Rég nem hallottátok, hogy
vagyunk? Köszönjük, jól. Borka a harmadik oviban töltött nap után lett náthás,
ez már közel egy hónapja történt, de azóta kis családunkban folyamatosan
legalább másfelen betegek vagyunk. Semmi komoly, szerencsére, csak egy kis
nátha, de az kiirthatatlanul. Borka a díler, aki folyamatosan hozza az új
cuccot az óvodából, mi meg szívunk. Vagyis fújunk, most már Meske is, nagyon
hangosan és kizárólag a száján keresztül, de úgy mindenféle papírba, amit csak
a lakásban fellel. És olyan zabálnivalóan gondoskodó, hogy utána végigjár, és
az összes családtag orrát megtörölgeti azzal a kicsit taknyos újság- vagy
wc-papír darabbal (és most jogosan kérdezitek, hogy miért csodálkozom, hogy nem
gyógyulunk meg…).
Már hetek óta készülünk,
hogy Borka végre bent aludjon az oviban, oda-vissza végigbeszéltük a dolgot, és
a héten debütált. Úgy kettő óra körül felhívott az óvónő, hogy akkor mégis
miért nem jöttem érte… Bori ugyanis olyan meggyőzően bizonygatta, hogy márpedig
ő nem alszik itt, hanem hazaviszik, hogy elhitték (a reggeli és a délutános
ovónéni közötti információáramlás közelít a nullához, ezért Borin kívül másra
nem nagyon tudtak alapozni). Következő nap, már nem volt menekvés, Borka
viszont egy fél órával hamarabb felébredt és olyan hangosan sírt, hogy a fele
társaságot felébresztette, a többieket csak azért nem, mert utána a dadusnéni
sétálgatott vele a folyosón. Tiszta öröm, hogy itt a hétvége… Ez viszont
Emesének kritikus néha, mert nem bírja az autózást. Bár mostanra elég magas
lett ahhoz, hogy kilásson és így sokkal jobb a helyzet. De amint az most a
nagyszülőkhöz menet kiderült, ennek is vannak hátulütői. Amikor Budaörsnél felhajtottunk
az autópályára hirtelen csend lett, ezért ránéztünk. Meskete halálra vált
arccal ült, riadtan nézett előre és elfehéredtek az ujjai annyira kapaszkodott.
Szegénykém, sírni sem mert annyira izgult. Szerencsére épségben odaértünk és
szerintem a nagyszülős hétvége kárpótolta!
GySzR:
Emese szókincse rohamosan
bővül és megvan az első olyan szava, amely nem az életfenntartásához (Anya! Cici!) valamint a diktátorságához
(Oda! Ott!) szükséges, hanem csak
úgy, hobbiból mondhatja:
-
Kuka!
Annyira örült magának, hogy
ezt ki tudja mondani, hogy esténként lefekvés előtt perceken keresztül
ismételgeti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése