93. hét

az első találkozásq0

A hét legnagyobb eseménye mindenképpen Emese születése volt, mostantól kettőjükről fogok írni, de még utoljára szentelek egy egész fejezetet csak Borkának, a frissen született nővérnek.

Majdnem ugyanannyira izgultam azon, hogyan fogja Bori eltölteni nélkülem azt a három napot, mint szülésen, de szerencsére alaptalanul. Az intenzív nagyszülői kényeztetésnek köszönhetően teljesen jól érezte magát, már szinte csalódott voltam, mennyire nem is hiányoztam neki. Amikor először járt látogatóba a kórházban, akkor csak az érdekelte, hogy hol a Baba, majd induláskor egyszerűen megfogta az apja kezét és közölte, hogy pá-pá, majd elsétáltak. Még vissza se nézett, pedig én teljesen megsemmisülve kivártam, hogy eltűnjön a folyosó végén. Mentségére legyen mondva, állítólag rekord gyorsasággal szaladt haza a játszótérről, amikor megtudta, hogy azért kell indulni, mert Apa jön értünk a kórházba. Persze meg kell jegyeznem, hogy a lelkesedés leginkább a babának szól, és nem nekem. Hihetetlenül boldog volt, amikor először láthatta a kis húgát. Úgyhogy soha rosszabbat, remélem sokáig így is marad és nem viseli meg nagyon a trónfosztás, mert én ígérem, egy fikarcnyit sem fogom kevésbé szeretni, mint korábban!