64.hét

Borka lányunk ellenállhatatlan vonzalmat érez a repülők iránt. Ha meglátja a képét a könyvében, akkor felmutat az égre az ablakon keresztül és még berreg is hozzá. Ha már a fülén is kaja jön ki, de az ember úgy tesz, mint egy repülő és széttett karral billeg és bürrög, akkor esélyes, hogy lecsúszik még pár kanállal. De az igazán nagy dolog, ha szabadban vagyunk és hallani, hogy a távolból repülő morog.  Na akkor megáll az élet, és kitartóan kémleli az eget, majd vigyorogva mutogat még perceken keresztül, akkor is ha rág elment és ismételgetni kell neki, hogy igen, ott ment egy repülő, mire ő elégedetten annyit mond, hogy hőőő. És nem tudom, hogy ez-e az oka, de mostanában nem marad meg a szobában. Ami sanyarú sorsot sejtet nekem így a tél közeledtével, de nem egyszer előfordult már, hogy reggel amint kijön a szobából, első dolga, hogy előhozza a cipőjét és az ajtóra mutogatva követeli, hogy most és azonnal induljunk. Sőt, sálat, sapkát, már egyedül is felveszi, csak menjünk már. Ennek megfelelően a négy napos ünnep nagy részét a nagyszülőknél a kertben töltötte. Leszedte az összes bogyót, megtépte a macska fülét, rengeteget kismotorozott, kiharcolta, hogy kinyissuk a téliesített homokozót és fel se tudnám sorolni mennyi érdekes dolog tett-vett  egész nap. Biztos, hogy remekül érezte magát, a probléma csak az étkezésekkel volt, ugyanis kissé el lett kapatva a kisasszony. A végén oda jutottunk, hogy amíg itthon főzeléket és gyümölcsöt eszik, ott a negyedik nap végére csak a gyümölcsjoghurtot és a süteményeket volt hajlandó hosszas könyörgés után megenni. És még így is én voltam a mumus, aki a végén már az asztalra csapott, és nem hagyta, hogy a sanyarú sorsú, éhező gyereknek a málna helyett meggylekvárt bontsanak a túrótortához. (azt pedig csak magamban gondoltam, hogy ha a büdös kölke, nem eszi meg magában a túrótortát, akkor túrót a fülibe és egyébként meg tiszta haszon, mert esetleg méltóztatik mást is enni vacsorára, mint gyümölcsjoghurtot fánkkal. Persze mondanom sem kell, hogy megette. Mármint a tortát és nyilván nem a vacsorát.) Amúgy hihetetlen egy kis csajszi a lányom, ahhoz képest, hogy még fenekén a tojáshéj, irigylésre méltó akaratérvényesítő képességgel rendelkezik. A lehetetlent kivéve, gyakorlatilag minden elér, amit a fejébe vesz, de még a kivételeknél sem adta fel, és hogy mindezt nyomatékosítsa, a héten még toporzékolni is megtanult.