68.hét

Biztos emlékeztek még, hogy ha Borka megkaparint egy rongyot, akkor tuti elkezd takarítani, de ha ki merem hagyni a mókából és én úgy állok neki, hogy ő nem kap egyet, hát az skandalum! Ez a pedánssága tovább fokozódott. A pohárnak fix helye van az asztalkáján, semmi trehányság! Ha maszatos a keze, addig balhézik, míg meg nem törlöm, de tegnap este addig nem volt hajlandó folytatni a vacsorát, míg le nem töröltük az asztaláról a lecsöppent kefirt. Ha valami szöszt talál a szőnyegen, nincs maradása, akkor és azonnal fel kell állni és ki kell dobni. A szemetes iránti vonzalma meg ott is megmutatkozik, hogy kifejezetten vérig sértődik, ha nem ő dobhatja ki a koszos pelenkát (közben persze sutyiban megrágcsálva a szélét...). A kis söprű pedig vágyai netovábbja. Már csak azt nem értem, miért nem rak rendet maga után???

A héten amúgy az volt a legaranyosabb, amikor a nagyszülőknél előkerültek az ősszel szedett makkok, Borka pedig egyből kihalászott közülük egy kövér kukacot és nagy lelkesen mutatta. Egészen addig, míg a hernyó nem vette zokon a zaklatást és nem kezdett el ficánkolni a kezében. Halálra rémült, visítva az apjához vágta és behátrált a sarokba. Szóval ezen a héten is érték trauma, de ez azért már kevésbé drámai. Viszont egyre egyértelműbb, hogy mégis csak az én lányom, rám ütött és utálja a hideget. Míg eddig reggel első dolga volt, hogy már az ágyunkba a cipőjével érkezzen, jelezvén, hogy ideje lenne már a játszóterezésnek, a felkelésről nem is beszélve. Mostanában, ha felvetem, hogy menjünk sétálni, határozottan azt mondja, hogy nem és látványosan játszani kezd valamivel. Nagyszülőknél sem balhézott hogy ki szeretne menni kertészkedni (= bogyót szedni), sőt amikor kivittük, megkergette a macskát, aztán dörömbölt az ajtón, hogy most már engedjék be.

Szóval így vagyunk mostanában.