67.hét

Borka továbbra is egy kis zabagép. Ráadásul nem is akármilyen, adok egy rövid kis listát a kedvenceiről: kovászos uborka, csípős kolbász, töltött padlizsán illetve jó fokhagymás padlizsánkrém (lerágja a kenyérről, aztán mutogat, hogy kenjek rá még), vaj (magában, ujjal beletúrva és nyalogatva), pomelo és banán, hagymás rántotta (az adagja 2 tojás), tőkehalmáj (szigorúan magában, kenyér nélkül), a sütőtököt pedig csak tökpite vagy tökkrémleves formájában hajlandó megenni, de úgy nagyon. Nem mondanám, hogy tökéletesen illeszkedik az ajánlásokba, de ha egyszer azt szeretné enni amit mi is... azt meg igazán nem várhatják el, hogy két éves koráig mi is zelleres-krumplifőzeléken éljünk. Mindenesetre azért inkább nem dicsekedtem el vele a védőnőnek, pláne ha már sikerült kibekkelnünk, hogy csak akkor menjünk a 15 hónapos oltásra, amikor már elmúlt a lila folt az arcáról. Igen, tegnap szegény Borka oltást kapott, és nem egy félős gyerek, de most tényleg lerítt a félelem az arcáról. Az egész eleve úgy kezdődött, hogy 10 percen keresztül a váróban gyanakodva hallgatta az ajtó mögül kiszűrődő elkeseredett zokogást, gondolom már akkor sejtette, hogy ott bent nem banánt osztanak. Aztán amint beléptünk 5 másodpercen belül szerzett magának két játékot, de csak azért, hogy amikor elkezdték vizsgálni és ő is rákezdett a hatalmas kétségbeesett bömbölésre, volt mit a földhöz vágnia. Pedig akkor még nem is sejtette, hogy a neheze még hátra van és amikor lefogták a oltás miatt, na akkor megjelent a riadalom a kis szemében. Az én belevaló kis csajszim csillogó szemében. Komolyan megsajnáltam. Szerencsére hamar túltette magát rajta, de azért sikerült elég hanghatást produkálni, hogy a következő áldozat se mosolyogva totyogott be a rendelőbe. És hogy végképp elhiggyétek hogy már kutya baja, itt egy rövidfilm az esti "futásról":