A hétvégén az utolsó
hármasban tett kirándulásunkat töltöttük Egerben egy wellness hotelben.
Borkánál a wellneszezés kimerült abban, hogy mennyire jól visszhangzik az
uszoda, amikor sikít, ha be szeretnénk varázsolni a medencébe, illetve azóta,
ha halat lát, mindig elmutogatja, hogy apa is tud úgy úszni, mint a halak.
Ennél viszont sokkal nagyobb sikere volt a svédasztalos félpanziónak. Itt
ugyanis feladtam a kisgyermekek egészséges táplálásához nyújtott vezérelvek
betartását, így Borkának még a homloka is tejszínhabos volt az oroszkrém
tortától és tejben úszó csokis nyúlbogyót evett reggelire. Számomra teljes rejtély,
hogy honnan tudta, hogy az finom és azt pedig végképp, honnan tudta, a tőle öt
méterre lévő sültek között elhelyezett tálról, hogy abban is édesség, áfonya
lekvár van? Mindenesetre addig mutogatott, hogy azt-azt-AAAAZT!, hogy végül azt ette, sonkával és sárgadinnyével. És
azt magyarázza meg nekem valaki, hogy a gyerekek miért imádják annyira a
virslit?
A jó időre való tekintettel
kirándultunk is sokat. Bori szerencsére nem volt csalódott, hogy a fátyolvízesés
helyén annyi víz folyik, mint otthon a fürdőszobában, ha csak félig nyitom ki a
csapot, helyette viszont teljesen lenyűgözte a zsibvásár, ami a szurdok
bejárata előtt van. A legnagyobb szenzációt azonban mégis a felsőtárkányi
kisvasút jelentette. A kisfiúkat megszégyenítő lelkesedéssel mászott be a
vezetőfülkébe, fel-alá mászkált a sínen és mondogatta, hogy si-hu-hu (mielőtt
aggódnátok, naponta összesen 4 vonat megy végig a pályán) és az utazás végén
nem akart kiszállni.
Remélem feltankolt
kényeztetéssel is amennyire csak lehet, de azt tuti, hogy jól érezte magát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése