Gólyahír

Pünkösd vasárnap, gyereknapon, háromnegyed hatkor, a kórházba érkezést követő 15. percben megszületett második kislányunk, 3130 grammal és 54 centiméterrel. Miután hónapokig vaciláltunk, hogy a Dalma vagy az Enikő nevet kapja, születése napján eldöntöttük, hogy Emese lesz. Csőkör Emese. Ezt a nevet méltánytalan módon eddig azért mellőztük, mert az Apja szerint azzal a mondókával fogják majd csúfolni az óvodában, ami úgy kezdődik, hogy "Emese, Emese nem..." és "...fene se" a vége, de aztán sikerült meggyőzni, hogy ezt még én sem ismerem, nemhogy az épp mostanában születő leendő óvodás korosztály.
Azt egyelőre nem sikerült eldönteni, hogy Cseh Laci nyer 400 vegyesen aranyat hazai rendezésű európabajnokságon, amikor én szülök, vagy ha én szülök akkor lesz aranyérmes itthoni EB-n, de eddig kettőből kettőször így történt, úgyhogy most már felettébb érdekel, mikor kapunk ismételten rendezési jogot úszó EB-re.
Emese, ezt persze mondanom sem kell, egy elképesztően gyönyörű kis béka, kerekfejű és lehet, hogy előbb lesz csatt a hajában mint Borkának, mert ha hosszabbnak nem is hosszabb, de sűrűbbnek biztosan máris sűrűbb a haja. Eddigiek alapján úgy néz ki, hogy ő is egy kis zabagép, de szerencsére egy kicsit jobban szeret aludni, mint a nővére.