70.-163. hét

Ta-ta-ta-dam! Borka szobatiszta lett. Vagyis hát majdnem. Lényeg az, hogy stratégiát váltottam. Elolvastam a legújabb szakirodalmat a gyereknevelésről, mely szerint az első lépés, hogy le kell ülni a gyerekkel, megbeszélni a problémát és közös megoldási stratégiát kidolgozni. Nem mondom, hogy hittem benne, de leültünk, mint felnőtt a tiszteletbeli felnőttel, és csak pislogtam. Bori első számú megoldása az volt a problémára, hogy szeretne újra pelenkát hordani! Aztán abba maradtunk, hogy elkísérem pisilni, tulajdonképpen így is figyelmet kap. Második lépés: büntetés helyett valahogy szembesítsük a gyereket a következményekkel. Rendben, minden bepisilés után zuhanyzás, és nincs ruhaválogatás, meg másik rózsaszín nadrág. Ha pisis lesz, azt veszi fel, amit én adok! Borkának irtó szuper új tréningruhákat vettem, az egyetlen szépséghibájuk, hogy hiába rózsaszínek a felsők, az nadrágjuk sötétkék és szürke, mondanom sem kell, hogy a büdös kölke nem volt hajlandó őket felvenni! Na gondoltam itt a remek lehetőség, hogy használjuk, mielőtt Emese belenő, ezek lettek a bepisilés utáni nacik. Nem fogjátok elhinni, két nap alatt eljutottunk oda, ahová

három hónap alatt nem sikerült: eltelt úgy 24 óra, hogy Borka nem pisilt be! Végre megkapta a nyuszit, és állítom, még sose örült így semminek. Lám, lám, a gyerekek is jobban megbecsülik, amiért megküzdöttek! Azóta azzal alszik és még az oviba is magával viszi…

         Meskete rákapott a motorozásra. Motor nélkül már nem mehetünk sehova, egyszer majdnem otthon hagytuk, és szinte hisztérikusan kiabálta, hogy „motyóóó!”. Sőt, a babakocsiban is csak akkor marad ülve, ha ölébe teszem a kismotort és egész úton a kormányba kapaszkodhat. Borkát ugyan még nem éri utol (bár nagyon igyekszik), de már egész gyorsan tudja hajtani, csak éppen fékezni és kanyarodni nem tud. Tiszta életveszély, ha nagyon felgyorsul először kiül a halálfélelem az arcára, aztán sírva fakad és szíve mélyén reméli, hogy valaki elkapja. A kormányt meg legtöbbször arra fordítja, amerre éppen néz, ha meg rászólunk, hogy kormányozzon, akkor ide-oda rángatja, jelezvén, hogy azért kapizsgálja, mire gondolunk. A fölfelé menetbe is beletörik néha a bicskája, ilyenkor viszont rám kiabál, hogy „Anya!”, aztán megpaskolja a fenekét, mutatván, hogy hogyan toljam.  Persze gyakorlat teszi a mestert és remélem előbb-utóbb belejön, én meg maximum megőszülök addigra, de legalábbis lefogyok…

GySzR:

Borka egyik nap hazajött az oviból és megkérdezte:

- Anya, te ismered a Bálint?

(azóta nem tudom meggyőzni, hogy a Bálintban a t nem tárgyrag, de még mindig jobban járt, mint szegény Humorka.) Már azt is tudjuk, hogy Bálinnak gomba a jele, kék csíkos a pulóvere és azóta talán egy kicsit szívesebben megy oviba.