor tüsszentettem és kimondta az összes Magyarországon tanuló diák rettegett szavát: Egészségedre! És csak bámultam, amikor azt mondta, hogy

- Anya, gyeje, csüccs ide, mesélj!

Emese mostanra mesefüggő lett, a nagy kedvenc pedig a Bógyóca (egy csöppet sem hibáztatom, nekem is jó pár részbe beletelt, mire megjegyeztem melyik-melyik, így meg mennyivel egyszerűbb!). Illetve a másik kedvelt elfoglaltsága a matricaragasztás. Szereztem egy 333 lovas matricát tartalmazó albumot, amiből Emese perceken keresztül elmélyülten kaparássza a lovacskákat és ragasztgatja utána mindenhová, de tényleg mindenhová. Borkám pedig a rajzolásban szárnyal mostanában, amit egyre inkább lehet tényleg rajzolásnak nevezni firkálás helyett. Komplett csendéleteket készít virággal, nappal és szivárvánnyal. Ebből az első kettő még avatatlan szem számára is felismerhető, a szivárvány pedig állítólag menő motívum az oviscsoportban, és még az is jó benne, hogy nagyon sok féle színű ceruzát ki lehet hozzá próbálni. A másik kedvenc mostanában a színezés. Itt az ábrától függetlenül mindig felülreprezentált a rózsaszín és a lila, és percenként megkérdezi, hogy nem baj-e hogy kiment a vonalból. Dehogy baj! Így is repesek a boldogságtól, és meghatottan szemlélem, ahogy ilyenkor percekig békében ülnek, egy helyben, csendben, vita nélkül. Az én lányaim! Ritka és aranyat érő percek ezek.

GySzR:

Emese kétségkívül rém ügyes, hogy egyből ilyen szépen beszél, cserébe viszont sokkal kevésbé vicces. Azért persze neki is vannak egyedi megoldásai. Leginkább a p, b és f betűk kiejtésébe törik bele a bicskája (vagy a nyelve), így kedvence a bogácsa és imád pocizni, ilyenkor hangosan kiált is hogy gól! És sajnos mostanság megint gyakran mondja, hogy polyik az ojjom.