63. hét

Emlékeztek, amikor régen még azon problémáztam, hogy Borka nem hajlandó enni? Hát ez szerencsére megoldódott, ugyanis legszívesebben egész álló nap enne. A zöldségesnél kiugrik a babakocsiból ha ott és azonnal nem kap egy kis előleget a banánból, egy csirke alsócomb simán lecsúszik desszert helyett, a napi 5 étkezés között pedig úgy majszolgatja az almát, mintha épp az éhhalál fenyegetné. Ha a mese könyvben kaja látható, akkor feltápászkodik az ölemből és odatotyog a konyha pulthoz vagy a hűtő elé és mutogat, hogy ha már így szóba került, akkor kér is. Egyetlen szituáció van, amikor már igent is mond és nem csak nemet: Borka kérsz szőlőt? De nem ám csak a fejével jelez! Egész testéből bologat, térdből rugózva! Ha mi eszünk, akkor pedig végképp elszabadul a pokol. Akár a nadrágomat is letépné annyira próbál felkapaszkodni, esélytelen, hogy az ember nyugodtan egyen a társaságában. A végén még zugevő leszek, vagy emlékeztek arra a részre a Jóbarátokból, hogy Joey doesn't share food? (http://www.youtube.com/watch?v=iMI7ZoHYXYY&NR=1) Esküszöm, ha ciki, ha nem, kezdek együttérezni vele, mert Borkának természetesen mindig épp és pont az a falat kell, ami a szám felé közelít, és hiába kapja ugyan azt, neki az kell ami az én tányéromban van. Sőt, néha meg se nézi mit teszek elé, azon nyomban elkezd ööööő-zve mutogatni, hogy ő azt a mindegy mit, de a valami mást kér. Múltkor akkora hiszti levágott annak láttán, hogy az apja hagymát eszik, hogy végül adtunk neki. Beleharapott, ugyan fintorogva, de kétszer is egymás után. De egy negyed doboz tőkehal májat is megevett (magában) a komplett reggelije után, ha már egyszer én is azt eszem, ki nem maradjon a jóból. Egyedül a sajtot nem hajlandó még az orrom elől sem megenni, rejtély számomra ez az ellenszenv. De hogy valami  igazán jót is mondjak egy szem lányomról, már nem csak rombolni, hanem építeni is szeret! Már alig várom, hogy legózzon!