Bori meg az ovi továbbra
sincsenek túl jóban. Ugyan már nem sír reggelente, de egy csöppet sem lelkes. Iszonyú
fáradt és nyűgös, mert újfent nem alszik délutánonként (az oviban még nem
alszik bent, otthon meg annyira örül, hogy hazaért, hogy képtelenség az ágyban
tartani). Reggelente annyira álmos, hogy csak egyszerűen hagyja történni a dolgokat,
délutánonként meg tombol. Mikor hazajön, ijesztő milyen feszültség dúl benne,
amit persze leggyakrabban Mesketén vezet le. De elképzelni sem tudom, mi dúlhat
a kis lelkében, amikor egy éve csak azt hallja itthon, hogy nem szabad kivenni
a játékot a másik kezéből, tilos mást megütni… erre az oviban mindent elvesznek
tőle és gondolom, gyepálják is rendesen, de az biztos, hogy a hajtépést
megtanították neki. Az óvónő csak sokat sejtetően annyit mondott, hogy
mostanában megkezdődtek a hatalmi harcok a gyerekek között… Én meg nyilván nem
szeretném, hogy megkopassza Emesét, vagy mindent kicsupáljon a kezéből, de az
sem lenne jó, ha ő lenne a legnagyobb lúzer az oviban… Ez még nekem is nehéz
ügy, nemhogy egy három évesnek!
Meske viszont túltette
magát a traumán, hogy Bori nélkül telnek a délelőttjei és kifejezetten
kivirult. Ahogy a nővére kiteszi a lábát otthonról, egyből felmászik a székére,
megeszi a reggeli maradékát, csak Bori poharából hajlandó inni, befekszik az
ágyába és mindent széthúz, megrág és kiborít, amit amúgy Borka nem hagy neki.
Legújabb hóbortja, hogy előráncigálja a cipőket és azokban totyog fel-alá.
Persze van ebben némi célzás is, hogy induljunk már, mert sétálni szeret a
világon a legjobban. Már szinte mindent megért, az önkifejezésben még vannak
gondjai, de ha eltalálom, mit szeretne, akkor felderül az arca és megtapsol. A
legjobb, hogy megtanult simogatni és irtóra koncentrál, ahogy húzogatja a husis
kis kezét az arcunkon. A távollétemet pedig meglepően jól bírja, amikor
indulok, egyszerűen hátrafordul és közli velem, hogy pá-pá.
A hét elején pár napot
Galyatetőn töltöttünk, ahol kitombolhatták magukat a lányok. A képek a beszédesebbek,
szóban csak annyit, hogy volt többek között, nagy pancsolás, visítozva
rohangálás, makkgyűjtés és irtózatos trutymákolás a vacsoráknál. Tuti fellélegeztek,
amikor eljöttünk!
GySzR:
Én naiv, kiscsészéket
vittem fürdős játéknak, Borka pedig rendszeresen beleivott a medence vizébe.
Mikor rászóltam, fogta a poharat és elvonult a túloldalra. Mondtam neki, hogy
azért mert elmegy, még látom, ha nem fogad szót. Erre tudjátok mit kérdezett a
kis fifikás?
- És ha elfordulok?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése